Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 18. szám - Franciaország legnagyobb protlémája. Idegenek vértelen honfoglalása

1929 13 Július 6 munkásságot és volt oka a zavargásoknak, amelyek ráterelik a figyelmet ennek az angol dominiumnak külön helyi problémáira. A Délafrikai Unió szeptemberben fogja megülni húszéves jubileumát. Négy országból áll: Fokföld, Natal, Transvaal és Oranje. Eredetileg mind a négy holland gyarmat volt s az angolok csak lassanként tudták előbb a fokföldi gyarmatot, azután a közben önálló búr-köztársaságokká alakult többi három államot meghódítani. 1923-ban a szövetségben egyesített négy angol gyarmat egyikévé vált a brit-birodalom öt dominiumának. A domínium a maga viszonylagos függetlenségével nagyon is tud élni és a régi búilakosság, mely állandóan szaporodik, a gyarmataikat vesztett németek beköltözésével és csatlakozásával, majorizálja az angol elemet. A búrok afrikaiaknak nevezik, afrikai őslakóknak tartják magukat és egyformán küzdenek a még jóformán rabszolgaságban tartott bantu-négerekkel és az angol betelepülőkkel szemben. Azt a jelszót, hogy Afrika az afrikaiaké egyformán hangoztatják és érvényesítik a beköltözött nagy tömeg hinduval, kínaival és japánnal, valamint az angol hivatalnokokkal szemben is. Egyformán idegen elem ezek nekik és követelik eltávolításukat. A németekkel erősödött búrok nemzeti pártjának Hertzog, az egykori búr tábornok a vezetője, míg az angolok és angolbarát elemek a Smuts tábornok vezetése alatt álló ú. n. Afrikander pártban tömörülnek. A múlt választásokon Hertzogék többségbe jutottak az addig kormányon levő Smuts-párttal szemben és ők kerültek uralomra. Nemrég a Hertzog-kormány megkötötte Németországgal a kereskedelmi egyezményt. Ez az első kereskedelmi szerződés, melyet Németország angol dominiummal kötött. Természetesen még csak nem is közölték előre angliai körökkel a szerződés tervét, így a tárgyalásokon nem vett részt senki Angliából, ami utólag annál nagyobb elkedvetlenedést idézett elő angol hivatalos körökben. Az egyezmény ugyanis vámpolitikailag azonos módon kezeli Angliát és Németországot. Angliának ugyanis huszonkétféle árúra van kedveményes vámja Dél-Afrikában, míg a többi összes vámtételeknél egyenlő elbírálás alá esik Németországgal. Londonban különösen azért félnek, hogy erre a precedensre hivatkozva Kanada is hasonló előnyös helyzetet biztosít Németországnak. Amikor aztán a Hertzogkormány a búr zászlót, mely Hollandia színe, teljesen egyenrangúvá tette az angol lobogóval hivatalos használatban is és harmadik hivatalos nyelvvé a holland és az angol mellett a németet is megtette, olyan erős akció indult meg Londonból a Hertzog-kormány ellen, hogy a felizgatott Smuts-párt lehetetlenné tette a rendes politikai élete, mire feloszlatták a parlamentet. A búr nemzeti sajtó nem csinál már titkot abból sem, hogy teljesen függetleníteni akarják magukat Angliától s az angol király valamelyik fiát a trónra híva, önálló királysággá szeretnének alakulni. Az új parlamentben megint többségben van Hertzog pártja, igaz hogy mindössze nyolc szavazattal. A nacionalisták 78, a délafrikai párt 61, a munkáspártiak 6 mandátumot szereztek, egy mandátum tulajdonosa pártonkívüli. A Hertzog-kormány tovább vezeti tehát az ügyeket, mindössze az Európában tartózkodó igazságügyminiszter köszönt le tárcájáról egészségi okokból. A búr sajtó már nyíltan hirdeti, hogy az új parlament folytatni fogja az Unió további megtisztítását az idegen elemektől. Napló] egyzetek Spanyolországtól Irta: EÖTTEVÉNYI OLIVÉR IV. S

evillát, Délspanyolország legjelentősebb városát, az idén két okból is felkeresik az idegenek. Az egyik a szokásos: az ősi város szépségeinek a megtekintése, a másik pedig az idei május hóban, XIII. Alfonz király által nagy ünnepélyességgel megnyitott, ú. n. Ibero-Amerikai Kiállítás. Spanyolország az idén két nagy kiállítást rendez; az egyiket Barcelonában, a másikat Sevillában. Amaz inkább világkiállítás jellegű, mely az ország hatalmasan fejlődő keleti kikötője mellett, a Földközi Tenger partján, a pompás Montjuich-park területén, a világ úgyszólván minden nagyobb nemzetének a részvéteiével létesült s melyen mi magyarok is, külön pavillonban, igen szépen vagyunk képzőművészetünkkel, mezőgazdaságunkkal és nagyiparunkkal képviselve. Nekem, sajnos, nem volt alkalmam ezt a szép kiállítást megszemlélni, mert Genuától Barcelonáig hajón tettem meg az utat s az aránylag kicsiny gőzös az átkelés éjszakáján meglehetősen erős viharba kerülve, csak nagy késéssel érkezett meg, úgyhogy a kiállítás megtekintésére szánt időből kifogytam és sietnem kellett a madridi vonathoz, hogy a kongresszuson idejében ott legyek. Igazán sajnálom ezt, mert mindenkitől úgy hallom, hogy a barcelonai kiállítás úgy a terület festői fekvése miatt — a hatalmas tengerre tekintő domboldalon — mint egész tervezése és a kiállított tárgyak sokfélesége okából nagy tanulság és látványosság. Sevillában más volt a célja a kiállítással a spanyol kormánynak. Tudni kell ugyanis, hogy a spanyol fajnak — tehát nemcsak a spanyolországiaknak, hanem szerte a világon élő összes spanyoloknak — a faji önérzete az utóbbi években rendkívül megerősödött, ami nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy a kerek világon több, mint százmillió lélek tartozik ehhez a fajhoz, amely ugyan különböző államokba tagozódik — különösen Délamerikában — de azért egyetlen faj tagja. Nos, ezt a faji önérzetet akarja táplálni és erősíteni a sevillai kiállítás, mely már nevében is azért viseli az ibero-amerikai nevet, hogy ezzel is dokumentálja, hogy nemcsak az ibériai félsziget, hanem Amerikai spanyoljait is egyesíteni akarja. Sevillának téhát ebből a szempontból is nagy a nemzeti jelentősége, mert míg Barcelona, mint tengeri kikötő, inkább nemzetközi jellegű hely, addig Sevilla hamisítatlanul spanyol. Mikor odaérkeztem, nagy ünnepségek központjába jutottam. Június első vasárnapján van az ú. n. Corpus Christi ünnep, melyet a nagyon buzgó délspa-