Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 18. szám - A hidasnémeti zárlat a nemzetközi jog megvilágításában

Magyar Külpolitika 8 18. szám számára nem nélkülözhetetlen, úgy hogy senkinek sem hiányoznék, ha egyszer tényleg megszűnnék létezni". Meghatva olvassuk ezt a benesi bölcseséget. Magyarország a sors annyi elképzelhetetlen viszontagsága között több mint ezer esztendeje él Európában. Ha idegen elem, ha nem, ezt a helyet szivósan és becsülettel megőrizte és meg is fogja őrizni. És vájjon fordítva nem inkább áll-e meg a tétel? Nélkülözhetetlen-e valóban Csehország és ugyan kinek hiányoznék a kerek világon, ha tényleg megszűnnék létezni? Mert az ő örök létéhez igazán nem mernénk túlságosan vérmes reményeket fűzni. • A SVÁB-MAGYAR TESTVÉRISÉGRŐL beszélt Jakabffy Elemér Péter-Pál napján Temesváron, mint a Magyar Párt alelnöke. Péterhez és Pálhoz hasonlította a Bánságban élő magyarokat és svábokat, kiknek sorsa között csak az a különbség, hogy Néró császár lefejezteti e vagy akasztófára küldi őket. A kétszázéves magyar-sváb szolidaritást két oldalról akarják megbontani, azok, akik az új Néróknak szolgálnak, kik azoknak leszármazottjai, kik a szerb vojvodinát létesítették egykor a Bánátban, melyet magyarsváb szolidaritás győzött le s még azok, akik a nagy német imperializmus szolgálatában állanak. Jakabffy bízik abban, hogy a 48-as idők harcainak emlékei újra egybe fogják forrasztani Bánát sváb és magyar népét új küzdelmeikben. 4 A SZERB MINISZTERTANÁCS most adta ki az állami közigazgatásról szóló törvény végrehajtási utasítását. Megtudjuk belőle a többi között, hogy a közigazgatási tisztviselők kötelesek ezután a szolgálatban formaruhát viselni. Végre egy hasznos újítás a szerb abszolutizmus berkeiben. Legalább tudja a közönség messziről, hogy kitől óvakodjék. AZ OPTÁNSTÁRGYALÁSOK UTÓHANGJAKÉNT a román kormányhoz közelálló Dimineata és Cuvantul megírta, hogy Mironescu külügyminiszter az utolsó nap két táviratot is küldött Bécsbe a román delegációhoz, meghagyva, hogy feltétlenül keressenek ürügyet a tárgyalások megszakítására. Porutiu és Moldavanu, a bizottság erdélyi tagjai úgylátszik nem szoktak bukaresti lapot olvasni, mert nem értesültek ezekről az újsághírekről és Kolozsvárra érkezve, az őket meginterjúvoló újságíróknak naivan azt magyarázták, hogy a tárgyalások megszakadásának nem a román, hanem a magyar delegáció az oka. Porutiu még külön ki is jelentette, hogy ők még az utolsó pillanatban is olyan kommünikét akartak megszerkeszteni, mely a további tárgyalások lehetőségét kilátásba helyezi, de a makacs magyar bizottság ellenzésén megbukott jószándékuk, utóbbiak nem gondolva arra, hogy amennyiben ősszel mégis létrejönne a megegyezés, csak ennek a három hónapnak kamatvesztesége 60 millió papírlei. A nyilatkozók a bukaresti közléseket csak a nyilatkozat megtétele után tudták meg az újságíróktól, s szorultságukban azzal vágták ki magukat, hogy további nyilatkozatokat nem tehetnek, míg Bukarestben nem jelentkeznek. Tanulság: a politikusoknak tanácsos néha újságot is olvasni. A kid asnémeti zárlat a nemzetközi jog megvilágításában*) Irta: Dr. DRUCKER GYÖRGY A

hidasnémeti vasúti forgalomnak cseh részről való megszüntetése önkéntelenül felveti a kérdést: van-e a vasúti zárlatnak jogi alapja és mik lehetnek a jogi következményei ? Mindenekelőtt ismernünk kell a tényállást. A Cseh Távirati Iroda hivatalosan közölte, hogy július 2-án déltől kezdve a cseh kormány elrendelte Hidasnémetin a vasúti forgalom megszakítását Magyarország felé. Ez az intézkedés — mondja a cseh hivatalos — a cseh kormány részéről retorzió volt azért, mert a magyar hatóságok egy Pecha Vince nevű cseh állampolgárt, aki a hidasnémeti határállomáson a vasút pénztárnoka volt, letartóztatták. Ennek a letartóztatásnak az előzményeiről a Magyar Távirati Iroda viszont a következőket jelenti: „A magyar hatóságok hosszabb idő óta tudják, hogy Pecha Vince azon dolgozik, hogy bizalmas hatonai adatok birtokába jusson. Június 28-án a hidasnémeti vendéglő egyik pincére, aki régebb idő óta teljesít közvetítő szolgálatot Pecha részére, egy katonai adatokat tartalmazott iratot juttatott Pechához. Pecha az iratot átvette, elolvasta,majd távozott a vendéglőhelyiségből és a hozzájuttatott iratot a vendéglő egyik mellékhelyiségében elrejtette. A Pechát figyelő magyar hatósági közegek, miután az elrejtett iratot előkerítették, őrizetbe vették Pechát. Pecha elismerte, hogy az irat nála volt, a tettenérés adva lévén, Pechát letartóztatták. Több tanú van arra és maga Pecha is beismerte, hogy hosszabb ideje áll összeköttetésben olyan egyénekkel, akik bizalmasjellegű katonai iratokat juttatnak hozzá." A kérdés tehát két részből áll: a kémkedési részből és a vasúti forgalom cseh oldalról történt beszüntetéséből. Az államok politikájának évszázadok óta hallgatólagosan elismert egyik eszköze, hogy szuverénitásuk védelmében vagy nemzeti aspirációik kielégítése érdekében más államok területére azok hadititkai, katonai felkészültségük stb. megállapítása és felhasználása végett a saját felelősségükre és veszélyükre működő, e célból többnyire busásan díjazott egyéneket küldenek ki, akikért azonban kézrekerülésük esetén érthető okokból nem exponálják magukat. Épp annyira természetes joga az államoknak, amelyeknek a kárára a kémkedés történt, hogy a kezükbe került kémeket ártalmatlanokká tegyék, sőt, példát statuálandó, a legszigorúbban meg is büntessék. (Egyes államok büntetőjoga e tekintetben rendkívül szigorú; nálunk a kémekre fennálló halálbün*) Fenti cikket végigolvasva, a magunk részéről csak annak a megállapítására szorítkozunk, mily hiányos még manapság is a nemzetközi jog és mily kezdetleges a nemzetközi jogbiztonság, amikor olyan nyilvánvalóan barátságtalan cselekedettel szemben, aminő a vasúti forgalomnak egyoldalú beszüntetése, sem biztosít kellő jogvédelmet az adott helyzetével visszaélő féllel szemben. A világ mai közgazdasági felépítésében a vasutak biztossága épp oly alapvető feltétele annak, hogy valamely állam normális életműködést fejthessen ki, mint akár a postai és távirati forgalomnak zavartalan menete, s aki ezt az életműködést erőszakosan akadályozza, sérti az illető államnak jogait, még ha nemzetközi egyezségekben nem találunk is ennek kimondására megfelelő paragrafust. A szerk.