Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 18. szám - Javaslat az erdélyi kérdés megoldására

1929 5 Július 6 tehát a régi Krasznamegyét Szilágysomlyóval együtt Romániában kívánja hagyni, egyéb részeinek pedig nemzeti autonómiát követel. A korridortervet, mely a Liga térképén fel van tüntetve, a Zilah—Szilágysomlyó—Bánffyhunyad— Kolozsvár—Nagyenyed—Marosvásárhely — Székelyföld vonala elejti és megvalósíthatatlannak tartja. Ehelyett a történeti Erdély területére három, esetleg öt nemzeti autonómiát javasol Románia fennhatósága alatt. A térkép szemlélteti is A B C és BB alatt a nemzeti autonómiák határait. A nemzeti autonómiáknak ezen területét harapófogóként venné körül a Romániához csatolt eddigi terület, mely az Aldunától—Bukovináig terjedve, magában foglalva Fogaras, Szeben, Hunyad, Krassószörény, Alsófehér, Bihar, Szilágy, Szolnok-Doboka, Szatmár, BeszterceNaszód megyék románlakta részét. E területek jelenlegi állapotában, amint a térkép is mutatja, nem kíván változást eszközölni. Két magyar blokkot kíván Erdélyben létesíteni, az egyik a térképen C-vel jelzett terület, mely Bánffyhunyadtól—Kolozsváron—Tordán át Nagyenyedig terjed és keleti határa az A-val jelzett székely terű lettel közvetlen érintkezne Marosvásárhely alatt a marosmenti Mezőségen. E területet kolozsvári vegyes zónának nevezi, melynek erős magyar többsége van. Az A-val jelzett terület a voltaképpeni történelmi székely földet jelzi, mely Brassót is a barnasági magyar falvakkal együtt ebbe a zónába veszi fel. Érdekes, hogy a Maroson inneni mezőségi magyarságot a székely autonómiába kívánja foglalni. B alatt jelzi a szász nemzeti autonómiát Nagyszeben—Segesvár közötti területen, mtlynek nyugati határa Szászsebes— Vízakna volna, keleti pedig Fogaras és Udvarhely megyék. Két kisebb szász autonómiát javasol Beszterce—Szászrégen és Brassóvidéke részére, melyek azonban plebiscitummal gyakoroltatnák jogaikat, hogy hová kívánnak tartozni. Az autonómia jogi tartalmát nem írja körül, mindössze megemlíti, hogy többnek kell lennie, mint a rutén autonómiának, nemcsak egy nemzetközi szerződéssel, hanem állandó nemzetközi ellenőrzéssel is kell birnia. Felső-sziléziai megoldásra utal, mikor Lengyelország és Németország meg tudtak állapodni, s kérdi, hogy Románia és Magyarország miért ne tudnának épúgy? Az Erdélyben maradó 900.000 magyarnak á nemzeti autonómiát biztosítandónak tartja. Vannak az általa javasoltnál, mint írja, más megoldási lehetőségek is az erdélyi kérdésben. Ez volna a román Bánát és a történeti Erdély meghagyása Romániában. Ez egy etnikai és geográfiai megoldás volna, mely a történeti határokkal is egyezne. Volna még az önálló Erdély, mint független állam, Románia és Magyarország által biztosított szuverénitással. Pld. Luzatti olasz publicista a szláv veszéllyel szemben egy dunai birodalom visszaállítását javasolja, egy magyar-latin blokkban, mely a szlávok északi és déli részeit egymáscól elválasztaná. Végül a román-magyar unió, mely a régi osztrák-magyar monarchia mintájára egyesítené a két azonos érdekű népet. A könyv különben alapos tárgyismerettel íródott s abszolút semlegességgel keresi a megoldást a magyar kérdésben. Aldo Dami terve Erdély problémájának a megoldására.