Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 18. szám - Revízió és társadalmi propaganda. M eljegyzések Jancsó Benedeknek a Magyar Szemle júniusi számában megjelent cikkére

1929 Július 6 Dawes tábornoknak, Amerika londoni követének tiszteletére rendezett ünnepi bankett. Balról jobbra: Sir Austen Chamberlain, Dawes tábornok, Lord Desborough, M. Arthur Henderson külügyminiszter és M. Stahmer, Németország követe. meghatározott társadalmi korporációk kizárólagos feladata. A revizió céljait tartozik ma szolgálni minden magyar ember, kivétel nélkül, ki-ki a maga képességeinek, társadalomban vállalt feladatkörének és anyagi lehetőségének a határain belől. A legigénytelenebb közülünk éppen úgy hozzájárulhat a maga szerény eszközeivel a közös munkához, mint a szellemiekkel, vagy anyagiakkal megáldott gazdagabb erőforrásaival. A revízióba torkollik ma minden problémánk és éppen úgy a revizió céljait szolgálja, aki az ország megerősödését, egyének jobb elhelyezkedési lehetőségét, megmaradt természeti kincseink gyümölcsözőbb kihasználását, kereskedelmi mérlegünk javulását előmozdítja, mint aki résztvesz abban a szellemi munkában, amely a tájékozatlan külföld felvilágosítását és ügyünknek való megnyerését tűzte ki céljául. A revíziós célkitűzés feladatkörének egyetemességéből következik, hogy százszázalékos eredményt kormány és társadalom csak megfelelő együttműködéssel érhet el. S bár Herczeg Ferenc helyesen különböztet a végső célokat zászlajára kitűző közvélemény és a mindenkori lehetőségekkel számoló kormány által elfogadható álláspont között, a véleménykülönbségnek ez a lehetősége egyáltalában nem jelenti azt, mintha a társadalom a kormánnyal kifejezetten ellentétes irányú külpolitikai tevékenységet fejthetne ki, vagy hogy a mindannyiunkat egyetemesen érdeklő revíziós problémát különleges belpolitikai célok érdekében is szabad lenne eszközül felhasználni. Vagy mint ahogy Jancsó Benedek kifejezi magát : téves az a felfogás, mintha a magyar belpolitika bármilyen iránya és a revizió között szoros, vagy éppen döntő kapcsolat lenne. A revízióért való küzdelem háború, békés fegyverekkel. Jancsó Benedekkel szólva, elképzelhető-e megnyerése oly háborúnak, amelyben minden egyes csapatparancsnok külön egyéni sztratégiai terv szerint vezetné csapatát a döntő csatába ? S miként a háborúban a fővezér egységes akarata, nem pedig egyes csapatnak akár legjobb szándékú s érvekkel kellően alátámasztható óhaja irányítja a mozdulatokat, a Jancsó Benedek tanácsolta egységesítésre, véleményünk szerint, nem a társadalmi szervek egyikének kellene megtenni a kezdő lépést, hanem oly személynek, illetve tekintélynek, akinek véleményét megnyugvással fogadná valamennyi társegyesület. Ilyen tekintélyünk ma elsősorban Apponyi Albert gróf, vagy ha ő nem vállalná ezt a szerepet, Berzeviczy Albert, Perényi Zsigmond báró, Teleki Pál gróf, vagy Herczeg Ferenc. Valamennyien hosszú évek sora óta kimagasló egyéniségei a magyar közéletnek, akiknek kezébe különkülön vagy együttesen bizalommal letehetjük ennek a problémának a megoldását. Az egységesítés alatt mi nem annyira a különböző társadalmi egyesületeknek közös nevezőre való hozását, vagy éppen egybeolvadását értjük, mert hiszen a propagandának rendkívül számos ágazata van, olyan is, amelyet egyenesen leront annak a revízióval való kapcsolatbahozatala, hanem értjük a propagandamunkának a -különböző egyesületek között való pontos megosztását. Ez a munkamegosztás küszöbölné ki azt a hibát, hogy ma valamennyi egyesület programmjában egyetemességre, valamennyi feladatkör kisajátítására törekszik. Magyar sajátosság az is, hogy amennyiben valamely egyesület új munkakört iktat programmjába, a legritkább esetben veszi tekintetbe azt a munkaeredményt, amelyet akár a tudományos, akár a gyakorlati téren mások már ugyanebben a munkakörben elértek. így a legönzetlenebb, leglelkesebb munkatársak önfeláldozó tevékenysége ellenére is elkerülhetetlen eredmény: félmunka egyfelől, mert a rendelkezésre álló szellemi és anyagi eszközök nincse-