Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 17. szám - Sömjén Géza dr. halála

Magyar Külpolitika 17. szám A szerkesztő postája LUDWIG ERNŐ (NEW-YORK). Köszönettel igazoljuk a következő helyreigazítás vételét: A Magyar Külpolitika, május 25-iki számának Figyelő rovatában, gyászos emlékezetű Károlyi Mihályról írva beszámol arról, hogy Károlyi egy Róbert Dell nevű ismeretlen úriemberrel karöltve új klubbot alakított. Róbert Dell nemcsak, hogy nem ismeretlen úriember, de a mostani labour party-nek egyik pillére, a Statesman és British Foreign Affairs egyik kiváló, talán legkiválóbb munkatársa. Ez az úr, annakidején 1923-ban, vagy 1924-ben nálunk is járt, de rossz kezekbe kerülhetett, mert nem lett barátunk és nem is ír nagyon rokonszenvesen mirólunk. Ennek köszönhető, úgy látszik, az is, hogy Károlyi Mihály cikkeit a Bethlen kormány ellen az angol Foreign Affairs mindig szívesen fogadja. Közvéleményünknek egy része — s remélem, hogy a Magyar Külpolitika nem akar ide tartozni — magas lóról beszélve, még mindig teljesen ignorálja azokat az angol és francia politikusokat, akik a munkáspárthoz tartoznak, bár nem marxisták és nem hasonlíthatók össze a demagóg szociálista agitátorokkal. Angliában ma a labour party az úr s így tehát, ha reálpolitikusok akarunk lenni, ezekkel kell most foglalkozni.Ez nem azt jelenti,hogy a szociálistáknak kell udvarolnunk. Ezt az angolok bizonyára nem is várják a mi részünkről, sőt rossz néven is vennék, mert jól tudják, hogy Magyarország miért nem lehet szociálista. Ne feledjük, hogv E. D. Morei volt az első angol, aki a békerevizióról írt és beszélt. Az Union of Democratic Control radikális belügyi és munkásprogrammjával nekünk nem kell azonosítanunk magunkat, de kétségtelenül igaz, hogy az egész világon ez a szervezet volt az első leglelkesebb híve a békereviziónak s ma is az. E. D. Morál, Mars, olvasva a lapban, hogy „Európa szépen halad az általános lefegyverzés tökéletes megvalósítása felé": — Ha, ha, ha... ez a hét legjobb vicce! Sir Charles Trevelyan, Norman Angell, Ramsay MacDonald tartoznak alapító tagjaihoz. Azt hiszem Ponsonby is. H. L. J. DR. (Makó). A magyar külpolitika orientációjáról írt érdekes cikke olyan gondolatot vet fel a feltétlen német orientáció szükségességével, mely esetleg mások gondolatában is él, de amelyet egyáltalában nem tartunk szerencsésnek. Mi igenis, azt látjuk, Magyarországnak javára volt az a politika, mely nem kínálkozott fel annyi időn keresztül senkinek. Ma már mindenütt látják, hogy nem vagyunk a német politika függvénye és nemzetközi viszonylatban ez a megismerés igenis tekintélyhez juttatott bennünket. Ez az elnyomorított kis csonk állam megérte azt, hogy nagyhatalmak komolyan foglalkoznak külpolitikai lépéseivel. Most a francia sajtóban látjuk ennek nagyon is világos nyomát, közvetlen előtte a spanyolban, két éve állandóan az olaszban. Nekünk csak önálló politikát lehet csinálni, ha meg akarunk maradni és még inkább, ha fel akarunk támadni. Nem jelenti ez azt, hogy ok és szükség nélkül szembeforduljunk a németekkel, de még kevésbé akaszkodhatunk uszályként a német politikához. A német orientációt egyáltalában nem is igazolja a mult. A franciáknak hírét sem hallottuk még, amikor a németekkel szemben már élet-halálharcokat vívtunk. Történelmi realitás nem a németekkel való „természetes szövetség" volt, hanem a németektől való védekezés. A Lech mezőre őseink maguk mentek, ott a német csak védekezett, de viszont Szent Istvántól kezdve szünet nélkül hadakozni kellett a német terjeszkedési vágy ellen, minthogy a franciákkal akkor nem volt kapcsolatunk, a pápai szék oltalmát kereste mindig a középkori Magyarország a németekkel szemben. A nyugati kultúrközössé<?be való belépés útját elsősorban olaszok egyengették, Szent István még nem telepített németeket b^. csak pgyes német főuraknak nyújtott otthont. Városaink alapítói jórészt vallonok voltak és csak később olvasztották őket magukba a beköltöző németek. A svábok ma^var érzésével szemben mindig felhozhatjuk az erdélvi szászok következetes magvarellenes politikáját. A mohácsi vész nem a franciákért ért bennünket- hanem azért, mert már Habsburg-érdekeltségben voltunk. A török felajánlotta nekünk is a szövetséget a Habsburgokkal, tehát a németekkel szemben. Rákóczi és Kossuth emigrációja igaz. hogv csalódott a francia diplomáciában, de vegyük tekintetbe, hogy mindkét emigráció époen a Habsburgok német hatalma miatt történt. A világháború is és az ezt követő felosztás a német szövetség miatt érte Magvarországot. Legkevésbé sem vádként mondjuk mindezeket a németek ellen, csak mint történelmi helvreigazításokat az ön cikkének állításaira. Ami a jelent illeti, a helvzet szintén éppen fordítva van. mint ahogv írja. Nem azért fordultak el tőlünk a németek, mert francia politikát kezdtünk, — hiszen ilyent egyáltalában nem is kezdeményeztünk — hanem Németország következetes politikai és gazdasági elzárkózása miatt voltunk kénvtelenek más irányok felé orientálódni. Németország céltudatosan építi ki a maga várait az utódállamokban, tevékeny részt vesz a délszláv állam megerősítésében, kölcsönével ö mentette meg Romániát és Csehország külkereskedelmi mérlege éppen Németországgal szemben a legaktívabb, holott Magyarország min-