Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 17. szám - Szövetségesek egymás között. Tárgyalások eredmény nélkül
Magyar Külpolitika • 10 . 17. szám társam volt az, aki felhívta figyelmemet egy magyar szakemberre, s én azonnal érintkezésbe léptem vele. — Jelenleg a munkásbiztosítás egységesítésével foglalkozom. A törvénytervezet készen van, s a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal előtt fekszik véleményadás végett. Kívánatos volna, hogy a politika által emésztett államok a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal konferenciáin egymásra találjanak, mert ez a Hivatal átlépi a nemzeti kereteket, s mint a világ legmagasztosabb parlamentje, kiindulópontja egy egységes nagy közreműködésnek. — A magyar zászló szabad használását miként képaeli el Excellenciád? — Mi nem vagyunk liberálisok, hogy a szászoknak megengedjük, s a magyaroknak nem. Előttünk minden kisebbség egyforma, s az a jog, amit az egyiknek biztosítunk, azt megadjuk a másiknak is. Tudom, hogy történtek ezen a téren érzelmi sérelmek, de az utóbbi gyulafehérvári ünnepségek alkalmával a magyar kisebbség megkapta az elégtételt. (?) Raducanu felállt, s mosolyogva intett, hogy menjünk reggelizni. A fehér asztalnál rajta volt a sor — ahogy nevetve kijelentette — hogy Magyarországról érdeklődjék. Főként a magyar agrárviszonyok s a budapesti élet érdekelték. Általános, politikamentes beszélgetésünk után barátságosan eltávozott, hangoztatván, hogy a magyar népet nagyrabecsüli. Szövetségesek egymás kozott Tárgyalások eredmény nélkül H ónapok óta tárgyalt Szalonikiben a szerb-görög bizottság vasúti és kikötői kérdésekben. Június 22-én a tárgyalások megszakadtak s a görög bizottság vezetője hazautazott a szerb delegáció írásbeli javaslatával, hogy erre a görö kormány megtegye a maga javaslatát. A tavasszal hetekig tárgyaltak Pirotban a szerb és bolgár kormány megbízottai, megállapodásokat is kötöttek, de ezeknek a megállapodásoknak ratifikálását hiába várja azóta Bulgária, a szerbek egyáltalában nem törődnek velük. Két évvel ezelőtt szintén hónapokig tartó tárgyalás után a szerb és román bizottság kölcsönös egyházi és iskolai autonómia tervezetében állapodott meg. A megállapodásokat máig sem léptették életbe, úgylátszik, Belgrád csak magukért a tárgyalásokért tárgyal, csak nyugati szövetségesei félrevezetésére jelent eredményeket, de semmiféle megállapodáshoz nem tartja magát. A kisantant egyetemleg is tárgyalt májusban Belgrádban. Ezekből a tárgyalásokból sem következett be semmiféle eredmény. Hogy az ezutáni tárgyalások sem igen lennének eredményesebbek, erre elég bizonyíték a szerb külügyminisztérium szócsövének, a Pravdának cikke, amelyet éppen Mironescu román külügyminiszterbukaresti külpolitikai expozéjának elmondásakor közölt. A Pravda kíméletlenül megtámadja azokat, akik A háborús felelősség rossz szelleme, erős őrizet melleit, még mindég kísért a földön. (Kladderadatsch, Berlin) bűnös mulasztást és igazságtalanságot követtek el akkor, amikor a határok megszabásakor megengedték, hogy a szerb nemzet hősei ma is idegen földben porladozzanak. Ez a hivatalos szerb álláspont és ez a szerb közvélemény megnyilatkozása, ebből érthető, miért nem ratifikálták máig sem a Marinkovics külügyminiszter és Emandi belgrádi román követ által aláírt kultúrautonómiai egyezményt. Belgrád, melynek éppen úgy nincs semmiféle történelmi joga a Bánságra, mint Romániának, máig sem mondott le erről a területről, amelyet a világháború kitörésekor a megszorult antant biztosított neki, hogy azután még jobban megszorulva, Romániának is odaígérje és a végén kettőjük között felossza. Rómán uralom alatt mindössze 45.000 szerb él, szerb uralom alatt azonban csak a Bánságban is nagyobb a románok száma, nem is számítva a régi Szerbiában a tinókvölgyi oláhságot és Macedóniában a cincárokat. Ezért a 45.000 szerbért nem hajlandó lemondani négyszerannyi román asszimililásának programmjáról és semmi szükségét nem látja egyébként sem, hogy Magyarország elleni közös fronton túlmenőleg rendezze Romániához való viszonyát. Függőben van még mindig az egykori bánsági határőrezred vagyonának elosztása, a Bégahajózás, a bánsági vasúti összeköttetések, de lég-főképpen egy súlyos gazdasági kérdés, melyben négy év óta egyetlen lépéssel sem mentek előre. Most újra tárgyalnak, Bukarestben van Vaskalin belügyi osztályfőnök, Predics külügyi osztályfőnök és Antics bukaresti szerb követ vezetésével megint felmelegítették azt az annyiszor kihűlt ételt, de a délszlávbizottság ma is kereken megtagadta Romániának a tranzitó-engedélyt délszláv területen Bécs és Szaloniki felé élőállatra. Ezeknek a vonalaknak igénybevétele rendkívül megkönnyítené az erdélyi és bánsági marhakivitelt, olcsóbbá tenné a szállítást, kevesebbet vesztene a marha súlya s így magasabb árat érne el az exportőr és a tenyésztő, Belgrád azonban tudni sem akar minderről. Kisantant-szövetség ide vagy oda, jó az Magyarország ellen, de mindjárt felesleges, mihelyt gazdaságilag erősítené Romániát. Erős Romániától nehezebben lehetne elvenni a Bánságot, a szerb nacionalistáknak pedig, akármilyen pártban vannak vagy akármennyire párt nélkül játszanak abszolutizmust, ez a programmjuk.
