Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 17. szám - Pacifista külpolitika

1929 5 Június 29 közigazgatási tisztviselői kar is változik, most azonban Bratianuék biztosítani tudták a régenstanácsnál, hogy a Maniu-kormány ne bocsáthassa el az ő párthadseregüket, amely minden hivatalban benn ül. Mindössze a főispáni kart lehetett kicserélni, de a központi vezetői állásokban éppen úgy ottmaradtak Bratianuék exponensei, mint a kisebb hivatalokban. Az új minisztérium, hogy a maga éhes embereit valahogy kielégítse, kénytelen volt ezerszámra szaporítani a hivatalok és hivatalnokok számát. A régenstanács miatt nem bocsáthatja most el a liberális tisztviselőket, saját biztonsága érdekében nem adhat túl a maga által kinevezett tisztviselőkön, így a redukciót nem lehet végrehajtani. A közvetett adókat, monopóliumokat, illetékeket már lényegesen emelte a kormány, most már csak az egyenes-adókat emelheti. Az ország azonban olyan anyagi válságban van, hogy a régi adókat sem lehet behajtani, nemhogy az újabb befizettetésére remény lehetne. Eltűnt a pénz, mint mindig, amikor nem Bratianuék vannak kormányon. Bankérdekeltségek hálózata, mely jóformán az ország minden gazdasági forrását a maga kezében tartja, központi irányításra bármikor elő tudja idézni a mesterséges pénzszűkét most azonban nem is kellett erőlködnie, mert természetes úton is létrejött volna a pénzszűke. Tavaly nagyon rossz termés volt s egy agrárállamban ez mindig pénzszűkét idéz elő. A termés az idén még rosszabb lesz: a rendkívül hosszú és száraz hideg miatt annyi búza fagyott ki, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek országos központjának megállapítása szerint a legjobb esetben is csak 162.000 vágón termésre lehet számítani, pedig a belsőfogyasztás 170.000 vagont követel. A központ a vetőmagot is számítva, 60—70 ezer vagonra teszi azt a hiányt, mely a belsőfogyasztásban a télen fog jelentkezni. Kivitelre nem került semmi, pénz nem jön be, a belsőfogyasztást is csak a fehérkenyér eltiltásával lehet biztosítani. A tengeri szépnek ígérkezik ugyan, de ez tél derekáig nemigen kerül kivitelre, addig pedig aligha tarthatja magát Maniuék kormánya. A belső béke nem állt helyre, mert a kisebbségi kérdésben semmit nem végezhetett nagyszabású programmjából az új kormány. A korrupciót nem tudta legyőzni, mert nincs hozzá embere s egynéhány miniszter jóakarata és egyéni becsületessége az egész közéletet nem szanálhatja. így nem tudott magának a külföldön sem bizalmat szerezni sem erkölcsiekben, sem anyagiakban. A svéd gyufatröszt és a német bankok kölcsöne rég elfogyott, új külföldi kölcsönre pedig nincs kilátás. A németek adtak volna az aldunai koncessziós terület átengedése fejében, ezt a franciák akadályozták meg. Az indokolatlan demars Magyarország ellen visszafelé sült el s az optánskérdést megint elintézetlenül volt kénytelen hagyni ez a koi mány is, annyira belpolitikai fegyvernek használták fel Bratianuék. Pénz nélkül, tekintély nélkül, szövetségeseitől elhagyatva, a szomszédokkal rossz viszonyban, teljes gazdasági válságban vergődik most ez a kormány, mely születésében hordta már közeli halála csiráját. Lehetetlent akar. Egységes államot akar teremteni a Balkánból és az elrablott középeurópai részekből. Hogy a kísérlet nem sikerült, ő is tudja, más is, de hogy Bratianuék visszatérése és bosszúálló hadjárata után mit fognak csinálni, azt valószínűleg ők sem tudják. Az egyetlen megtehetőt: Erdély függetlenítését önálló állammá, keleti Svájccá való alakítását még mindig nem merik megpróbálni, más orvosság pedig nincsen sem most, sem később. Pacifista külpolitika Irta : ALBRECHT FERENC A

Társadalomtudomány című előkelő folyóirat két legutóbbi számában Török Árpád és vitéz Moór Gyula egyetemi tanár széles elméleti alapon polémiát folytattak a pacifizmus problémájáról. A kérdés elméleti síkban nem igen érdekli a Magyar Külpolitika olvasóit. De az elméleten túl van e kérdésnek sok jelentős külpolitikai vonatkozása, melyhez a gondolkodó magyar külpolitikai közvélemény előtt hozzászólni nem lesz érdektelen. Vitéz Moór Gyula professzor elméletben sem pacifista s nem hisz az örök béke lehetőségében, ezt a kérdést azonban elméleti alapon sem látja megoldhatónak s kizárólag hitbelinek tartja, melyet azonban a kétkedésnek sötét árnyéka kísér. E sorok írója a polémiában Moór Briand Madridban