Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 16. szám - A Magyar Külügyi Társaság közgyűlése

1929 15 Június 22 előtt és nyújtsanak lehetőséget az általuk keresett foglalkozásúikkal való érintkezésre és örömmel jelenthetem, hogy kérésünk meghallgatásra talált és így ez a Radisics Elemér igazgatótársam által iniciált magyar Lunching-Club megalakultnak tekinthető minden külön alapszabály nélkül is, úgyhogy a jövő évadban ennek már eredményeit is látni fogjuk. Beszámolónk teljességéhez tartozik annak a közlése is, hogy Társaságunk különféle kongresszusokon képviseltette magát, s ezek közül kiemeljük a mult év szeptemberében itt tartott Nemzetközi Gyorsíró Kongresszust, amelyen Társaságunkat Mosonyi Béla tanár, Társaságunk gyorsíró-titkára képviselte, valamint résztvettünk a nemrég itt tartott Falufejlesztési, nemkülönben a Nemzetközi Folyamhajózási Kongresszuson, valamint a kölni esperantó-konferencián. Amidőn ezekben részletesen mutattam rá Társaságunknak a lefolyt évben kifejtett munkásságára, jelzem azt is, hogy ezeket a bevált programpontokat, a jövő évben is folytatni, sőt újabbakkal kiegészíteni szándékozunk. így most folynak az előkészítési munkálatok abban az irányban, hogy a Társaságunk kebelében már évekkel ezelőtt megalakított, de időközben szünetelt és külpolitikai szempontból igen jelentős Angol-Magyar Társaságot ismét életre hívjuk. Társaságunk megerősödését egyébként élénken jellemzi irodai forgalmunk állandó emelkedése is. A lefolyt évben már kereken hatezer ügydarab nyert elintézést, ami csak akként vált lehetségessé, hogy egy meglehetős nagy személyzetből álló, állandó bürót tartunk fenn, amely az én felügyeletem s a mi fáradhatatlan gazdasági igazgatónk vezetése alatt most már 12 tisztviselőből áll. Mi bonyolítjuk le nemcsak a Külügyi Társaság összes levelezési, iratváltási, memorandum-elkészítési stb. ügyeit, hanem a Magyar Külpolitika és a Külügyi Szemle adminisztrációját, valamint az Interparlamentáris Unió Magyar Csoportjának, a Nemzetközi Parlamenti Kereskedelmi Konferenciának s részben még a Magyar-Francia Irodalmi Társaságnak az irodai teendőit is. Hogy mindez mennyi munkát ad, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy tisztikarunk nagyobb része állandó, napról-napra ismétlődő és délelőtti, délutáni hivatalos órát tart, ami tetemes költséggel jár és anyagilag igen nagy feladatok elé állít bennünket. Jövedelmi forrásaink — sajnos — rendkívül mérsékeltek s a mostani súlyos gazdasági helyzet okozza azt is, hogy még tagsági díjaink jelentős része is számadásainkban, mint kinnlevőség szerepel. Vájjon mikor jön el nekünk is egyszer egy olyan Mecénásunk, aki ezt a kétségkívül nagyrahivatott Társaságot a mindennapi kenyér gondoktól megmentené?! Taglétszámunk egyébként: 567 rendes tag és 260 pártoló tag. Könyvtárunk szintén szaporodott és tagjaink állandó rendelkezésére áll. A könyvtár a lefolyt éviben 233 kötettel gyarapodott, fejlesztésére összesen 2088 pengőt fordítottunk. Itt említjük meg, hogy csere alapján majdnem az összes magyarországi szakfolyóiratok, valamint a budapesti napilapok nagy része beérkezik hozzánk, míg igen sok külföldi, egyébként annyira szükséges folyóirat megrendelését — sajnos — megint csak anyagi erőink hiányossága teszi lehetetlenné. Társaságunk állandó bürójának a személyzeti létszámában a lefolyt év alatt a következő változások állottak be: Szakács Kálmán és Kokas Lajos titkárok — miután doktori diplomájukat megszerezték és mi, sajnos, nekik állandó elhelyezkedést nyújtani nem tudtunk — Társaságunk szolgálatából kiléptek, épúgy, mint Vasshegyi Margit titkárunk, aki tanári állást kapott, Techert Gyida titkárunk pedig hosszabb időre Angliába távozott. Iktatónk és irattárunk kezelésére Hacffler István nyugalmazott földmüvelésügyi minisztériumi segédhivatali főigazgatót, kiadóhivatali tisztviselőként Pálos Istvánt és gépírónőnek Kozma Malvint alkalmaztuk. Kedves kötelességet teljesítek, midőn meleg köszönetünket fejezem ki úgy a fővárosi napisajtónak, mint a Magyar Országos Tudósító című kőnyomatosnak, sőt több vidéki lapnak is, amelyek kommünikéinket, híreinket és közleményeinket mindig megértő figyelemmel fogadták és tették közzé s üléseinkről és különböző rendezéseinkről lekötelező módon emlékeztek meg. Végül a kegyelet koszorúját óhajtom letenni néhány meleg szóval azoknak a tagtársainknak sírjára, Fuad király Berlinben, amint Hindenburg elnök kíséretében ellép a díszszázad előtt. akik az elmúlt évadban távoztak a körünkből s így elsősorban a csak néhány nappal ezelőtt elhunyt kiváló magyar államférfiú, Társaságunknak megalapításától kezdve egyik társelnöke, Gróf Andrássy Gyula el nem muló emlékét örökítem meg. De Magyary Géza egyetemi tanár emléke előtt is meghajtom az elismerés zászlaját, aki nagy tudásával, páratlan munkaerejével és puritán egyéniségével úgy elnöki tanácsunknak, mint szakosztályainknak és népszövetségi mozgalmainknak is egyik legagilisabb tagja volt. Ugyancsak részvéttel szögezem le Nagy Ferenc egyetemi tanár, Gordon Róbert, Délivasuti vezérigazgató, Geöcze Sarolta tanítónőképzőintézeti főigazgató, Térfy Gyula kir. kúriai tanácselnök és Anesini Andor őrnagy tagtársunk emlékét. Nagyméltóságú Elnök Úr! Tekintetes Közgyűlés! Ezekben igyekeztem rövidre fogva Társaságunk egyévi munkásságáról lehetőleg hű és kimerítő képet rajzolni. Talán egyik-másik pontnál megokolt lett volna az, hogy szélesebben fessem meg a felvetett témát, de egyrészt nem akartam az önök türelmével visszaélni, másrészt pedig azt hiszem, hogy a Külügyi Társaság munkássága nyitott könyv, amelybe minden érdeklődő bármikor betekinthet. Elnökségünk bölcsesége és állandó irodánk kitartó munkabírása biztosítják azt, hogy kitűzött céljainkat ezentúl is híven szolgáljuk, én magam pedig — amíg a Mindeniható erőt ad — most is újból felajánlom teljes munkaerőmet és minden képességemet ennek az ügynek a szol-