Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 16. szám - MacDonald és informátorai

1929 Június 22 rülbelül harmadfélezer s ezek közül is igen sok legelsőrendü. Szakemberek mondják, hogy a kiváló darabok aránya az összgyüjteményhez viszonyítva, az egész világon itt a legnagyobb. Murillo, Tizian, Rafael, Rubens, Van Dyck, Paolo Veronese, Tintoretto és különösen Goya és Velázquez, akinek külön terme van, a szebbnél-szebb remekmüvek olyan gazdagságát tárják elénk, hogy napokig lehetne itt még a műkedvelő laikusnak is gyönyörködnie. Sajnos, a csak néhány napot itt töltő idegen nem tud erre a műélvezetre annyi időt szánni, mint amennyit az méltán megérdemelne. Madridi tartózkodásunk alatt a környékre három nagyobb kirándulást tettünk s ezekről óhajtok itt még néhány szóval megemlékezni. Az egyik az Escurudba irányult, a másik Aranjuezbe, a harmadik Toledoba. Mindegyik önmagában is valóságos élmény. Escurial tulajdonképen ma egy falu neve, mintegy ötven kilométernyire Madridtól, meglehetős magasan, mintegy ezer méternyire fekszik a tengerszín felett. Világnevezetessége azonban az a monostor, mely Szent Lőrincről kapta nevét s mely tulaj donképen az Escurial nevet viseli. II. Fülöp király építtette a XVI. század második felében, Saint Quentin bevételének emlékére és Szent Lőrinc kiengesztelésére, akinek a templomát a háború alatt bombázták. A szent iránt való hódolatból a király azt a parancsot adta az építészeknek, hogy az épületnek rostély-alakja legyen, annak az emlékere, hogy Szent Lőrinc is tüzes rostélyon szenvedett vértanú-halált. A komor gondolatot tényleg meg is valósították és az óriási, deprimálóan hangulatnélküli épületnek valóban olyan az alaprajza, mint egy rostély, amelynek az egyes üreit az udvarok reprezentálják. A monostor egyébként több, mint hétszáz méter hosszú és százhatvan széles, tehát hatalmas épület, de nemcsak rideg formája, hanem ami ott is szinte félelmetes benyomást tesz, mert szürke gránitból van építve. Arányairól elég még, ha megmondjuk, hogy 16 udvara van, 1100 ablaka és 1600 szobája. Legnagyobb látnivalója a hasonlóan hatalmas arányú temploma, aztán gyönyörű könyvtára, sok régi, kézzel írt könyvvel, de ami tulajdonképen híressé teszi, az a Pantheon, a spanyol királyi család kriptája, mely egyenesen lenyűgöző hatást gyakorol, hiszen egy darab világtörténelem van itt eltemetve, kezdve V. Károly német-római császáron, akinek a birodalmában — mint mondták — soha sem nyugszik le a nap. Mennyi hatalom, mennyi dicsőség — és mennyi boldogtalanság van itt eltemetve, ezekben a királyi koporsókban! Hiszen maga V. Károly, a d/inasztia fényének a megalapítója, élete utolsó éveit kolostorban töltötte, meggyűlölve a világot! A királyi kripta legutolsó Jakója Mária Krisztina, a most urolkodó XIII. Alfonz király édesanyja, a mi Frigyes főhercegünknek a nővére, akit nagy tisztelet vett körül rövid idővel ezelőtt bekövetkezett haláláig. A királyi kriptán kívül aztán a Pantheon a királyi hercegek és hercegnők (infánsok) koporsóit is magában foglalja, de külön teremben és itt megragadja az ember figyelmét az a sok, mély értelmű latin felirat, mely az egyes koporsókat diszíti. Ezeket olvasva, igazán magunkba szállhatunk, megvallva, hogy minden a világon: vanitatum vanitas! Hanem visszatérve a napvilágra, végigjárjuk a Alfonz, Spanyolország királya, a Szent György lovagrend díszruhájában. palota pompás termeit is, II. Fülöpnek grandiózus, de végtelenül komor alkotásait, melyek tele vannak szebbnél-szebb gobelinekkel. Mikor azonban belépünk II. Fülöp lakószobájába, akkor egész merevségében elénk tükröződik ennek a nagyhatalmú, de minden melegség nélküli fejedelemnek az egyénisége. Sokkal derűsebb benyomást tesz Aranjuez. Körülbelül szintén akkora távolságra van Madridtól, mint az Escurial, de más irányban; meglehetős nagy község, melynek a .jelentőségét azonban szintén a királyi kastély adja meg, amelyet ugyancsak II. Fülöp építtetett, s ő létesítette a pompás parkot is, mely a kastélyt körülveszi. Madrid ridegsége és ott minden vegetáció hiánya adta meg az okot Aranjuez létesítésére is, ahol óriási költséggel, mesterséges eszközökkel, de gyönyörű parkot hoztak létre. Maga a kastély két évszázadon keresztül volt a királyi család rendes nyaralóhelye, de mostanában a király, ha elhagyja fővárosát, nem ide, hanem San Sebastianba, a tenger mellé szokott nyaralni menni. Egyébként ha kint vagyunk Aranjuezben, tekintsük meg az ú. n. Casa dél Labrador-t is, egy finom művű kis kastélyt, ugyancsak a parkban, melynek mi reánk, magyarokra, az a szomorú érdekessége lehet, hogy annak a trianoni kastélynak a mintájára építették a mult század elején, amely Versaillesben a mi mai megcsonkítottságunk diktátumának volt az aláírási helye. (Folytatjuk.)