Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 16. szám - Csehország és a Balkán - A szerbek végre elismerik a határkngazitás jogosultságát
192$ • 1 • Június 22 Csekország és a Balkán A kisantant súlypontja kelet felé tolódik A májusi belgrádi kisantant-konfereneia eredménytelenségének egyik oka volt az is. hogy Csehország szerb nyomásra sem akart állást foglalni Bulgária ellen. Csehországnak megvan saját politikája Bulgáriát illetőleg s ezt a politikát szolgálja az egyre nagyobb számban Bulgáriában járkáló számos cseh kereskedelmi megbízott, sőt még a cseh intelligenciának azok a vándorcsapatai is, akik a fürdőzés és turistáskodás jelszavával özönlik el a Duna-mellékét, a várnai tengeri fürdőt, sőt még a délbulgáriai üdülőhelyekre is eljutnak. Csehország egyfelől keleti piacot keres árúcikkeinek, másfelől a Dunán át akar közvetlen összeköttetést fentartani a szovjettel, minthogy a lengyel-román szövetség elzárja a Ruténföldet, melyet pedig Oroszországhoz való korridorként szerzett meg magának a tájékozatlan békekonfencián. De nemcsak gazdasági, hanem politikai céljai is vannak Prágának Bulgáriával. Egyre nagyobb idegenkedéssel látja, hogy a rossz szerb szomszédság és az orosz kommunista izgatások miatt a régi pánszlávgondolat hatása mennyire csökkent a bolgár népnél, mennyire távoltartja az magát a szláv közösségtől, mennyire ráeszmélt, hogy csak nyelve szláv, de fajilag semmi köze a szlávsághoz. Csehország az orosz birodalom megbénulása óta magát tekinti a pánszlávizmus képviselőjének, így szláv propagandát kezd Bulgáriában. De egyéb lépéseket is tesz Prága a Balkán felé. Június 9-én ünnepélyesen aláírták Prágában a csehgörög barátsági és döntőbírósági szerződést, melynek szövegébe szószerint bevették a Kallogg-paktum két első szakaszát. Ez már a harmadik szerződés, melyet Görögország a kisantant államaival kötött. 1928 március 21-én Genfben aláírták a görög-román, 1928 márciusában Belgrádban a görög-szerb döntőbírósági és barátsági szerződést s így most már Görögország külön-külön szerződött a kisantant minden országával. A prágai szerződés sem újkeletü, mert úgyszólván a szerb szerződéssel egyidőben megkezdődtek előmunkálatai, de aláírásával vártak, míg a májusi kisantant-konferencia el nem múlik, hogy így annál kevesebb feltűnést keltsen az egyezmény. Korai volna arra következtetni ezekből az egyezményekből, hogy nőst Görögország véglegesen a kisantant érdekkörébe kerül, bár a kisebbségi panaszok reformja ügyében teljes mértékben csatlakozott a kisantant állásfoglalásához és közösen kidolgozott memorandumot adott be hasonló szöveggel a maga részéről is a tanulmányozó bizottságnak. Annyi bizonyos, hogy a kisantant súlypontja egyre jobban kelet felé tolódik. Görögország pedig még mindig fenyegetőnek találja a török és bolgár szomszédságot és igyekszik szövetségeseket keresni magának. Görögország pendítette rneg már évekkel ezelőtt a balkáni Locarno gondolatát. Azóta rájött, hogy az egyre gyógyíthatatlanabb szerb-bolgár válság miatt ez létre nem jöhet. Veszedelmesnek találja nagy albán kisebbségei miatt az olasz-balkán politikát is s így bár megkötötte Olaszországgal a barátsági szerződést, mégis a túlsó oldalon az egész kisantantot is felsorakoztatja maga mellett. A Balkánon így most már határozottan két külön érdekcsoport alakult ki: a kisantant Görögországgal, Törökország, Bulgária és Albánia Olaszországgal. A részletekben a helyzet kissé zavaros s mihelyt zavaros valami, a csehek rendesen ott vannak, hogy halászhassanak. A cseh-görög barátsági szerződésben is csak azt látjuk, hogy Csehország balkáni érdekeltségét terjeszti, mert a nyugati politikából egyre jobban kiszorul. Ha a jóvátételi kérdést, a rajnai és a Saar-vidék megszállásának ügyét rendezik, Keleteurópa problémáira kerül a sor s Csehországra akkor már nincsen szüksége a francia politikának. Benes igyekszik tehát még idejében más konstellációban elhelyezkedni. A. szerbet végre elismerik A francia külügyi kormányzat félhivatalosa, a Le Temps, olyan határozottan állást foglalt a kis antant budapesti jegyzékelgetése ellen s olyan világosan kimondja, hogy Bethlen miniszterelnöknek a hősök emlékezetére rendezett ünnepélyen mondott beszéde miatt a kisantant részéről kezdett konfliktus a magyar kormány válaszával véglegesen elintézettnek tekinthető, hogy a kisantant egyes államai a szokott párisi támogatás elmaradása miatt megzavarodva, tétován kapkodnak össze-vissza. A cseh sajtó nyíltan megírja, hogy a francia félhivatalos fejtegetései hideg zuhanyként hatottak Prágában s most nincs más hátra, mint hogy a kisantant minden állama a maga erejére támaszkodjék és katonai készülődéseit fokozza. A bukaresti sajtó az optánstárgyalások azonnali végleges megszakítását követeli, mert hamarjában nem tudna mással ártani Magyarországnak, a központilag vezetett szerb kormánysajtó viszont nagy erőlködéssel arra akarja a nagy antant határkngazitás jogosultságát figyelmét ráirányítani, hogy a budapesti beszéd, melyet a francia kormány békésnek és korrektnek látott, voltaképen háborús készülődés megnyilvánulása, mert igaz, hogy Magyarország maga nem készül háborúra, de Bulgáriát mozgatja s a budapesti miniszterelnöki nyilatkozatra sorozatosan indultak meg a határincidensek a bolgár bandák részéről. Sürgősen koholt is ezért csomó ilyen határincidenst a belgrádi sajtóiroda, de még véletlenül sem lehet köztük egyetlen komolyat sem találni, mert az egész sorozat csak határon való átlövöldözéseket, bombaátdobálásokat tartalmaz, de amelyeknél sem anyagi kár nem történt, sem meg nem sebesült senki. Ilyen incidensek, azt hisszük, a rendes szomszédi érintkezéshez tartoznak minden időkben Szerbia és Bulgária között. Nagy buzgalmában a sajtóiroda olyan naivságot is írt, hogy bolgár fegyveres emberek jöttek át a határon, a szerb határőrség elfogta őket s a vizsgálat során kivallották, hogy őket a bolgár kormány küldte különleges
