Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 14. szám - Az angol választás

1929 • 11 • Június 8 lepetését és érzelmét kiválóan tolmácsolta Pékár Gyula finom felszólalása, amely körülbelül így szólt: Miután az Unió a Népszövetség tízéves működését kívánja ünnpelni és miután a francia delegáció a mai nap meghívást nyújtott be, a magyar delegáció a saját meghívását tárgytalannak tekinti. Paikert Alajos tervezete földrajzi intézeteknek alapítását és nemzetközi együttmükését illetőleg immár nemcsak az elvbeli elfogadás, de a részbeni megvalósítás stádiumában van. Eöttevényi Olivérre háramlott a legtöbb elfoglaltsággal járó, de egyben a legérdekesebb bizottságban való tevékenység. A nemzetközi jogi és politikai bizottság érdekes vitáiban való részvételen kivül ő volt a ténykedésünk figyelmes irányítója, ami árt mi delegátusok igaz hálával tartozunk neki. A.z angol választás Londoni tudósítónk beszámolója megkésvén, érdekesnek véljük addig is az alábbiakban közölni Henderson Artúrnak, a munkáspárt volt belügyiminiszterének cikkét az angol választásokról, mint amely egyúttal a munkáspárt politikai programmjának is tömör foglalata. Á

mult csütörtökön lezajlott angol választások kétségtelenül nemzetközi jelentőséggel bírnak. Már régen megállapították, hogy a különböző államok gazdasági élete egymással összefügg és hogy a közgazdaságnak felvirágzása vagy hanyatlása az egyik országban szükségképpen kedvezően vagy kedvezőtlenül hat ki a többiekre. Nem kevésbbá bizonyos az is, hogy az egyik országban végbemenő politikai változások csak ritkán múlnak el hatás nélkül a többiekre. Azért állítható, hogy egy kormányzati változás vagy az angol pártok egyensúlyában beállott változás kiváló jelentőségű európai esemény. A munkásmozgalom legfontosabb és legszembeötlőbb célja a háború elkerülése és a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése s a munkásságnak kormányrajutása Nagybritanniában kétségtelenül siettetni fogja egy olyan lélektani evolúció kifejlődését, amely megkönnyíti megoldását mindazoknak a problémáknak, amelyek ma a nemzetközi béke és gazdasági együttműködés rendjére nehezednek. Bizonyos, hogy a munkáskormányt annak idején mindenekelőtt a hírhedt „Zinovjev-levél" buktatta meg, amely végeredményben nem volt egyéb, mint finom eszköz arra, hogy a munkásságot ellenfelei elgáncsolják. De ma senki sem gondol arra a lehetőségre, hogy a munkáspárt politikája zátonyra futhasson. A munkáspárt valamennyi párttól, tehát a kommunistapárttól, valamint a liberális- és konzervatívpárttól egyformán független. Az a tény, hogy a munkáspárt és a Trade-union kongresszusa, mely a mozgalom ipari részét jelenti, a leghatározottabban állást foglaltak a kommunisták ellen és hogy a kommunisták a legutóbbi községi választásokon a munkáspárt jelöltjei ellen szavaztak és ugyancsak a legutolsó parlamenti választásoknál is ellenük foglaltak állást, minden cáfolatot feleslegessé tesz arra, hogy a munkáspártnak Moszkvával semmi kapcsolata nincsen, sem a bolseviki propagandával. Mi kitartunk programmunk mellett, amely a politikai és közigazgatási reformok keresztülvitelét e jelige alatt valósítja meg: munkásság és nemzet. Kértük az országot, adjon nekünk egy független többséget, amelyre nyugodtan támaszkodhatik a kormányzat. Amit előre láttam, hogy t. i. a munkások kilátásai nem kisebbek, mint a konzervativoké és a liberálisoké, a csütörtöki választásokon tökéletesen bebizonyosodott. Már a legutóbbi időközi választások eredménye is, amilyen biztató volt a munkásságra nézve, épp olyan lehangoló volt a kormányzat szempontjából. A konzervatívok, még ha mandátumaik száma nem csökkent volna is, nagyszámú szavazatot vesztettek. Ez nem csupán annak az elégedetlenségnak irandó a rovására, amelyet belpolitikájukkal keltettek. A konzervatív kormány bel- és külpolitikai szempontból egyaránt vétett, mégis elsősorban nemzetközi tekintetben megnyilvánult magatartásuk okozta bukásukat. Belpolitikai tekintetben hibáztak azzal, hogy az annyira elengedhetetlen ipari és általában gazdasági újjászervezés kérdésében semmi kezdeményező lépést nem tettek, sőt engedték, hogy a helyzet roszszabbodjék. Külpolitikai téren az angol nép véleménye határozottan a békének döntőbíráskodás és lefegyverzés útján való megvalósulását követelte.. E tekintetben a tory kormányzat nemcsak a közvéleményt, de a leghűbb párthíveit is megtévesztette. Ipari és gazdasági újjászervezés, lefegyverzés és döntőbíráskodás azok a problémák, melyekkel a munkáspárt az ország előtt meg fog jelenni és amelyek biztos és gyors megvalósítása érdekében mindent elkövet. E céljai mellett való kitartás az oka elsősorban annak, hogy a munkáspárt visszakerült a parlamentbe nagyobb erővel, mint valaha. És legyen a hatalmon vagy kerüljön ellenzékbe, politikájának célja, hogy a brit nemzetet és az egész földet előrevigye a boldogulás felé, az általános lefegyverzés útján. (A Pravda jelenti, hogy a szovjet kormány a jövő termésig az ország lakosságának csak egy részét tudja élelemmel ellátni.) Trocki: No mindegy, mégis csak kellemes dolog, ha az embernek van mit ennie, amikor éhes. (Páris, Le Rire.)