Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 14. szám - Az angol választás

1929 • 11 • Június 8 lepetését és érzelmét kiválóan tolmácsolta Pékár Gyula finom felszólalása, amely körülbelül így szólt: Miután az Unió a Népszövetség tízéves működését kívánja ünnpelni és miután a francia delegáció a mai nap meghívást nyújtott be, a magyar delegáció a saját meghívását tárgytalannak tekinti. Paikert Alajos tervezete földrajzi intézeteknek alapítását és nemzetközi együttmükését illetőleg im­már nemcsak az elvbeli elfogadás, de a részbeni meg­valósítás stádiumában van. Eöttevényi Olivérre háramlott a legtöbb elfog­laltsággal járó, de egyben a legérdekesebb bizottság­ban való tevékenység. A nemzetközi jogi és politikai bizottság érdekes vitáiban való részvételen kivül ő volt a ténykedésünk figyelmes irányítója, ami árt mi delegátusok igaz hálával tartozunk neki. A.z angol választás Londoni tudósítónk beszámolója megkésvén, érdekesnek véljük addig is az alábbiakban közölni Henderson Artúrnak, a munkáspárt volt bel­ügyiminiszterének cikkét az angol választásokról, mint amely egyúttal a munkáspárt politikai programm­jának is tömör foglalata. Á mult csütörtökön lezajlott angol választások kétségtelenül nemzetközi jelentőséggel bírnak. Már régen megállapították, hogy a különböző álla­mok gazdasági élete egymással összefügg és hogy a közgazdaságnak felvirágzása vagy hanyatlása az egyik országban szükségképpen kedvezően vagy ked­vezőtlenül hat ki a többiekre. Nem kevésbbá bizonyos az is, hogy az egyik országban végbemenő politikai változások csak ritkán múlnak el hatás nélkül a többiekre. Azért állítható, hogy egy kormányzati változás vagy az angol pártok egyensúlyában beál­lott változás kiváló jelentőségű európai esemény. A munkásmozgalom legfontosabb és legszembe­ötlőbb célja a háború elkerülése és a nemzetközi gaz­dasági együttműködés fejlesztése s a munkásságnak kormányrajutása Nagybritanniában kétségtelenül siettetni fogja egy olyan lélektani evolúció kifejlődé­sét, amely megkönnyíti megoldását mindazoknak a problémáknak, amelyek ma a nemzetközi béke és gaz­dasági együttműködés rendjére nehezednek. Bizonyos, hogy a munkáskormányt annak ide­jén mindenekelőtt a hírhedt „Zinovjev-levél" buktatta meg, amely végeredményben nem volt egyéb, mint finom eszköz arra, hogy a munkásságot ellenfelei el­gáncsolják. De ma senki sem gondol arra a lehető­ségre, hogy a munkáspárt politikája zátonyra fut­hasson. A munkáspárt valamennyi párttól, tehát a kommunistapárttól, valamint a liberális- és konzer­vatívpárttól egyformán független. Az a tény, hogy a munkáspárt és a Trade-union kongresszusa, mely a mozgalom ipari részét jelenti, a leghatározottabban állást foglaltak a kommunisták ellen és hogy a kom­munisták a legutóbbi községi választásokon a mun­káspárt jelöltjei ellen szavaztak és ugyancsak a leg­utolsó parlamenti választásoknál is ellenük foglaltak állást, minden cáfolatot feleslegessé tesz arra, hogy a munkáspártnak Moszkvával semmi kapcsolata nin­csen, sem a bolseviki propagandával. Mi kitartunk programmunk mellett, amely a po­litikai és közigazgatási reformok keresztülvitelét e jelige alatt valósítja meg: munkásság és nemzet. Kértük az országot, adjon nekünk egy független többséget, amelyre nyugodtan támaszkodhatik a kor­mányzat. Amit előre láttam, hogy t. i. a munkások kilátásai nem kisebbek, mint a konzervativoké és a liberálisoké, a csütörtöki választásokon tökéletesen bebizonyosodott. Már a legutóbbi időközi választások eredménye is, amilyen biztató volt a munkásságra nézve, épp olyan lehangoló volt a kormányzat szempontjából. A konzervatívok, még ha mandátumaik száma nem csökkent volna is, nagyszámú szavazatot vesztettek. Ez nem csupán annak az elégedetlenségnak irandó a rovására, amelyet belpolitikájukkal keltettek. A konzervatív kormány bel- és külpolitikai szempont­ból egyaránt vétett, mégis elsősorban nemzetközi tekintetben megnyilvánult magatartásuk okozta bu­kásukat. Belpolitikai tekintetben hibáztak azzal, hogy az annyira elengedhetetlen ipari és általában gazdasági újjászervezés kérdésében semmi kezdeményező lé­pést nem tettek, sőt engedték, hogy a helyzet rosz­szabbodjék. Külpolitikai téren az angol nép véleménye hatá­rozottan a békének döntőbíráskodás és lefegyverzés útján való megvalósulását követelte.. E tekintetben a tory kormányzat nemcsak a közvéleményt, de a leghűbb párthíveit is megtévesztette. Ipari és gazdasági újjászervezés, lefegyverzés és döntőbíráskodás azok a problémák, melyekkel a munkáspárt az ország előtt meg fog jelenni és ame­lyek biztos és gyors megvalósítása érdekében min­dent elkövet. E céljai mellett való kitartás az oka elsősorban annak, hogy a munkáspárt visszakerült a parlamentbe nagyobb erővel, mint valaha. És legyen a hatalmon vagy kerüljön ellenzékbe, politikájának célja, hogy a brit nemzetet és az egész földet előre­vigye a boldogulás felé, az általános lefegyverzés útján. (A Pravda jelenti, hogy a szovjet kormány a jövő ter­mésig az ország lakosságának csak egy részét tudja élelemmel ellátni.) Trocki: No mindegy, mégis csak kellemes dolog, ha az embernek van mit ennie, amikor éhes. (Páris, Le Rire.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom