Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 14. szám - A német jóvátétel végleges rendezése

Magyar Külpolitika * 6 * szám a külső adósság a reparációkkal már 100%-ig fedezést nyert. Olaszország quótájának tárgyalásánál először került szóba a szakértői értekezleten Magyarország jóvátételeinek kérdése és pedig természetszerűleg abban a beállításban, hogy Olaszországnak a német reparációkban való részesedési arányát azért kell felemelni, mert Magyarország — amelynek jóvátételéből Olaszországnak 50%-ot ígértek — valamint Ausztria és Bulgária a jóvátétel szempontjából alig jön figyelembe. A német állami pénzügyeknek a kontrollja, az ipar különleges megterhelése és a Dawes-terv végrehajtására létesített minden intézmény a Joung-terv életbelépésével megszűnik. A reparáció a pénzügyi szuverénitását visszanyerő Németország rendes állami adóssága lesz, külön zálogok s különleges beszedési módozatok nélkül, csak a feltétlen adósságrész biztosítására lesznek — a mobilizáció megkönnyítése céljából — záloggal megterhelve a birodalmi vasút jövedelmei. Ez a zálog magától kínálkozott azáltal, hogy a 660 millió összegű évi feltétlen annuitás pontosan megfelel a Dawes-terv alapján kibocsátott s most természetesen megszűnő vasúti obligációk évi tőke és kamatszolgáltatásnak. A természetbeni szolgáltatások rendszere, amelynek segítségével Németország eddig jóvátételi kötelezettségének iegnagyobbrésziben eleget tett, a Joungterv szerint továbbra is fennmarad, erészben azonban Németország kénytelen volt a magát veszélyeztetettnek érző angol iparnak jelentős engedményt tenni: eltekintve attól, hogy a természetbeni szolgáltatások csak a transfert-védelemben részesülő adósságrész keretén beiül foglalhatnak helyet, időtartamuk is limitáltatott, mégpedig a hírek szerint 10 évre. A természetbeni szolgáltatások finanszírozása és egyáltalában a reparációk körüli bankári teendők ellátása, (így elsősorban a reparációs fizetések átvétele és szétosztása) egy újonnan alakítandó „Nemzetközi Bank" feladatát fogja alkotni, amelynek nagy szerepet szánnak a feltétlen adósságrész mobilizálásánál is. A transfert-védelem vagyis a valuta veszélyeztetettsége esetén kért átutalási vagy fizetési moratórium engedélyezése a tervezet szerint ugyancsak a „Nemzetközi Bank" hatáskörébe utaltatnék. A „Nemzetközi Bank" 100 millió dollár alaptőkével létesül, a hírek szerint az összes nagyobb európai jegybankok közreműködésével, amely körülmény ezt az intézményt a nemzetközi kollaboráció egyik legfontosabb pillérévé tenné. A szövetségesek és Németország forgótőke céljaira jelentős betéteket lesznek kötelesek a Banknál elhelyezni. Jelentős sikere volt dr. Sohachtnak annak a kimondása, hogy a Nemzetközi Bank tiszta nyereségének állítólag 80%-át az utolsó 21 év annuitásainak csökkentése céljára tartalékolni kell. Egyébként ugyancsak az utolsó 21 év annuitásainak csökkentésére fordíttatnék a szakértők megegyezése szerint az amerikai követelések esetleges redukciója folytán előálló megtakarítás is, és pedig oly formában, hogy az engedmény 2/3 részben Németország, Vs részben a szövetségesek javára esnék. Németországnak azt a követelését, hogy az Osztrák-Magyar monarchia utódállamainak ú. n. liberációs adósságai az utolsó 21 év annuitásaiba szintén beszámíttassanak, a szakértői értekezlet az értekezlet az érdekelt kormányok döntése alá bocsátja. A Joung-terv, ha a kormányok ratifikálják, szeptember 1-én lép életbe. Vele részben jóváteszik a jóvátétel körül eddig elkövetett súlyos hibákat. Vájjon mikor fogja követni ezt a jóvátételt a békeszerződések még kiáltóbb igazságtalanságainak a jóvátétele? A. magyar munkásság revíziós megmozdulásának mérlege H

erczeg Ferencnek, a Magyar Revíziós Liga elnökének 1929 április 20-án a Revíziós Liga nagygyűlésén elhangzott beszéde fordulópontot jelent a magyar revíziós mozgalom történetében. Ez a beszéd ugyanis, abban részében, amelyben Herczeg Ferenc a revíziós mozgalomhoz való csatlakozásra szólította fel a szociáldemokrata-pártba tömörült munkásságot, rendkívüli hatást tett az ország egész dolgozó népére. Hiába jelentette ki a szociáldemokrata pártvezetőség — amint ismeretes — hogy a revíziós mozgalomhoz való csatlakozását csak bizonyos kikötések és feltételek mellett hajlandó végrehajtani, a magyar munkásság szívében kikötések és feltételek nélkül gyökeret vert a revíziós mozgalom támogatásának a szükségessége. Alig pár nappal a pártvezetőség elutasító válasza után bekopogtatott a Revíziós Ligához egy bányászküldöttség, közel háromezer dorogi szénbányásznak a revíziós mozgalomhoz való csatlakozását jelentve a Liga elnökségének. A lelkes, hazafias dorogi bányászok képviselői kijelentették, hogy ők nemcsak erkölcsileg, hanem szűkös anyagi helyzetükhöz mérten, pénzzel is hajlandók a revíziós mozgalmat támogatni és valamennyien felajánlják egy-egy órai munkabérüket a Revíziós Liga céljaira. A lelkes dorogi bányászok példájának csakhamar rengeteg követője akadt a hazafias magyarországi munkásság körében. Attól kezdve a csatiokozást bejelentő munkásküldöttségek szinte egymás kezébe adták a Liga ajtajának kilincsét, s a nap-nap után bekövetkező tömeges csatlakozások hovatovább szinte zarándoklásszerű jelleget kezdett ölteni. Nemcsak a magyar társadalom legszükösebb, legnyomorúságosabb viszonyok között élő, legszegényebb rétegei járultak egymásután verejtékesen keresett filléreikkel a revíziós eszme oltárához, hanem még az élet hajótöröttjei, a nyirkos, sötét börtöncellák lakói is megmozdultak a szent cél érdekében. Amint erről a váci fegyház igazgatójának a Revíziós Ligához intézett ismeretes levele tanúskodik. Most már elmondhatjuk tehát, hogy egész integrális magyar társadalom, annak minden rendje, minden osztálya és rétege egy táborba tömörült a revízió égisze alatt. A dorogi bányászok megmozdulásától a mai napig olyan óriásira növekedett már a Ligához csatlakozó munkástömegek száma, hogy szükséges-