Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 13. szám - Nagynémetek és nagycsekek
Magyar Külpolitika . 16 13. szám KÖNYVESHÁZ KÖZGAZDASÁG Giulio Benedetti könyve Itália és Magyarország közös érdekeiről Ferrario tábornok Magyarországról írott könyvének megjelenése óta már valóságos irodalma van Magyarországnak az olasz könyvpiacon. Giorgio Maria Sangiorgi, Gino Cucohetti, Rodolfo Mosca és Eraldo Fossati után Giulio Benedetti a közismert olasz publicista foglalkozik Magyarország tragédiájával, múltjával, jelenével és jövőjével „Rivendicazioni Adriatiche" című, Milanóban a „Libreria d'Italia" kiadásában 1929 februárjában megjelent könyvének igen érdekes utolsó fejezetében. Könyvének első négy részében Olaszországnak az Adriai tenger keleti partjaira, főképpen Dalmáciára vonatkozó aspirációinak jogosságát igyekszik bizonyítani hatalmas történelmi és közgazdasági felkészültséggel, meggyőző logikával. Majd áttérve a kérdés gyakorlati megvalósításának az oldalára, kimutatja Giulio Benedetti Itália az egyetlen ország Európában, amelynek érdekei egyetlen egy ponton sem ütköznek Magyarország érdekeivel, sőt a két ország érdekei szinte százszázalékban azonosak. Ugyanis mindkét ország külpolitikájának sarkpontja a germán és a szláv terjeszkedés ellen való szükségszerű védekezés. Ez az adriai kérdésnél domborodik ki a legszembetűnőbb módon. A szlávok ugyanis egyaránt elzárják Itáliát és Magyarországot az adriai tenger keleti partjától, nem is szólva arról, hogy a pánszlávizmus végcélja Európa valamennyi szlávjának Oroszország vezetésével olyan hatalmas birodalomban való egyesítése, amely az egész Balkánt dominálná s amelynek délnyugati határa az adriai tenger lenne. Szerencsére az északi és déli szlávok közé oda van ékelve Magyarország, ez az erős bástyája a nyugati kultúrának, amely mind a mai napig lehetetlenné tette a szlávság államainak valóraválását, az északi és délszlávok egyesülését. (Ezt a bástyát lett volna hivatva áttörni, az az 1921^ben tervbevett Burgenlandon keresztül húzódó cseh-szerb korridor, amelynek megvalósítását Olaszország akadályozta meg a velencei konferencián. (Szerk.) Magyarország tehát — írja Giulio Benedetti — az adriai védelem egyik legfontosabb oszlopa és az 1927 április 5-én szentesített olasz-magyar barátság alapvető eleme a középeurópai egyensúlynak, aminek felismerése Mussolini érdeme, azé a Mussolinié, aki az európai nemzetek közül elsőül nyújtotta oda kezét a világháború után földresujtott Magyarországnak. Szerző azután ismerteti Magyarország történetét, kidomborítván azt a körülményt, hogy Magyarország ezeréves életében mindig azok voltak az egészséges és termékeny korszakok, amikor politikája Itália felé orientálódott (Szent István és Szilveszter pápa, Nagy Lajos, Mátyás király, Kossuth, Garibaldi stb.). Azután rámutat arra, hogy az olaszok már a világháború utáni nagy összeomlás első napjaiban kinyújtották testvéri kezüket Magyarország felé, amennyiben Diaz tábornok, az olasz hadsereg főparancsnoka, olyan demarkációs vonalat állapított meg Magyarország számára, amely úgyszólván teljes épségükben hagyta volna meg a régi határokat s amely talán megmentette volna Magyarországot az öt hónappal később bekövetkezett bolsevista uralom rémségeitől. S itt a szerző megbélyegzi Károlyi Mihályt, aki őrületes hiúságában pusztán azért, mivel Diaz tábornak nem ővele tárgyalt, nem fogadta el a Diaz-vonalat, hanem Franohet d'Espéreyvel kezdett önállóan tárgyalni, amely tárgyalás szomorú következményei mindenki előtt ismereteseik. Akkor ragadták meg a franciák az alkalmat, hogy az olaszokat háttérbe szorítva a saját befolyásukat juttassák érvényre Kelet-Európa újjáalakításánál, akkor lépett fel Foch tábornok a majdnem Budapestig nyúló sztratégiaszempontokon alapuló csehszlovák ák tervével, amelyet 9ajnos sikerült is megvalósítania. Giulio Benedetti végül rámutat a trianoni békeszerződés tarthatatlanságára és veszedelmes mivoltára és kifejezi azt a reménységét, hogy ez nem maradhat így sokáig, mivel a történelem nem sztatikus, hanem dinamikus valami s az erős népek jellemző tulajdonsága, hogy a történelem dinamikáját a saját céljaik szolgálatába tudják állítani, — már pedig a magyarok az erős nemzetek közül valók. A kisantant gazdasági konferenciája A belgrádi kisantant-konferencia egyebek között a gazdasági kérdésekben sem tudott megállapodásra jutni, ezért azt határozták, hogy júniusban Ilidzsc fürdőn (Bosznia) külön gazdasági tanácskozásokat folytatnak. Újra összeülnek a gazdasági szakértők a három államból, bár a márciusban kiadott nagyhangú jelentések szerint a Bukarestben február 18. és 19-én tartott előértekezleten nagyjából mindenről megállapodtak. Hogy ml ez a minden, arra vonatkozólag a bukaresti Dimineata hoz most némi felvilágosítást. Elsősorban a három állam közti árúforgalom és a kereskedelmi összeköttetések fejlesztése kerül napirendre; amikor teljesen tiszta képet kaptak a részletekbe menőleg erről a kérdésről, kezdik meg a napirendre kitűzött egyes kérdések megvitatását. Ilyenek: közös kereskedelmi kamara felállítása, a személyforgalom megkönnyítésére, az útlevélvizumok, a vámnál és a közigazgatási hatóságoknál való útlevélformalitások megszüntetése, a határátlépés elintézése, közvetlen vasúti és folyamig tarifáik megállapítása, a jegybankok közt együttműködés létesítése. Külön kérdéskomplexum lesz a dunai hajózás a maga számtalan problémájával. A részleteket illetőleg a Dimineata szerint román részről különösen a következő kérdések megoldását sürgetik: Jám és Jaszenova között a személy-, árú- és teherforgalom megnyitása, mert enélkül az Oravicza és Anina közti egész vidék gazdasági élete nem tud fejlődni, minthogy nincsen kijárása; a tranzito megkönnyítése az Oravicza—báziási vonalon, ugyanitt közvetlen tarifa a szerb vonalakra. Csehországgal szemben a Felsövisó—Kőrösmező vonalon kívánnak kedvezményes tranzitótarifát Moldva, Besszarábia és Bukovina termékeinek Mármarossziget felé való szállításában és kedvezményes illetékeket a pozsonyi és komáromi cseh kikötőbe szánt szállítmányoknál. Ezek a kérdések nyolc év óta függőben vannak Csehországgal, évről-évre tárgyalják, de még mindig nincs semmi eredménye. Francia előadó a csepeli kikötő jelentőségéről A Pesti Napló írja: Lucien Romier francia közgazdász és gazdaságpolitikus, a „Le Figaro" volt főszerkesztője a minap előadást tartott a „Carnegie" alapítvány párizsi székházában Közép-Európa gazdasági jövőjéről. Lucien Romier előadása elején kifejtette, hogy az európai országok általános gazdasági helyzete mennyivel kedvezőtlenebb, mint az Amerikai Egyesült Államoké s még Európában magában is az északi államok kezdenek veszedelmes versenytársai lenni gazdasági és kereskedelmi szempontból a földközitengermelléki és középeurópai államoknak. így például a Földközi-tenger partjain található kikötők gazdasági és kereskedelmi élete, forgalmának élénksége sorvadóban van, s hasonlóan kedvezőtlen. Európa déli államainak általános gazdasági helyzete is. Csak ama országok virágozhatnak fel, ahol a behozatallal szemben az illető gazdasági egység azonnal kivitellel tud szolgálni s ennek megvalósítása szempontjából nem közömbös a forgalom lebonyolításának megkönnyítése sem. A normális európai gazdasági viszonyok helyreállítására, amelyek belekapcsolódnának a világkereskedelem vérkeringésébe, egy új gazdasági vivőeret kellene létesíteni, amely Newyorktól kiindulva, Antwerpen—Rajna völgye—Duna völgyén keresztül Port-Saidig húzódnék. E vonal nem tartozik az utópiák országába, mert ennek megvalósításán már nem egy ország dolgozik s a dunai forgalom fellendítésének szükségességét különösen két ország erielte meg eddig: Csehszlovákia és Magyarország. A pozsonyi Duna-kikötő például, amelynek békebeli évi átmenő forgalma 50, 100 tonna volt — a legutóbbi kimutatás szerint több mint ™resere emelkedett a békebeli forgalomnak, pontosan ooO.OOO tonnára. A nemrégen megnyílt s szabad zónával rendelkező csepeli kikötőtől szintén a legjobb eredményeket várja Lucien Romier s szerinte ez a majdan biztosan kiépülő nagy dunavolgyi kereskedelmi vonalnak egyik legfontosabb álloropsa lesz. LAPTULAJDONOS i MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG FtWS, kiadó : EÖTTEVÉNYI OLIVÉR Szervezési igazgatók: Ilenczfalvi SZÁSZ ÖDÖN és Nemesrétyi dr SZÉKELY MIKLÓS Hellas Irodalmi, Nyomdai és Irodaszerkereskedelmi R.-T. Budapest, V., Sziget-u. 25. (Felelős: Kovács Mátyás igazgató.)