Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 13. szám - Nagynémetek és nagycsekek
Magyar Külpolitika 13. szám jorország, Würtemberg, el a Rajnáig északon Düsseldorf vonaláig, onnan a határ keletre menne Lipcsétől kissé északra. Berlin nem maradna meg a jövendő Németországában, hanem egy kis Felső-Elba nevü népszövetségi országba kerülne szorosan a cseh határon, de elég közel a lengyel határhoz is, melyet a gavallér csehek ki szándékoznak tolni majdnem Dániáig. Természetesen Kelet Poroszországot egészen elnyelnék. Dánia lejönne Hamburgig, Belgium megkapná többek közt Kölnt is. Nehogy részrehajlással' vádolják őket, az ötletes csehek Elzász egy részét Metz-el visszavennék a franciáktól, hogy egy felsőrajnai kis köztársaságot ékeljenek Franciaország, Svájc. Németország: és Luxemburg közé. A teljesség kedvéért megemlíthetjük, hogy a Weser folyó is külön országot kapna Bréma székhellyel. íme, hova vezet, ha nem a néprajz, a történelmi jogok és gazdasági tekintetek figyelembevételével, természetes alapon tervezgeti valaki a térképeket, hanem a nemzete komoly és igaz érdekeit szem elől tévesztő, felelőtlen lelkiismeretlenség alapján. Mesterkedésüket természetesen megtagadja minden felelős tényező, mégis tanulságos figyelemmel kísérni ezeknek a szabadcsapatoknak a működését is. mert nem lehet tudni, hogy a felelős köröknek elnéző naszszivitása mely percben és mely körülmények hatására változhatik át jóakaratú támogatássá. Szláv kisebbségi képviselők Németországban A Magyar Külpolitika már két ízben foglalkozott azzal a vend vagy szerb nevű szláv néptöredékkel, mely Szászország lausitzi kerületében és Poroszország szomszédos vidékén néhány faluban lakik. A német kormány a legteljesebb kultúrautonómiát biztosította ennek a jóformán elnémetesedett nyugati szlávságnak, melyet az utóbbi negyedszázadban a cseh propaganda annyira kihasznált a maga agitációA jóllakottak és az éhesek a Nemzetek Szövetségének asztalánál. (A. Bojinov, La Bulgarie) jánál és olyan óriási anyagi áldozatokkal igyekszik a szláv öntudatra visszatéríteni, hogy ekként használhassa a szlávság nyugat felé való előretörésében. A vendek egyetlen napilapja, a Szrpszke Novine, most boldogan jelenti, hogy újra sikerült vend képviselőt megválasztani, a háború óta először. A világháború előtt már volt egy Bort Arnoszt nevű képviselője a vendségnek, 1913-ban mellé megválasztották Kukla földművest is, úgy hogy a szász képviselőházban két képviselője is volt ennek a kis népnek. Bortot a háború után három évi fegyházra ítélték, mert a békeszerződés megkötésekor Versaillesba ment és arra kérte a békekonferenciát, hogy ezt a területet hasítsa ki Németországból és csatolja Csehországhoz. Ezen a szorbok lakta területen keresztül akarta megközelíteni Berlint Benes nagy-cseh utópiája. Bort kitöltötte büntetését és ma is tevékeny részt vesz a lausitzi szláv propagandában, mint a csehek megbízottja, Kukla azonban nem sokkal a világháború után elhalt. A háború befejezése óta nem sikerült egyetlen mandátumot sem szerezni a vend nemzetiségnek. A birodalmi gyűlési választásoknál közös listát állítottak fel a többi németországi kisebbséggel, de mandátumhoz nem jutottak, bár a nemzetiségi blokk 144.000 szavazatot összeszedett. A kudarc oka a választási rendszernek az az intézkedése, hogy a mandátumok szétosztásakor csak az a lista kap mandátumot, amely valamelyik kerületben legalább 60.000 szavazatot nyert. Ilyen kerülete sehol sincsen a szláv kisebbségeknek a Német Birodalomban. Talán az oppelni lengyel terület jöhetne számításba, de az itteni lengyelek papjai a buzgó katholikus népnél a néppártnak toboroztak szavazatokat. Éppen a valláskülönbség okozza, hogy a katholikus lengyelek és a nagyobb felükben evangélikus vendek nehezen tudnak közös akciót folytatni. A vendek kevesen vannak ahhoz, hogy önálló listát állíthassanak, ezért a háború előtt is a konzervatív párt listáján választották meg a maguk képviselőit, s a külön nemzeti és kultúrprogrammal hallgattak. Azóta azonban a cseh — és újabban a szerb propaganda — olyan sikerrel dolgozik köztük, hogy kimondták: csak azzal a német párttal kooperálhatnak, mely programmjába iktatja az ő kulturális és nacionálista érdekeiket. Erre jóidéig nem volt kapható egyetlen német párt sem, végre az utolsóelőtti választásokon a katholikus centrum megkötötte velük az egyezséget, de el is vesztette a német szavazatokat, úgy hogy megbukott. A május elején lezajlott országos választásokon a nemrégiben alakult szász földműves- és néppárttal kötöttek választási megegyezést; ez programmjába vette nemzeti és kulturális követeléseiket, mire az evangélikus vendek ennek a pártnak listájával szavaztak, úgy hogy a második helyen jelölt Spitan Lajos vend be is került a drezdai parlamentbe. A Szrpszke Novine szerint még az utána következő vend jelölt is mandátumot szerezhetett volna, ha a katholikus vendek szintén csatlakoznak; ezek azonban jórészt távoltartották magukat a választástól, mert nem akartak luteránusra szavazni. A szász parlamentnek van tehát egy szláv nemzetiségű képviselője is. Sok dolga mindenesetre nem lesz, tekintettel arra, hogy Németország a legmeszszebbmenőbb előzékenységgel rendezte a vendek jogos kisebbségi igényeit.