Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 13. szám - Pékár Gyula ujabb sikere a külföldön

1929 9 Június I ről s néhány szál székellyel felvonult. Ugyancsak résztvettek külön csoportként magyar felírású táblával a zsilvölgyi egyenruhás bányászok, valamint a besztercemegyei magyarok. A svábokat két pap és Muth szenátor, a szászokat a püspök és három képviselő, a zsidókat öt képviselő és szenátor képviselte. Vasúti sínek, mint nyársak A hivatalos ünnepély végével vége lett minden rendnek. A nép megrohanta az ételes bódékat és követelte a maga részét. A rendezők kénytelenek voltak a cipókat és a félliteres palackokat a tömeg közé dobálni. Az ökröket vasúti sínből készült nyársakon sütötték, de mielőtt megsültek volna, megrohanta a tömeg és félig nyersen, bicskával szétvagdosta a véres húst. Utána mindenki tolult kifelé a városból, hogy vonatra jusson, de legtöbben kénytelen voltak az éjszakát a várostól húsz kilométerig terjedő földeken tábortűz mellett eltölteni, mielőtt felkapaszkodhatott a százötven különvonat valamelyikére. A vasútigazgatóságnak az a rendelete, hogy jegyet kell váltani és azt a visszautazásra le kell bélyegeztetni, természetesen írott malaszt maradt. A kocsik tetején és a lokomotívokon is kurjongató falusiak ültek. Jegyet kérni nem lett volna tanácsos tőlük. Pékár Gyula ujabb sikere a külföldön Előadása Velencében és Rómában — A.tadta Lattyák Sándornak Ptolemaeus rejtélyes geográfiáját megfejtő munkáját — A. Népszövetségi Ligák Uniójának madridi közgyűlésén szózattal fordult a világboz a kisebbségek érdekében V

elence, — Róma, — Madrid! Három állomása a minap hazaiért Pékár Gyula körútjának, három állomás, amelyen hódoltak a magyar szellemnek, amelyen a magyar igazság kért szót és elismertetést egy költői lendületű, elismert tekintélyű magyar szónok száján keresztül. Velencébe, még múltkori olaszországi útja alkalmával Coffari Cézár, a velencei kerület prefektusa, valamint Conte Pietro Orsi, Velence város podesztája hívta meg Pékár Gyulát. A fogadtatás nagykövetet, a magyar géniusz képviseletében megjelent nagykövetet megillető volt. Fényes közönség, ragyogó környezetben — az előadás színhelye a királyi palota Napóleon terme volt, melyet idegen számára csak a legritkább esetben nyitnak meg, — s ebben az ünnepi légkörben mondotta el Pékár Gyula „Italiani e Ungheresi" címmel óriási tetszéssel fogadott beszédét, amelynek gondolatmenete, hogy Magyarország Szent István koronájával együtt ajándékba kapta a latin kultúrát s Magyarország egész múltjában mindég akkor volt a legnagyobb, csillaga akkor volt a legmagasabban dicsősége teljességében, amikor közvetlenül az olasz szellem befolyása alatt volt: Nagy Lajos és Mátyás király idejében. Rómába elsőül San Martino gróf, az Olasz Magyar Egyesület elnöke hívta meg Pékár Gyulát, de jellemző epizód, hogy amikor Mussolini erről tudomást szerzett, beszélgetés közben hozzáfűzte: — Én óhajtom Önt Rómába meghívni. A római, beszéd az ezeréves olasz-magyar testvériségről szólt. — Testvériség, mondotta Pékár Gyula, több barátságnál. (Ez az, ez az igazi beszéd, — mondotta rá Grandi, Mussolini jobbkeze, a nálunk is járt olasz külügyi államtitkár.) A világtörténet tengerén a nemzetek hajói cirkálnak fel s alá. Mindegyik más zászlóval. Ott látható a tengeri rablók fekete, valamint az orosz szovjet vörös zászlaja. De piros-fehér-zöld trikolórja csak két nemzetnek van, s ez: a magyar és az olasz. Mint Junó két hattyúja haladnak együtt, minden fekete, vagy vörös zászló ellenében testvéri közösségben. A római beszódét, melynek színhelye a tudományegyetem díszterme volt, a társadalmi ünnepségek egész sora követte. Fogadást rendezett Pékár Gyula tiszteletére a római magyar követség, a Pincio tetején San Martino gróf, de nagy ünneplésben részesítette Pékár Gyulát Conte Cippico is azokkal az olasz képviselőkkel együtt, akik tavaly ittjártak Budapesten. Nevezetes eseménye volt a római útnak, hogy Pékár Gyula Mayer János földművelésügyi miniszter nevében átadta Mussolininak Lattyák Sándor főerdőtanácsos ékes latin nyelven megírott episztoláját, amelyben nevezett beszámol harminc év tudományos munkásságának csodálatos eredményéről: Lattyák Sándor kitartó búvárkodásának eredményekép megfejtette Ptolemaeus híres geográfiáját, ami nem más,