Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 12. szám - Az ezeréves Bulgária

Május 25 állam által a román elemi iskoláknak adott segély e pillanatban évi 2 millió koronára becsülhető. A második könyv 94. lapján a magyarországi román középiskolákkal foglalkozik. Elmondja, hogy a román tanároknak kisebb volt a fizetésük és több a tanítási órájuk, mint a hasonlófokú állami középiskolák tanárainak. „Azonban Apponyi gróf közoktatásügyi miniszter 1906-ban segített a helyzeten azzal, hogy megszüntette részben a sérelmeket. Egy miniszteri rendelettel megállapította, hogy az öszszes középiskolát fentartó egyházi főhatóságok mindi a feltétel nélkül és az iskolák autonómiájának legcéekélyebb sérelmé nélkül kérhetik tanáraik fizetésének kiegészítését az államtól, olyan módon, hogy ezek is ugyanolyan mértékben legyenek fizetve, mint a hasonlófokú állami iskolák tanárai" (94. lap). „1906 július 1-i kezdettel a brassói és brádi gimnáziumok tanárai meykapták az állami fizetéskiegészítést". Ghibu hangsúlyozza, hogy „iskoláink szelleme és légköre s a tanárok magatartása semmiben sem változott a fizetéskiegészítés miatt alkalmazott rendszabályok következtében". Ezt a „fizetéskiegészítési államsegélyt meg is kapták iskoláink pontosan a magyar kormányoktól egészen 1918. őszéig". A könyv zárófejezetében felsorolja az egyes román tannyelvű intézetek alapítási évét, statisztikai adatait s ott olvassuk a következő megjegyzést is a balázsfalvi gör. kath. főgimnázium adatainál: „Az 1913—14. évtől kezdve a kormány tanári fizetéskiegészítés címén évenként 16.090 korona segélyt ad". Csodálatos, hogy erről Hosszú Gyula, aki akkor már lugosi püspök volt, soha semmit sem hallott. Záradékul ajánljuk még a püspök ur figyelmébe Anghelescunak, a Bratianu-kormány közoktatási miniszterének hivatalos kiadványát, a magánoktatási törvénytervezetet, melynek 54—56. lapján beszámol az 1917 augusztusában Apponyi gróf magyar közoktatásügyi minisztertől életbeléptetett kultúrzónárpl. Ebben a hivatalos kiadványban leközli a magyar kormány delegátusának a nagyszebeni főegyházmegyei konzisztóriumhoz intézett átiratait is, valamint a kultuszminiszter rendeleteit. Hosszú püspök úr ezekből ilyeneket olvashat: „Ezen terület gör. keleti és gör. kath. román elemi iskolái államosíttatni fognak, illetőleg ezektől az iskoláktól az államsegély meg fog vonatni..." Ha nem volt államsegély, hogy vonhatták meg? Apponyi miniszter 1918 március 20-án a konzisztórium felterjesztésére többek közt ezt válaszolja: „Az illető községekben levő gör. keleti román felekezeti iskolák eddig élvezett államsegélyét 1918 június végével megszünteti". A reánk kényszerített harcban kemény elszántsággal, hittel és bizalommal, de megfelelő önuralommal és türelemmel kell kivárnunk az idők teljességének elkövétkezését. A lelkek hitének és bölcs önuralmának ápolása és fentartása a Magyar Külügyi Társaságnak és hivatalos orgánumának, a „Magyar Külpolitiká"-nak egyik legszebb és legnehezebb — bár gyakran háládatlan — feladata. Együttes hivatásuk még azoknak az ismereteknek a népszerűsítése is, amelyek nélkül sem a való helyzet tárgyilagos elbírálása, sem pedig az ellenséges propaganda ellen való helyes védekezés nem képzelhető el. A Magyar Külügyi Társaságnak és a „Magyar Külpolitika" kettős feladatuk teljesítésében önzetlen munkatársaikkal együtt mindenkor számíthatnak a magyar társadalom megértő hálájára és elismerésére. BETHLEN ISTVÁN GRÓF FIGYELŐ Kegyelmet a jóakaratú idegenek számára — Uj klub Párisban — Masaryk a tudós és Masaryk a politikus — Magyar bonapartizmus — Cseh diákok kirándulása Jugoszláviába HA VÉGZETE IDESODORJA hozzánk a jóakaratú idegent, a határátlépés pillanatától kezdődően általános roham indul meg ellene a magyar vendégszeretet nevében. Azok részéről, akik találkoztak már vele hazájában, a régi ismeretség jogán, akik pedig még nem ismerik, azért, hogy megismerkedjenek vele. Változatos programm készül számára, amelynek lebonyolítására negyvennyolc órás napok sem lennének elegendőek. Mindenki látni akarja őt, mindenki büszkélkedni akar vele ismerősei előtt. Mindenki informálja, mindenki kizárólagos vendégének tekinti és sérelemül veszi, ha ideje jut más számára is. Hogy a vendégnek mi az óhaja, jut-e közben ideje arra, hogy e fullasztó iramú programm lebonyolítása közben megpihenhessen és ami .az utazás egyik fő varázsa, szabadon, időhöz nem kötötten, elkalandozhassék és gyűjthesse a személyes megfigyelésen alapuló tapasztalatokat, azzal nem igen törődik senki. Mintha a külföld informálása terén az elmúlt századok mulasztásait mind egyszerre akarnók pótolni. Kegyelmet kérünk a hozzánk kerülő jóakaratú idegenek számára! • GYÁSZOS EMLÉKEZETŰ KÁROLYI MIHÁLY gróf Párisban, ahol távolról sem oly eleven a klubélet, mint a szomszédos Londonban, egy Róbert Dell nevű ismeretlen úriemberrel karöltve Club de la Rive Gauche elnevezéssel új klubot alakított. A klub egy a Palais du Luxembourg közelében levő „csodaszép barokk palotában" nyitotta meg helyiségeit és célja, hogy szocialista előadásokat és vitaestéket rendezzen nemcsak a párisi tagoknak, hanem bármely országból érkező, úgynevezett látogató tagok bevonásával. Páris a legtürelmesebb városok egyike, idegenek kedvteléseit nem zavarja, de nem is veszi komolyan. Mi sem vesszük tragikusan Károlyi Mihály grófnak ezt a legújabb próbálkozását, annál kevésbbé, mert alighanem régen rájött már ő maga is arra, hogy bármilyen szépek is ennek a klubnak a helyiségei, szebb dolog lenne, ha még mindig az egyetem-utcai Károlyi palota ablakaiból szemlélhetné nyugalommal a világnak folyását. • MASARYK, A CSEH KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK MEGINT NYILATKOZOTT. Változatosságból most egy német tudós barátjának mondta el, hogy ő teljesen átérzi Magyarország súlyos helyzetét, megérti hangulatát és egyáltalában nem kifogásolná a közös megegyezés alapján végrehajtandó magyar-cseh határrendezést, csakhogy ezt a kisantant másik két állama nem engedi, utóbbiak nem olyan jó fiúk, mint a csehek, mert attól félnek, hogy akkor velük szemben is hasonló igényekkel lépnének fel a magyarok. No meg a franciák és az olaszok is olyan magatartást tanúsítanak, állítólag, hogy Csehország mindenkép megkötöttnek érzi kezét. Benes, mint eddig minden esetben, most is sietett dezavuálni saját államfőjét.