Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 12. szám - Az ezeréves Bulgária

Magyar Külpolitika 2 12. szám megnyilatkozása szívből jött volna minden körülmények között, Magyarország mai elhagyatottságában és elnyomatása idején azonban külön oka is volt: a magyar közvélemény középeurópai pozíciónk erősödését reméli a harmincmilliós lengyel nagyhatalom baráti kezétől. Közhit szerint a külügyminiszterek nem szoktak csak úgy cél és ok nélkül utazgatni, így az egész magyar társadalom nem elégszik meg azzal a hivatalos magyarázattal, hogy Zaleski egyszerűen Walko Lajos magyar külügyminiszter tavalyi látogatását viszonozta, hanem szélesebb hátteret sejt a budapesti vendéglátás alkalmával, annál is inkább, mert az éppen azokra a napokra esett, amikor a kisantant tartotta ezidei konferenciáját s a nyilvánosságra került további programúm szerint Zaleski a madridi népszövetségi ülés előtt még hazautazik, hogy Grandit, Mussolini Varsóba érkező jobbkezét fogadja. A dátumoknak ilyen találkozásai érthető reményeket keltenek a külpolitika iránt olyan kedvvel és tájékozatlanul érdeklődő magyar közönségnél, táplálja ezt a hitet a külföldi sajtó is, mely beszámol a kisantant-külügyminiszterek idegeskedéséről a budapesti magyar-lengyel barátkozás miatt. A szájról-szájra szálló hírek és találgatások közül legtöbb hívőre talál a kisantant-saj tónak az a kombinálása, hogy Lengyelország az agrárállamok blokkját készíti elő és ebben szánt helyet Magyarországnak. Annyiféle szövetkezés van már Európában, mindenféle érdekek és érdekellentétek alapján, hogy egy ilyen agrár- és ipari államok szövetségére való elkülönülés terve sem látszik abszurdumnak. Csakhogy az elmélettől a gyakorlatig hosszú az út s a hosszú úton könnyen össze lehetne téveszteni, melyik az agrár és melyik az ipari állam. Csehország például tipikusan ipari állam lenne, de agráriusok kormányozzák és agrárpolitikát csinálnak benne. Ausztriában is a Seipel-kormány az agráriusok palotaforradalma miatt bukott meg, pedig Ausztriától sem vitatható el az agrárállam jelleg. A Németbirodalomban is egyre erősödni látjuk az agrártendenciákat, úgy hogy félős, hogy mire ez az agrár-államblokk létrejön, végül éppen az ipari államok fognak diktálni benne. Zaleski budapesti látogatásának legkomolyabb mozzanata kedden este tartott beszédének ez a részlete: — Magyarok és lengyelek a jóviszonyt minden téren meg kell, hogy erősítsék, így politikai, gazdasági és kulturális téren is. Ne feledjük, hogy Lengyelország a francia érdekszférához tartozik, tehát antant-állam s erről az oldalról még soha nem hallottuk azt a kijelentést felelős tényezőtől, hogy az illető állam és Magyarország között politikai téren is meg kell erősíteni a jóviszonyt. A lengyel külügyminiszternek ez a kijelentése éppen a kisantant ülésezése idején elvitathatatlanul erősíti Magyarország pozícióját Középeurópában, annyival inkább, mert a felosztott Lengyelország feltámasztásával a világtörténelem igazságot szolgáltatott már Lengyelországnak, Lengyelország külügyminisztere átérezheti tehát, mennyire kívánja ugyanezt az igazságot a felszabdalt Magyarország. A.z ezeréves Bulgária M

ájus 12-e óta egymást érik a jubiláris ünnepségek Bulgáriában. Volt szövetségesünk, a Balkán legrokonszenvesebb népe, mintegy feleletül Románia nagyhangú ünnepségeire, melyekkel Nagyrománia tízéves múltját harsogja világgá, kisebb keretek között, de feltétlenül nagyobb joggal és nagyobb lelkesedéssel megülte a maga állami létének ezeréves fordulóját, egyúttal a századokra megszűnt szuverénitás feltámadásának, vagyis a modern bolgár államnak félszázados emlékét. Bulgária ma Európa egyetlen császársága. A négy régi nagyhatalmi császárság sorra összeomlott vagy átalakult, s ma már csak Boris cár viseli a császári címet. Cári őse. Simon, egykori székvárosában jelent meg Boris a millenáris ünnepélyen. Ma újra Preszlavának hívják ezt a kis városkát, mely századokon át az Eszki Sztambul nevet viselte. A török hódítók is megbecsülték Simon cár székvárosát, amikor saját birodalmi fővárosuk nevét adták neki. Bulgária ezer évnél régebben is megvolt, mert hiszen 680 óta ismeri a történelem a bolgár fejedelmeket, köztük Krum Kánt, akinek az egykorú emlékszobrán látható feliratot magyar tudós fejtette meg pár évvel ezelőtt. Krum Kán egyik utóda Simon cár tette nagyhatalommá országát, ő szerezte meg a szuverénitást és tette adófizetővé és hűbéreseivé a görögöket. Ez a bolgár birodalom a Feketetengertől az Égeitengerig, Nyugaton pedig a Száváig terjedt. Nekünk is sorsfordulat volt Simon cár uralkodása: ő pusztította el az ősmagyarok etelközi hazáját, míg a férfiak idegenben harcoltak s ezzel kényszerítette rá őket új honfoglalásra az Alduna és a Kárpátok közé való költözésre. Simon cár 927-ben halt meg 34 évi uralkodás után. Fia, akit a történelem Békés Péter néven ismer, 929-ben bizánci hercegnőt vett feleségül s e házasságkötés alkalmával ismerte el ünnepélyesen a görög császárság függetlennek és magával egyenlőrangúnak a bolgár császárságot. Ugyanakkor ismerte el a görög egyház is a bolgár nemzeti egyház függetlenségét. Innen van a mostani millenáris ünnepélyek időpontja. A független bolgár birodalom nem tartott sokáig, mert már 1017-ben felbomlott: oláh lázadás, görög és magyar hódítás váltogatta egymást, majd megkezdődött az Európába nyomuló török hódítása. Nagy Lajos királyunk még meg tudta ugyan védeni a töröktől a megkisebbedett Bulgáriát, de Zsigmond nikápolyi hadjárata kudarcba fulladt, utána I. Ulászló 1444-ben Várnánál vesztette el a döntő csatát s ezzel megpecsételte Bulgária sorsát. 485 esztendeig maradt Bulgária török uralom alatt. Főúri osztálya áttért a mohamedán hitre, törökké lett s csak a paraszt nép onzte meg egyházában a maga felvett szláv nyelvét és kultúráját. Több sikertelen felkelés után végre 1879-ben Oroszország segélyével felszabadult Bulgária északi tele es bizonyos autonómiát kapott Keletrumélia