Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 11. szám - Apponyi Albert gróf Magyarország külpolitikai helyzetéről és a revízióról
Magyar Külpolitika 2 11. szám A bíztató fénysugarak, melyek külpolitikai helyzetünkre esnek, ezekben a napokban találtak külső kifejezésre az Olasz Külügyi államtitkár látogatásában, amelv élénken ragyogtatta a mi külpolitikai helyzetünk legbiztatóbb jelenségének, az olasz nemzettel fennálló barátságnak képét. Ez a barátság már bizonyos tényleges szolgálatokban nyert kifejezést, melyet Olaszországnak támogatása reánk nézve biztosított. Olaszország barátságos intervenciójának köszönhetjük, hogy mikor a Burgenland kérdése égetővé vált, legalább Sopront és vidékét sikerült Magyarország számára megmenteni. Olaszország barátságos támogatásának köszönhetünk több részleges eredményt, amit a Nemzetek Szövetségénél elérni sikerült, több fenvegető vészéiv elhárítását, melv ott fenyegetett. — Csak emlékeztettek arra a tragikomikus szentgotthárdi fegyvercsempészési ügyre, melynek sírna lefolyása elsősorban az olasz támogatásnak köszönhető. Abban a hosszúra húzódó és nemcsak egvéni érdekekre, hanem nagy nemzetközi jogelveket érintő úgynevezett erdélyi román optánsperben is elsősorban Olaszország támogatásának köszönhető, hogy a Nemzetek Szövetségének tanácsában nem hoztak egy minket igazunktól végleg elütő határozatot, hanem még módunkban van igazunkat keresni. De ezeknél a parciális eredményeknél, amelvek — hogy úgy mondjam — konkrétté és megfoghatóvá teszik ennek a barátságos viszonvnak az értékét, talán még nagyobb jelentőséggel bír annak az az általános jelentősége, hogy kimentett bennünket a teljes izoláltságnak nyomasztó helyzetéből. Mert valóban úgy kellett éreznünk, hogy egész Európában legalább a számottevő hatalmasságok közt egyetlen egv barátunk, egvetlen egy támogatónk sincs, minden kérdésnél, amely felmerült köztünk és közvetlen szomszédaink közt, a válasz voltaképpen az volt, amit egy francia államférfiú magánbeszélgetés közben nyíltan megmondott nekem, nem találván többé érveket: — Uram mit akar, a háborúban önök ellenünk voltak és azok velünk voltak. Hát most van azok között, akik a háborúban ellenünk voltak, vagyis akik ellen voltunk a háborúban, egy nasrvhatalom, amely ezt a remininscenciát nem vágja többé arcunkba és mikor a nemzetek leginkább érdeklő, egész nemzeti létünknek, jövendő sorsunknak, történelmi továbbfejlődésünknek csomóját alkotó revíziós kérdésről van szó, a többi hatalmasok merev elutasítása és negációjával szemben Olaszországnak vezető államférfia egyelőre csak magánbeszélgetésben, de olyanban, amelyet nyilvánosságra juttatni engedett, kimondotta, hogy igenis a trianoni szerződés igazságtalanságokat tartalmaz, amelyeket ki kell javítani, helyre kell igazítani. Nagyon iól tudom, tudja mindenki, tudják Olaszország vezető államférfiai is, hogy mi egyelőre nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy nagyhatalom külpolitikájának nevezetes aktív szolgálatokat tehessünk és tudják azt nagyon jól Magyarországnak vezető államférfiai is, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogv kötelezettségeket vállaljunk, melyek minket esetleg ki nem bonyolítható helyzetekbe sodorhatnának, de ennek a tudatnak ellenére fennáll az, hogy nem vagyunk többé egyedül, fennáll az, hogy a mi ideáljainkat igazságosaknak ismeri el egy nagyhatalom vezető államférfia, amely nagyhatalom csodálatos fejlődésben és a csodálatos megerősödés stádiumában van. Nem jelentéktelen módosulást hozott létre külpolitikai helvzetünkben és különösen a Nemzetek Szövetségénél elfoglalt állásunk tekintetében az a körülmény, hogy Németország belépett a Nemzetek Szövetségébe, az a Németország, amely bármennyire legyen hozzánk hasonlóan lefegyverezve, mégis a német nemzet számszerinti tömegénél és óriási teljesítő képességénél fogva igen hatalmas tényező, olyan, amelyre bizonyos tekintettel lenni kénytelenek a háborúnak azon győztes nagyhatalmai is, amelyek a Nemzetek Szövetségének tulajdonképpeni irányítói. Nagyon természetes, hogy Németország a nemzetek szövetségénél, mint általán, megóvia a maga akciójának teljes szabadságát; nagyon természetes, hogy nem tekinti feladatának, hogy ott a mi politikánkat csinálja, valamint mi sem csináljuk az ő politikáiukat, hanem helyzetünknek azonossága két nagvon fontos kérdés tekintetében: a nemzeti kisebbségek és az általános lefegyverzés terén mégis azt idézi elő, hogy párhuzamosan jár akciónk és ez a párhuzamosság nagyobb erőt ad a mi akciónknak, mint amilyennel az bírt, midőn a legyőzöttek oldalán is mi jóformán egyedül képviseltük a tiltakozást egyelőre még nem a békeszerződéseknek igazságtalanságaival, hanem a rossz békeszerződéseknek még rosszabb és egyoldalú végrehajtásával szemben. Végül nem lehet meg nem emlékezni arról a tényről, hogy a benső megerősödésnek és konszolidációnak a jelenségei, amelvek a külföld előtt állanak, nagymértékben hozzájárultak Magyarország tekintélyének, Magyarország súlyának növekedéséhez. Oh hiszen nagyon iól tudiuk, hogy nem mind fenékig tejfel, nagyon jól tudjuk, hogy súlyos nehézségek, súlvos belüervi nroblémák előtt áll még ez az ország és hogy a külső rendnek helyreállítása, pénzünk biztonságának fenntartása, állami költségvetésünk egyensúlyának fenntartása gazdasági életünknek olyan súlyos megrendülésével jár, melv Magyarországnak minden politikai és társadalmi ténvezőjét a legkomolyabb feladatok elé állítja, de nem lehet ezért kétség, hogy az a kép, amelyet a mai Magyarország nyújt, összehasonlítva azzal, amit 6—7 esztendővel ezelőtt nyuitott. a nemzet életrevalóságának, a nemzet energiájának, a nemzet azon ereiének kifejezését látja, mellyel utóvégre számolnia kell. Ezekben voltam bátor önök elé állítani külpolitikai helyzetünk egész képének biztató vonásait. De mindezek ellenére, annak a felelőségnek tudatában, melyet a hazai közönség egy nagyrészének az a megtisztelő bizalma ruház reám, hogv tőlem tárgyilagos kénét várnak és szavamra e tekintetben bizonvos súlyt fektetnek, hazánk külpolitikai helyzetét kedvezőnek és a közeljövőre biztatónak nem mondhatom. Külpolitikánk közvetlen célja — A kisebbségi kérdés Ami külpolitikánknak két feladat sorozata van. Az egyik közvetlen, a másik a távolabbi célkitűzés. Talán alig szükséges mondani, hogy a végleges cél kitűzése minden magyar politikának a békeszerződés reviziója, a békeszerződésben foglalt igazságtalanságoknak, nemzetölő intézkedéseknek megváltoztatása. Miután azonban ezt máról-holnapra nem várhatjuk, van egy időközi feladatunk is, vannak külpolitikánk-