Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 10. szám - A Csetnik-kérdés és a Pavelics-ügy
Magyar Külpolitika 10. szám A. Csetnik-kérdés és a Pavelics-ugy A szerb abszolútizmusnak igen kapóm jön minden olyan kérdés a külfölddel szemben, amelyben ő csaphat fel panaszosnak, ő sírhatja tele a világot és próbál külpolitikai babérokat aratni egyfelől az ottani elégedetlenség csillapítására, másfelöl a külföld félrevezetésével. Az április hónap javarészét megint szerb sajtókampány töltötte ki. Zsivkoviosékra nézve igen kellemetlen ügyet pattantott ki ugyanis a Giornale d'Italia, amikor leleplezte, hogy a Csetnik-szervezet voltaképpen a belgrádi vezérkar közvetlen felügyeletével és irányításával működő burkolt állami komitácsi-intézmény, melynek tagjai arra készülnek, hogy a szomszédállamokkal és elsősorban Magyarországgal keletkezhető fegyveres konfliktus esetén az illető állam katonaságának egyenruhájába öltözötten az állam területén okozzanak zavart, terrorcselekményekkel bénítván meg az ottani hadseregek akcióképességét és megzavarván a polgári hatóságokat. Hogy az a vezérkari okmány, amelyet a Giornale d'Italia közöl, ebben a formájában teljesen hiteles-e vagy sem, egészen mellékes. A csetnikek megvannak, állami zsoldot húznak, nyilvános botrányokozók és titkos konspirálók, akikkel egyelőre a horvátokat terrorizálják Belgrádból, a horvátsághoz értvén a bosnyákokat és dalmátokat is. A csetnikek őrködnek Albánia határán és ülnének régóta benn a nagynehezen feltámasztott ősi, de elmaradt kultúrájú kis országban, ha az olasz szövetség be nem vágta volna útját a további fegyveres szerb határsértéseknek. A csetnikek miatt nem tud megmozdulni Montenegró szabadságszerető és régi királyi családjához ragaszkodó népe. Mindezek tagadhatatlan tények s így igazán nem kerül különösebb fáradságba azt is elhinni, hogy az újjászervezett komitácsi-táJbor, melyet ugyanaz a f anatikus tisztiszervezet mozgat, amely a világháborút közvetlenül előidézte s mely a békében is állami bombavetőtanfolyamokat rendezett felbérelt idegen állampolgárok részére, — most kútakat akar megmérgezni a front mögött és egyéb merényletekre készül. A leleplezés szörnyű izgalmat keletett Belgrádban, a központilag irányított sajtó véres uszítást kezdett Olaszország ellen, melynek egyik kormánylapja ennyire behatóan mer érdeklődni a szerb vezérkar apró kedvtelései iránt Tiltakozott a külügyminiszter, magyarázatot kért a római szerb követ, a sok tajtékzó cáfolatra azonban a Giornalde d'Italia újólag is csak hangoztatta, fenntartotta és újabb bizonyítékokkal támasztotta alá vádját. Ebbe a kellemetlen polémiába megváltásként érkezett egy szófiai jelentés, hogy Pavelics Antal dr. zágráb város volt jogpárti képviselője titkárával, Percsec Gusztávval egy dunai hajón Viiddinbe érkezett és onnan folytonos ünnepeltetések között a bolgár fővárosba utazott. Pavelics az egyetlen horvát politikus, aki kijubhatott külföldre. Még az államcsínyt követő nap zavarai között át tudott szökni a határon és Bécsben húzódott meg. Társai nem kapnak útlevelet s így Pavelicsre hárult a feladat, hogy egyedül szólaltassa meg külföldön a szerb abszolutizmus teljes nyomása alá került horvát nemzetet. Még az asszonyokra is kiterjed a tilalom: Rádics özvegye nem kapott útlevelet, hogy Párisban tanuló fiát meglátogathassa. Pavelics tavaly, amikor a Balkán egyik legvéresebb igazságtalansága, a monasztini diákper folyt, amikor egy sereg otthon vakációzó, külföldön tanuló macedón diák került törvény elé, mert külföldön elnyomott macedón népükért szót mertek emelni, védője volt ezeknek a diákoknak, bár a csetnikek őt is halállal fenyegették, ha el mer menni a tárgyalásra, melyet a szerb bíróság teljesen zártkörben szeretett volna megrendezni. Pavelics azonban elment és európai üggyé tette védettjei sorsát, úgy hogy az ügyésztől követelt halálos ítéletet a Nyugatra való tekintettel nem is merte a kormány a bírósággal kimondatni. A Bulgáriába emigrált macedónok között tehát joggal népszerű ember Pavelics mint ügyvéd is, nemcsak mint politikus s ezek a macedónok fogadták Viddinben és ezek rendezték nagy bankettet tiszteletére Szófiában. A banketten az ilyen alkalommal szokásos fogadkozások hangzottak el: a horvát és macedón testvérnép barátságára ittak és a jobb jövőre, amely ebből a barátságból megszületik, ha közös erővel leszámolnak a szerb abszolutizmussal. Soha még ilyen kapóra nem jött politikai pohárköszöntő, mint ez. Zsivkovicsék azóta fortissimóban dirigálják az egész délszáv sajtókoncertet. Még a kisebbségi lapok is kénytelenek lármázni, amelyek természetesen nem tehetik a maguk ügyévé Belgrád felháborodását, viszont tárgyilagosan sem írhatnak róla. A sajtólármával egyidejűleg a diplomáciai lépések is egymást érték s Bulgária Belgrád megnyugtatására meg is adta az elégtételt: Burov külügyminiszter a parlamentben kijelentette, hogy a bolgár kormányt kellemetlenül érinti a Pavelics-ügy, mert az ilyen agitációk keresztezhetik békés politikájának útjait. — Felhívok minden idegent — aki országunkat meglátogatja — fejezte be Burov —, hogy tartsa tiszteletben a rendet és a törvényeket, nehogy a bolgár kormány megtorló rendszabályokhoz kényszerüljön folyamodni. Ezt a rendreutasítást Pavelics már Bukarestből hallgatja, esetleg onnan is útban van Konstantinápoly felé. A szerb sajtó pedig újabb koncentrikus támadást kezdett Bulgária ellen a piroti egyezmény meghiúsulása miatt. Francia követelésre ugyanis kénytelen volt tárgyalásokat kezdeni a bolgár kormánnyal a határforgalom újramegnyitására és a két ország közt tűrhetőbb viszony létesítésére. Pirotban a szerbek azt követelték, hogy cseréljék ki a határmenti birtokokat, úgy hogy bolgár alattvalónak szerb területen és szerb állampolgárnak bolgár területen ne lehessen ingatlana. Egy második követelésük az volt, hogy tíz kilométeres semleges határzónát állítsanak fel, ahová katonaság ne mehessen. Szerbiának könynyű, mert az ő csetnik-serege nem katonaság, Bulgária azonban ilyen megoldásba nem mehetett bele. Á Fővárosi fasor-szanatórium |k m Legjobb, leffmetíbízhatóbb, H H legelőkelőbb intézet (2012) lm J Budapest, Vilma király nő-út f
