Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 9. szám - Berzeviczy Albert a leszerelés és a biztonság problémájáról

1929 9 Május 4 tum 8. cikkében megállapított határig fejleszthessék. És erre az alapra kellene végre az államok egyenjogúságát alapítani; mert lehetelen tartós békét elérni addig, mig örökös egyenlőtlenség van olyan államok jogai között, melyeket a Népszövetség egyenlőknek ismer el. —^ Ezek azok a szempontok, melyeket az albizottság figyelmébe ajánlok, amelyekre nézve azonban nem kívánok határozatot provokálni. — Nézetem szerint kívánatos volna összehívni úgy az albizottságot, mint a Leszerelési Bizottságot, hogy esetleg egy határozatot terjesszen a közgyűlés elé — melyet augusztus 26-ra terveznek — abból a célból, hogy a Nemzetközi Leszerelési Konferencia összehívását megsürgesse. A győztesek és az igazság A muravidéki községek ügye Varga Gábor képviselő minapi interpellációja a trianoni Magyarország egyik fájdalmas sebére hívta fel újra a közfigyelmet. Rámutatott arra, hogy a Legfelsőbb Tanács kiküldötte határmegállapítóbizottság az -érdekelt jugoszláv kiküldött egyetlenegy szavazatával szemben még 1925-ben, a november 15-én Varasdon felvett jegyzőkönyvben azt az álláspontot foglalta el, hogy a határvonal némi helyesbítésével hat vend és 28 magyar községet vissza kell adni Magyarországnak, ami lélekszámban 16.000 embert, területben pedig 35.000 holdat jelentett volna javunkra. Ennek megfelelően Magyarország mint szerződő fél, a békeszerződés 29. §-a alapján kérte a határmegáJlapító-bizottság javaslatának megvalósítását. Egyetlen egy eset volt, mondotta Walko Lajos külügyminiszter válaszában, amikor a határmegállapító-bizottságok méltányos kiigazítás céljából fordultak a Népszövetséghez, de ebben az egy esetben sem kísérte siker akciójukat. A magyar kormány leszögezi, hogy a Millerand-féle kísérőlevélnek magyar szempontból semmi értéke sincs és sajnos nem látja a lehetőségét annak, hogy ez a legjogosabb ügyünk bármilyen formában is aktuálissá tétessék. Mi hálásak vagyunk Varga Gábornak, amiért szóvátette ezt a nyilvánvaló méltánytalanságot, mert minden újabb méltánytalanság csak arra figyelmezteti a világot, hogy a nemzetek között való jogegyenlőség állapota még nem következett be, enélkül pedig nincs őszinte és végleges béke. A vitás muraközi vidék. FIGYELŐ A lefegyverzési konferencia — A jóvátételi tárgyalások és a német politika messzetekintő útjai HETEK ÓTA VERGŐDIK Genfben a lefegyverzési konferencia, melyre 28 állam küldte el képviselőjét, köztük három olyan, amely nincs is képviselve a Népszövetségben és éppen ezek a leglármásabbak. Az eddigi eredmény mindössze annyi, hogy Litvinov, a szovjet képviselője talált egy nagyszerű pódiumot, ahonnan szovjetpropagandát folytathasson. A szovjet az általános lefegyverzést sürgeti, Kína képviselője nagyszerűen kontráz neki, a török kiküldött is egyik vezérszónoka a konferenciának. Európa megrökönyödve nézi Ázsiának ezt a pacifista frontját. Leszerelni nem akar senki, de valami formulát kell találni, amivel legalább a kudarcot leplezzék. Az olasz delegátus őszintén kijelentette, hogy Olaszország rögtön leszerel, mihelyt a többiek is leí'egyverkeznek. Körülbelül ez az álláspontja minden államnak, ha nem is mondja. Tegye le előbb mindenki a fegyvert, utolsónak aztán leteszi ő is. Csak az a baj, hogy ma már kissé megingott az emberek és államok hite egyaránt és senkisem tudja távoltartani magától azt a gondolatot, hogy mi lesz, ha esetleg az utolsó mégsem teszi le a fegyvert, mikor a többi mind lerakta. Ahogy más irányban az elsőségért tolakszik mindenki, úgy óhajtana most ebben a kérdésben az egész világ utolsó lenni, s minthogy mindenki nem lehet utolsó, tehát nem akar senki első sem lenni. Végre is, hogy a konferencia teljes kudarccal szét ne menjen, még az előtanácskozásokon, találtak negyvennyolc órai fejtörés után formulát: a konferencia nem a fegyverkezések tényleges csökkentésével foglalkozik, hanem csak a fegyverkezések csökkentésére irányuló tervezet kidolgozásával, így aztán rendben van minden. Most már megvan a létalapja a konferenciának és Litvinov elvtárs agitálhat tovább szabadon a kommunizmus mellett. • A MAGYAR NAPISAJTÓ eleinte lelkiismeretesen érdeklődött a jóvátételi szakértőknek hosszas párisi tárgyalása iránt, amelyen a vezető szerepet Amerika pénzügyi szakemberei ragadták magukhoz. Később a táviratok özönéből nem tudván kiokosodni, találomra közölgetett szenzációsaknak és feltűnőeknek látszó részleteket, végre azt is megunta, éppen úgy, mint olvasói. Hiszen annyi érdekesebb téma van, amiről lehet és amiről kell írni. Itt van az állandósult tél kártételei, a még jobban állandósult drágaság, öngyilkosságok, balesetek, csupa közelfekvő közelebbi téma, a ma problémája, holott a párisi tárgyalások eredménye csak a jövő kérdése s az sem a magyar jövőé, mert hiszen meg sem említik soha Magyarországot. Pedig nagyon is Magyarország bőrére megy a játék, mert minden megoldása a középeurópai kérdésnek, mely nem velünk történik, feltétlenül ellenünk történik. Párisban pedig nemcsak az történik, hogy a szövetségesek 39 milliárd aranymárkát akarnak kipréselni Németországból, annak képviselője, Schacht pedig makacs kitartással ismételgeti egyre, hogy 26 milliárdnál többet nem ajánlhat fel, mondott Schacht