Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 9. szám - A Grenzland hadjárata a magyarság ellen

Magyar Külpolitika 0 9. szám A kisantant államok memorandumai A kisantant államok kisebbségi memoranduma a szerb Avalaügynökség kivonata és a Dimineata ugyancsak április 22-iki egybehangzó teljes szövege szerint támadással kezdődik, hogy nem minden állam részére írták elő a kisebbségvédelmi rendelkezéseket. A memorandum ragaszkodik hozzá, hogy a népszövetségtől hozott eljárási határozatokat kizárólag az összes érdekelt államok beleegyezésével lehet megváltoztatni. Ök pedig nem fogadják el a kanadai és német módosítási javaslatokat, mert ezzel veszélyeztetve látják saját szuverénitásukat. Felesleges a kisebbségi bizottság tagjai számának szaporítása s nem tűrhető el, hogy a hármasbizottság meghallgassa a panaszos kisebbség kiküldötteit vagy faj rokonai államának reprezentánsait, mert ez beavatkozást jelentene az állam belügyeibe és veszélyeztetné az állam és kisebbségei közti harmóniát. Ugyanezért nem lehet bevinni a nyilvánosságot a kisebbségi panaszok tárgyalásába se, mert nem perről van szó az illető állam és kisebbségei között, hanem mindössze a hármastanács informálásául szolgál a kérdéses panasz. Meglehetős iróniával kijelenti a memorandum, hogy a kisebbségeknek nincsen komoly okuk az elégedetlenségre, (!) ami abból is látszik, hogy a hármastanács egyetlen panaszukat sem vitte a Népszövetségi Tanács plénuma elé. A panaszok csak propagandisztikus kísérletek az illető államok ellen s a nagyobb nyilvánosság csak ezt a békezavaró politikai propagandát szolgálja. Végződik a memorandum a szokott alattomos gyanúsítással, hogy a népkisebbségek előbb adják bizonyságát az államukkal szemben való lojalitásuknak és csak azután várhatnak jogokat, mert csak kötelezettségeik teljesítése adja meg az erkölcsi lehetőséget jogaik respektálásához. Hogy miféle kötelezettségüket nem teljesítik a csak másod- vagy harmadosztályú állampolgárokként kezelt kisantantbeli kisebbségek az állammal szemben, azzal természetesen adós marad a memorandum, mely mint az áttekintésből látszik, semmi újat fel nem hoz, semmi konkrét indítványt nem tesz, kizárólag ragaszkodik mereven az eddigi eljáráshoz, hogy továbbra is lehetetlenné tegye a kisebbségi panaszok érdemleges tárgyalását. Érvelését megfordítva mi is megállapíthatjuk, hogy már csak azért is szükség van az eljárás reformjára, mert a kisebbségi hármasbizottság egyetlen panaszt sem terjesztett eddig a Tanács elé, tehát az eljárás rossz. A többi állam memorandumáról még semmit nem tudunk. Mindössze Genfből adtak ki annyi értesítést, hogy a 15 memorandum közül kilenc a kisebbségi panaszok körüli eljárás reformját kívánja. Az egyes államokon kívül az európai kisebbségek szervezetének központi szervezetének hivatala részéről is benyújtott Amende főtitkár javaslatot a kisebbségi panaszok elbírálásának reformjára. Mindenesetre ez lesz a legérdekesebb, mert a ^közvetlenebbül érdekeltek megokolt óhaja nyilatkozik meg benne. A. Grenzland hadjárata a magyarság ellen N

agyon rossz szolgálatot tesz Középeurópa közös kisebbségi érdekeinek a német iskolaegyesület s a vele kapcsolatban álló néhány egyéb társadalmi alakulat, melyek a külföldi németség ügyét akarják szolgálni. Tudjuk jól, hogy szélsőséges és a német meggondoltsággal össze nem férő agresszív politikájuk nem azonosítható a hivatalos német politikával. Jelentőségén felül sem akarjuk értékelni a német iskolaegyesületeknek ezt a felelőtlen hadjáratát a magyarság ellen, mégis éppen mert alkalmunk volt ismételten meggyőződnünk arról, hogy a németség, politikai téren, bámulatos szervezőképességével nagyszerűen tudja fegyelmezni tagjait, nem tudjuk egészen mentesíteni a német kormányt a felelősség alól. Lehetetlen elhinnünk, hogy a német kormány ne tudna ez iskolaügyletek munkásságáról és ha ismeri azt, lehetetlen, hogy ne tudná megtalálni a módját arra, hogy az egyesületek vezetőségét és irányítóit megfelelően mérséklésre intse. Annál inkább, mert bár elismerjük a németségnek azt a jogát, hogy külföldön élő honfitársait támogassa, ez a támogatás nem lehet olyan, hogy megnehezítse a közös kisebbségi frontnak kialakulását és valósággal útmutatást adjon az utódállamoknak, miként tudják az egymás között megegyezni nem tudó kisebbségeiket minél könnyebben tönkretenni. Kezünkben van a német iskolaegyesület gráci lapja, a Grenzland. A márciusi szám, valószínűleg, mint az előbbiek is, majdnem minden közleményében helyez el valami meg nem éi'demelt támadást, egyegy alattomos vágást, felújított vagy újonnan kitalált rágalmat Magyarország, a magyarság, sőt az elszakított magyar kisebbségek ellen is. Méltatlannak tartjuk a jogos német nemzeti öntudatnak ilyen eltévelyedését és nemcsak a politikai veszélyességbe, hanem az elemi tisztességbe ütköző a lapnak az az eljárása, hogy denunciálgatja a külföldi magyarságot úgyis ellenséges kormányainál. Ez a vak és éretlen politika vissza fog saját fejére szállni annak a német mozgalomnak, amely még máig is a régi bécsi ideológia alapján kezeli a magyar kérdést. A Grenzland első cikke a magyarországi háborúelőtti németséggel foglalkozik, eldicsekszik a Magyarországról kikerült különböző német világnagyságokkal a múltban és a jelenben. Különbséget természetesen nem tesz azok közt, akik csak német anyanyelvű magyarok voltak (Semmelweiss és társai) és azok közt, akik csakugyan a német kultúrába olvadtak be. Német dicsőségnek hirdeti, hogy Budán már a XV. században volt nyomda, de hogy ezt a nyomdát Karai László prépost állította, arról hallgat. Meglehetős rendszertelen össze-visszaságban visszatér újra a Magyarországról kikerült nagy németekre, aminők szerinte például Stróbl, a szobrász és Berezeg Ferenc, az író. Mindebből megállapítja a végén, hogy Magyarország egész kultúráját a németektől kapta, németek alapították a városokat stb. Az elfogulatlan történeti kutatás már régen kiderítette, hogy városainkat olaszok és vallonok alapították, a németek csak azután jöttek, mese az is, hogy az elszakí-