Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 9. szám - René Brunet a kisebbségi kérdésről

Magyar Külpolitika 2 9. szám külpolitikai programm és így ma, mikor a napi sajtó feladatát annak a kommentálásában már elvégezte, a Magyar Külpolitika is joggal, sőt kötelességszerűen teszi ezt megvilágítás tárgyává. Az első, amit le kell szögeznünk, az a magától értődő, de ellenségeink által unos-úntalan kétségbevont tétel, hogy a revízió csak békés eszközökkel, a világ közvéleményének oly irányú átalakításával érhető el, melyet Herczeg méltán nevezett pacifista mozgalomnak. Ez eleve kizár minden erőszakot s a világ közvéleményét meggyőzheti arról, hogy ebben a csonka hazában senki sem gondol a meglevő, szomorú helyzet fegyveres megváltoztatására, ellenben mindenkinek élő hite az, hogy Trianonnak meg kell változnia és pedig egyenesen Közép- és Keleteurópa állandó békéjének, tehát egy világpolitikai szükségességnek az érdekében. Ha most már ezt célt tisztán látjuk, akkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy a revízió keretében mit és mennyit kívánunk? Nézetünk szerint ez arevizió kérdésének legkényesebb pontja, de Herczeg erre is kategorikus őszinteséggel válaszúit, amikor a revíziós politika gerincéül két tételt állított fel: a nemzetiségi elv és az önrendelkezési jog követelményét. Az előbbi nem egyéb, mint a magyar faj által lakott területekre való igény — úgy is mondhatnók: a Rothermere-féle határkoncepció —, a második pedig: a nem magyar fajbeliek által lakott régi országterületeken az őslakosság szabad akaratelhatározása abban a kérdésben, hogy hova akar tartozni. Herczeg Ferenc mindkét posztulátum felállításában teljesen és kifejezetten a wilsoni elvek s így a békeszerződések alapját alkotó elgondolás szelleméhez maradt hű. Jól tudjuk, hogy a minden politikai balsikere ellenére szándékai idealizmusában meg nem támadott amerikai elnöknek az lebegett a szeme előtt, hogy a kis nemzetek ne kényszeríttessenek a hatalmasok által oly államközösségben való továbbélésre, amely az ő függetlenségüket és nemzeti önállóságukat akadályozza. Nos, ha ez áll, akkor a magyar fajt sem szabad szétszakítani, hanem biztosítani kell azt, hogy mint önálló nemzet, egységes államalakulatában élje a maga életét. Az önrendelkezést pedig eo ipso kigúnyolta a békeszerződések amaz intézkedése, mely a Magyarországhoz tartozott, nem magyar fajbelieket is megkérdezésük nélkül .kebelezte be más államokba. Ha tehát egyrészt a magyar faj-egységes komplexumának egységes államalakulatba tömörítését követeli a revízió, másrészt meg a régi állam egyéb polgárait is a maguk sorsáról szabadon intézkedő egyéneknek kívánja deklarálni': akkor valójában, igazán .pacifisztikus szellemben, annak az elvnek óhajt érvényt szerezni, amely az egész trianoni kérdés eredetien fennállott, de a megvalósításban meghazudtolt alaptétele volt. igy, ebből a szemszögből ítélve meg Herczeg Ferenc politikai programmját, annak a precizitásához és korrektségéhez szó nem férhet. Hogy vájjon minden magyar ember benső helyeslésével, illetve érzelmei kielégítésével találkozik-e a revíziónak ez a területi elhatárolása, amelyet a Herczeg-féle koncepció állított fel, arról ítéletet mondani nem lehet, mert — mint a római jog mondja — de internis non judicat praetor. De a gyakorlati politika megvalósítható célkitűzésekkel s nem érzelmi mozzanatokkal dolgozik, s az említett beszéd után nem lehet kétséges, hogy a revízió ügyét illetékesen szolgáló, legnagyobb magyar társadalmi szervezetnek a programmja az, amit Herczeg Ferenc komoly és férfias nyilatkozata hozott a nagy nyilvánosság elé. A küzdelem végső célja tehát ennek a programmnak a valóra váltása. Ez pedig külpolitikai tekintetben még az aggodalmaskodók előtt is megnyugtató kell, hogy legyen s reményt nyújt arra, hogy a revíziós mozgalom oly irányban halad, aminő úgy az ország, mint a világbéke érdekében jogos és méltányos. René Brunet a kisebbségi kér (lésről René Brunet francia képviselőt, a nemzetközi jog kiváló művelőjét, minapi budapesti tartózkodása alkalmával felkerestük szállóbeli lakásán, ahol, feltett kérdéseinkre, ismertette a kisebbségi kérdésről való felfogását, melyet, minden hozzászólás nélkül, az alábbiakban közlünk: — Gyakorló ügyvéd voltam, mikor közvetlenül a békekötés után kormányom megbízásából, mint a Berlinben újonnan létesített francia követség jogtanába, a német fővárosba költöztem. Ebben a minőségemben munkám javarészét a versaillesi békeszerződés életbeléptetése, a gyakorlatba átvitele képezte. Itt lépett először elém a maga elevenségében, közvetlen néha égető aktualitásában az úgynevezett kisebbségi kérdés. Talán e helyen megjegyezhetem, hogy a versaillesi békeszerződés applikálása alkalmat adott nekem az új német alkotmány megismerésére és így én lettem az első — még a németeket is megelőztem, — aki a weimari alkotmányt tudományosan feldolgozta. Midőn küldetésem véget ért, a Nemzetek Szövetségének szervezetét tanulmányoztam és tanulmányom gyümölcse a „La Francé et la Société des Nations" című munkám. Megjelenése után hamarosan meghívást kaptam a caeni egyetem nemzetköz" jogi tanszékének elfoglalására. A kisebbségi problémával azóta tehát nemcsak mint ügyvéd, — hiszen arra nem kell kitérnem, hogy több ízben védtem különböző döntőbíróságok előtt magyar birtokosokat — hanem mint professzor is foglalkozom. — Franciaországot a kisebbségi kérdés csak szövetségesei révén érdekli, hiszen Franciaországban nincsenek kisebbségek. A baszk, a bretagnei mozgalmak minden komolyság híj jávai vannak, ezekre kár szót vesztegetni. Az elzászi autonómisták panaszai pedig merőben különböznek a kisebbségi sérelmektől. A franciaországi olaszok sem nevezhetők kisebbségnek a szó nemzetközi jogi értelmében. — A kisebbségek jogi védelmével kapcsolatban ma sok szó esik a kisebbség fogalmának pontos meghatározásáról. A népszövetségi ligák nemzetközi uniójának legutolsó ülésen ily értelmű javaslatot adott be a magyar delegáció nevében Zichy Ernő gróf. Azon-