Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 7. szám - A nünbergi Dürer-család magyar kapcsolatai

Magyar Külpolitika 7. szám kadt atyafiságának a megtelepedés első tizedeiben még nem volt állandó családneve, s a Thürer (Dürer) és Unger névvel származásuk helyét vagy nemzetiségüket akarták közelebbről megjelölni. Haan Lajos mutatott rá először-) arra az összefüggésre, amely a Dürer-Thürer családnév és Ajtós neve közt fennáll, midőn megállapította, hogy ezen családnév az ősi Ajtós helynév német fordítása. Az ősi származáshelyre való emlékezés bizonyítéka az ú. n. Dürer-címer is, mely nem egyéb, mint egy arany hármas halmon álló nyitott aranykapu vagy ajtó. A Familienchronik tanúsága szerint Dürer ősei nemesek voltak, mégis valószínű, hogy az ú. n. Dürercímer nem valódi címer, hanem csupán önként felvett névmagyarázó művészjelvény, annál is inkább, miután az ismert címerképek szerkezetben és kivitelben eltérnek egymástól.5) Az ősi származáshely tudata a második generációból sem veszett ki, hanem élt az ifjabb Dürer Albrechtben is, amint azt az előbb említett művészjelvény használata és a Familienchronik bizonyítanak.. A nagy művész 1471 május 21-én született a Winklerstrasse egy épületének hátsó részében, amely ház akkor a Herrenmarkton (Hauptmark) álló Pirckheimer házhoz tartozott. A Magyarországról bevándorolt ötvösmester egyelőre örülhetett, hogy ilyen előkelő szomszédságban talált lakást magának. Szorgalmával azonban csakhamar saját otthonhoz juttathatta családját, köztük a 4 éves Albrechtet. 1475 május 12-én ugyanis 200 forintért megvehette a Burgstrasse 27. szám alatti házat. Ebben a házban nőtt fel Albrecht, atyjának kedvence, mesterségbeli ügyességének folytatója, itt rajzolgatott először játékos kedvében, melynek első bizonysága 13 éves korában készült önarcképe.1) Magyar őseitek örökölte azt a faji típust, mely az Alföld természeti miliőjében az évszázadok folyamán kialakult. Fiatalkori önarcképén apró szemei és iveit orra magyar eredetét árulja el, amelyet kiváló német kutatók is, — így pl. Laban Ferdinánd, a berlini múzeumi könyvtár egykori igazgatója — megállapítottak. Müncheni stilizált önarcképétől eltekintve, amelyen a formák szerkezetét akarta bemutatni, jól felismerhető arcának karaktere a Rosenkranzfest című festményén lévő önarcképén is, továbbá azon az érmen, melyet kortársa, Hans Schwarcz mintázott róla s melyről Habich megjegyezte, hogy ennek típusa egy adag magyar vér feltételezése nélkül érthetetlen volna. Lelke azonban a nürnbergi kultúrmiliőben németté formálódott s művészete, érzésvilága, a né') Haan Lajos: Dürer Albert családi nevéről s családjának származási helyéről. 1878. ) Dr. Lukinich Imre: Dürer Albert származása. Századok 1928. 726—727. lap. ') Dr. Reinhold Schaffer: Albrecht Dürers Behausungen. A gyulai városi múzeum levéltárában. met érzés, a német lelkiség legtökéletesebb kifejezője. Művészetében vajmi kevés utalást találunk a magyar viszonyokra. Nem lehetetlen, hogy az 1490 körű' Dürer keresztapja: Anton Kóburger által kiadott Schedel-féle Weltchronikba, melyet a Volgemut-műhely illusztrált, az öreg Dürer vázlatkönyvéből került be Budavár látképe. Szendrey János Dürer Albert egy ékítményes rajzában, melvet a nagv művész valószínűleg könyvkötődísszé stilizált, gyulai magvar gombkötő és paszományos motívumot vélt felismerni.5) A „Nagy Fortuna" női alakja egyik kezében serleget, a másikban kantárt tart, amelyben némelyek utalást látnak a család ötvös és szijgvártó tagiaira.nt Ugvanezen metszet alsó felében egy nagy elmélyedéssel megrajzolt táj ragadja meg fig-yelmünket, mely némelyek szerint Gyulát, mások szerint a tiroli Clausen városkát ábrázolia.7) Élénken foglalkoztatta Dürert a török probléma, amelv a mohácsi csatavesztéssel Európa legsúlyosabb politikai problémája lett. A betegeskedő mestert aggodalom foghatta el az ősi földön maradt család iránt és talán nem pusztán euróüai szempontból érdekelte annvira a török kérdés, hanem beleiátszott az ősi föld és az ott maradt családtag-ok iránti aggódó szeretete is. A mohácsi csatát követő esztendőben. 1527-ben megielenik erődítési munkája: Egynémely oktatásik a városok, várkastéilyok és mezővárosok r-iegerősítésére. A munka ajánlása ígv kezdődik: ,,Az igen fenséges és nagyhatalmú Feledelemnek és Úrnak, Ferdinánd úrnak, Map-varorszáo- és Csehország királyának stb." Bevezetésében a következőket mondja: „Mivel mai napság a mi időnkben sok furcsa dolog esik meg, úgy látszott előttem, hop:v szükséges volna azon gondolkoznom, miképpen kelljen egy erődítést olyan móddal megépíteni, hogv abból király, feiedelmek, uraságok és városok magukat védelmezni tudiák. Éspedig nemcsak azon okból, hoo-v egyik keresztény ember a másika ellen védje mae-át. hanem azok az országok is. melyek a török ytiába esnek, ennek erőszakossága és ágyúi ellen védekezhessenek". A török útjába eső országok alatt feltétlenül Magvarországot kell értenünk.8) Az utókor mindig megragadta az alkalmat, hogy minden idők egvik legnso-vobb művészének emlékét újra és úi'ra felidézze. 1828-*, ban Nürnberg megünnepelte halálának 300-iV évfordulóját, Magyarországon pedig már 10 ') Magyar iparművészet. 1928. 102—10:5. lap. inü 9r,' Bevila(lua Béla: Dürer. Nemzeti Újság, 1928. február 26. sz. :) Felvinczy Takács Zoltán: Dürer. 71. lap. s) Bevilaqua—Borsody Béla dr.: Dürer Albert erődítési tervei és a XV-XVI. századi török prolismpM\klr- Haf Tört Muz' kiadv- «• Budapest, 1928. Egyet, nyomda. 1