Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 7. szám - Diplomaták házassága külföldi nőkkel

Magyar Külpolitika 12 7. szám lapokat, továbbá Chikagóban megjelenő Hrvatska című szerb lapot, a müncheni Ju­gendet s a bécsi Donau Korrespondenz című lapot azért, mert sértő módon nyilatkoz­tak Sándor király személyéről. (Hirlap márc. 8., 12.) A belgrádi munkaközvetítő központi bizott­sága most állította össze statisztikáját a mun­kanélküliség 1928. évi állásáról. Eszerint 1928. évben 125.730 férfi és 13.652 nő kere­sett munkát. Sikeres munkaközvetítés volt 22.110 férfi és 3.591 nő esetében. A jelentkező munkanélküli munkások és a felkínált munka­alkalmak között a viszony 27% volt, illetőleg a sikeres munkaközvetítések száma között 18.40%. Az egész országban rendes segély cí­mén 1.482,408.75 dinár, rendkívüli segély cí­mén 157,105.54 dinár, utisegély címén 205,997.55 dinár került kifizetésre. Emellett a munkásoknak munkahelyükre vagy illető­ségi helyükre való elutazás céljából 74.570 félárú jegyet adtak ki 5.051,693.59 dinár ér­tékben. * Szabadkán a városi adóhivatal képtelen volt az adókönyvek lezárását elvégezni, ha­nem azt egy magántársulatnak adta ki. Az óriási adókáoszra jellemző, hogy ez a privát társulat még csak most zárta le az 1923. évi adófőkönyvet. A kisebbségi kérdés ügyében Jugoszlávia Lengyelországgal és Görögországgal együt­tesen szándékozik véleményét a Népszövetség elé beterjeszteni. Most ez üggyel kapcsolatban rendkívül érdekes nyilatkozatot közöl a Vreme Jovanovics Jovan v. külügyminiszter­től, aki szerint a kisebbségi kérdést Jugoszlá­viában a következőképen lehetne megoldani: 1. kisebbségek lojális állampolgárai legyenek az országnak, ne legyenek idegen politika vak eszközei. 2. A kisebbségeket egyenjogú pol­gáraivá kell tenni az országnak egyforma jo­gokkal és felelősséggel. 3. Módot és alkalmat kell keresni rá, hogy előzően tudományosan is megvitassák a kisebbségi kérdést. Jovano­vics nyilatkozata szerint tehát egy dolog két­ségtelen: tudniillik, hogy Jugoszláviában a sok nagyképű kormánynyilatkozat, a Vidov­dáni alkotmány idevágó pontja ellenére az ál­lampolgári jogegyenlőség csak fikció, mert maga Jovanovics szegezi le a nyilatkozatában, hogy a kisebbségek ma még csak másodrendű állampolgárai az országnak. DIPLOMATÁK HÁZASSÁGA KÜLFÖLDI NŐKKEL*) írta: Dr. WILKE A. M ikor rövid idővel ezelőtt lángoknak ad­" ták át Maria von Bülow hercegné földi maradványait, visszaemlékeztek német körökben arra, hogy a szicíliai di Camporeale hercegek családjából származó felesége a ne­gyedik birodalmi kancellárnak, egyike volt azon külföldi nőknek, kikkel német diploma­ták házasságot kötöttek. Ez az egy példa elég annak a sokszor emlegetett állításnak megcá­folására, mely szerint Bismarck egy oly, bu­kása után is érvényben maradt törvényt ho­zott, mely megtiltja német diplomatáknak külföldi nőkkel való házasságát. Nem egyéb ez, mint egy fable convenue, egy általánosan ténynek elismert mese. Va­lójában Bismarck megkívánta a diplomáciai kar tagjaitól — mint ahogy ez a tiszteknél is kötelező — hogy hivatalosan közöljék s fenn­tartotta magának esetleges konzekvenciák le­vonásának jogát, aminél azonban nem kel1 mindjárt büntetésből való elhelyezésre, sőt elbocsájtásra gondolni. Nem, egy olyan férfi, mint Bismarck, aki a politikát a realitások művészetének tekin­tette, nem engedte, hogy merev szabályok uralkodjanak tettei s rendeletei fölött. ' Egy a kálómmal ugyan tényleg fölhasználta egyik *) Megjelent német nyelven a I >i|>lomaten-Zeitung 21. számában. diplomatájának messze keleten kötött házas­ságát arra, hogy az illetőtől megszabaduljon, de csukott szemmel kellett volna járnia a vi­lágban, ha nem ismerte volna föl azt a termé­szetes jelenséget, hogy a fiatal, hivatásuknál fogva külföldön élő diplomaták, külföldön is veszítik el szívüket vagy ott keresnek élettár­sat, mikor a biblia szavainak jelentőségét át­érzik : „Nem jó az embernek egyedül lenni". De vessünk egy pillantást a diplomáciai személyi krónikákba s számos oly példára fo­gunk bukkanni, mely bizonyítja, hogy diplo­maták kötöttek házasságot külföldi nőkkel. Ott látjuk Max Hatzfeldt gróf, párisi porosz követ nevét, kinél Bismarck, mialatt Francia­ország fővárosában tartózkodott, egyik külde­tése alkalmával, mint vendég lakott. Felesége Paulina Castellane francia tábornagy leánya volt. A bismarcki s a Bismarck utáni korszak­ban számos példát találunk. Ottó von Bülow, ki mint a külügyminisztérium képviselője el­kísérte I. Vilmos császárt utazásai alkalmá­val, orosz nőt, szül. Doliva-Dobrowolski lányt vett el feleségül, von Radowitz, konstantiná­polyi követ az orosz Ozerow kisasszonnyal, Philipp zu Eulenberg herceg bécsi nagykövet a svéd Sandels grófnővel, Hugó Radolinski herceg, weimari porosz követ, szentpétervári

Next

/
Oldalképek
Tartalom