Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 5. szám - Balkánszövetség vagy Balkánlocarno? Beszélgetés Michalakopulos görög külügyminiszterrel

Magyar Külpolitika • 6 • 5. szám BALKÁNSZÖVETSÉG VAGY BALKÁNLOCARNO ? Beszélgetés Michalakopulos görög külügyminiszterrel Athén, február hó. A Balkán úgyszólván állandóan az érdeklődés központjában van. Polifoka Richárd görög lapszerkesztő a „Magyar Külpolitika" számára megküldött alábbi cikkében Michalakopulosz görög külügyminiszterrel való beszélgetését közli, amely Görögországnak a többi balkáni állammal való viszonyáról és a legközelebbi jövő eseményeinek lehetőségeiről tájékoztatja érdekesen az olvasót. — A válasz — úgymond Michalakopulosz görög külügyminiszter — arra a kérdésre, milyen viszonyban van Görögország a többi balkáni állammal, hamar megadható. Törökországgal és Bulgáriával nagyon szívélyes a viszonyunk, ami pedig Romániát illeti, csak Duca volt román külügyminiszterre és mostani belügyminiszterre kell hivatkoznom, aki kijelentette, hogy a viszonyok annyira szívélyesek és barátságosak a két állam között, mintha szövetség volna a két állam között. Teljesen barátságos a viszony Jugoszláviával, a mi szomszédunkkal, amellyel mi három háborún keresztül szövetségben voltunk, és csak nem régen kötöttünk vele kereskedelmi szerződést, amellyel nagyon sok fontos forgalmi kérdés jutott megoldásra. Albániával is barátságos viszonyt létesítettünk, amennyiben Albánia ama részére vonatkozólag minden igényünkről lemondtunk, mely mint Északcyrus 1921-ig Görögországhoz tartozott, akkor azonban Albániához került. Óhajtjuk, hogy az új állam fejlődésképes legyen és ez volt az oka annak, hogy ilyen fájdalmas áldozatot hoztunk. Ezzel oly területről mondtunk le, amelyen rendkívül hazafiasán gondolkodó görög lakosság él. Ami már most a nagyhatalmak a Balkánra gyakorolt befolyását illeti, reá akarok mutatni arra, hogy' a Balkánon a világháború előtt tudvalevően erős antagonizmus volt Ausztria-Magyarország, valamint a szláv és orthodox Oroszország között. A régi kettős monarchia politikája a ,,Drang nach Osten" doktrínájának megfelelően Szaloniki meghódítására irányult, míg Oroszország balkáni befolyásra törekedett. Ez az állapot a világháború után megváltozott. Görögországnak nincsen oka hinni, hogy Olaszország kizárólagos befolyást óhajt a Balkánon, inkább arról van szó. hogy Olaszország egy másik állam balkáni hegemóniáját akarja ellensúlyozni. Az ide vonatkozó hivatalos nyilatkozatok tisztázták, hogy Itália, melynek ipari és tengeri hatalma állandóan növekvőben van. a maga részére semmiféle különösebb előnyt nem keres, legfeljebb annyit, amennyit őt nagyhatalmi állásánál fogva jogosan megilleti. — Megjegyzem, hogy éppen a legutóbbi időben a Monroe doktrínának balkáni variációját: ..Balkán a balkániaké' különösen Belgrádban és Szófiában hangoztatták erősen és szó volt arról is, hogy ehhez az állásponthoz minden körülmények között csatlakozzék Görögország. Mi több, a hírek szerint ez az irány éppen Görögországból indult volna ki s egy új Balkánszövetséggel, vagy egy Balkán-Locarnóval törekedett volna biztosítani. — A „Balkán a balkániaké" doktrínát azonban nem lehet könnyen az amerikai Monroe doktrinával egybevetni. Fölösleges ennek közvetlen okait ismertetni, hogy ez az összehasonlítás miért nem teljesen megfelelő. A „Balkán a balkániaké" a legrégibb követelés. Ez azt a kívánságot fejezi ki, hogy kikerüljék azt az antagonizmust, ami 1912-ig Ausztria-Magyarország és Oroszország között fennállott. — A keresztény balkánnépek 1912-iki szövetsége valóban visszaadta a balkánnépeknek a Balkánt és én ma nem tulajdonítok annak? jelentőséget, mint azt, hogy a Balkánnépeknek meg kell egymást érteniök, hogy a gazdasági forgalmat maguk között kiépítsék, amely Keleteurópa ezen a részén annyira kívánatos békéjét biztosítja. — Mi módon lehetne ezt a megértést létrehozni? Egyesek balkáni föderációról, mások pedig Balkán-Locarnó-paktumról beszélnek. Én magam Balkán-föderációt, vagy konföderációt óhajtanék. Ámbár ez szép és megvalósíthatatlan álom, mert balkánérdekek léteznek Görögországnál, Albániánál, Jugoszláviánál, Romániánál, Bulgáriánál és Törökországnál, de ezen országok legnagyobb részének, a balkán érdekeken kívül más érdekük is van, és ezekből egész más helyzetek fejlődnek ki. Jugoszláviát például nemcsak a Balkán-kérdések érdeklik, de a középeurópai politika és az Adriapolitika kérdései is. Törökországnak pedig Balkán és Földközi-tengeri érdekeltségei vannak egyrészről, de másrészt ázsiai kérdésekben is érdekelve van és különös helyzetben van Oroszországgal szemben. És Romániának sincs csak balkáni és középeurópai érdekeltsége, de az ő politikáját hasonlóképen Oroszországhoz való viszonya nagyon befolyásolja. Hagyjuk el most a puszta történelmi szempontokat. Az eszme talán megkapna engem; mint államférfi a politikai tényeket nem hagyhatom figyelmen kívül. És így nem tudom elképzelni, milyen módon lenne lehetséges mindezeket a különböző előfeltételeket egységes föderációba vagy egyező szerződésbe, amely minden Balkán-államra nézve elfogadható volna, összefoglalni. Hogyha ezt a problémát meg lehet oldani, akkor Görögország rögtön kész lenne ezt a paktumot a többi államok előtt aláírni.