Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 4. szám - A HELYZET A DÉLVIDÉKEN

1928 február 16 Mindazokból a kulturális károkból, amelyek minket ott lenn értek, én a legnagyobb, legfájdalmasabb kárnak tartom, hogy a délvidéki németség, a svábság, kiszakadt a magyar kultúra vonzási köréből. Természetesen nem a jugoszláv, hanem a németbirodalmi kultúra vonzási körébe került. A németek között voltak, akik ezt a háború előtt is követelték, de minden erkölcsi jogosultság nélkül, mert hiszen a mi németjeink Szent István-birodalmában nem meghódított kisebbség voltak, hanem önkéntes kisebbség, amely otthagyta saját hazáját s a mi etnográfiai, gazdasági, politikai viszonyainkat isinerve és elfogadva, telepedett le nálunk. Most persze megváltozott a helyzet; ők most meghódított kisebbség és ott keresik a védelmet, ahol legsikeresebben kereshetik. Nekik az a fontos, hogy ne olvadjanak bele a Balkánba. Ez ellen mi magyarok, sajnos, nem tudjuk őket megvédeni. Én különben ezt a kérdést nem tartom olyan kritikusnak, mint sokan a délvidéki intelligencia köréből. Ott hasonló dolog történt, mint nálunk, az őszirózsás forradalom idején; emberek, akik azelőtt is ostromolták a fennálló rendet, váratlanul uralomra kerültek, a nagy tömeg pedig ijedten hallgatott. Ott lenn ehhez hasonló dolog történik. A magyarságnak azelőtt is voltak szórványosan ellenségei a németség körében, ezek most azt hiszik, hogy az események őket igazolták és sietve átvették a vezetést. A nagy tömeg azonban hallgat. A nagy tömeg — az én számításom szerint 80—90 százalék — tudja, hogy Németországtól, amely messzi van. nem várhat sokat, de mindent nyerhetne Magyaror szágtól. Szeretnék még egy kérdésre futólagosan rávilágítani. Nálunk bizonyos rokonszenvvel beszélnek a szerbekről. Megvallom, én is osztom ezt a rokonszenvet; vitéz nép. egyszerű, kicsit tantaszta, de férfias és mindenesetre százszor rokonszenvesebb, mint akár a román, akár a cseh szomszédunk. Tévednek azonban, akik azt hiszik, hogy ebből a rokonszenvből kifolyóan megegyezés lehetséges a jugoszláv állameszmével. Ha a megegyezés ára egyetlenegy magyar falu visszaadása volna, a szerbek sohasem lesznek rá kaphatók. És pedig azért nem, mert ők a Délvi dékkel egy kimeríthetetlen aranybányát nyertek, amelynek gazdaságáról azelőtt nem is álmodtak. Aranybánya ez nemcsak a szerb állam számára, hanem a szerb hivatalnoki kar és a szerb kereskedelem számára is. önként egy talpalatnyi földet sem fognak viszszaadni. El tudom azonban képzelni, hogy a történelmi események, amelyek Szerbiát magasra emelték, megint a földre fogják teríteni. Ezt el lehet képzelni a nélkül, hogy véresre sarkantyúznék a fantáziánkat, mert his/en egy ötmilliós népről van szó, amely a maga egzisztenciáját szuronyok hegyére vetette, egy ötmilliós népről, amely militarista és imperialista politikát csinál és másik ötmilliót járom alatt tart. A TERKEP BESZEL" írta PECHÁNY ADOLF dr. E

gy tekintet régi Nagy-Magyarország térképére, meggyőz bennünket arról, hogy a három oldalról a Kárpátok hegylánca, a negyedik oldalról pedig; a Duna és Dráva folyók által határolt régi Magyarország valóban egy ideális földrajzi egység, ahogy azt annak idején Reclus, a világhírű francia geográfus nagy földrajzi művében különösen is kiemelte és hangoztatta. Ezt a földrajzi egységet Trianonban szétrombolták. S ezzel kedvezőtlen közgazdasági viszonyokat teremtettek nemcsak Csonka-Magyarországon, de az elszakított területeken is, mert a régi Magyarország nemcsak ideális földrajzi egység volt, hanem tökéletes közgazdasági egység is. Alig múlt el két év a trianoni békeszerződés ratifikálása után, az elszakított vidékeken már is megérezték, hogy közgazdaságilag mennyit veszítettek. Ekkor írta meg Koza Matejov tót publicista nevezetes cikkét, amelynek azt a címet adta, hogy „A térkép beszél''. Ugyanis Szlovenszkó hegyláncai majdnem kivétel nélkül észak-déli irányban húzódnak, folyói — két kisebb folyót kivéve — a dél felé nyíló völgyekben folynak s így épült az a vasúti hálózat is, amelynek központja az ország fővárosa, Budapest volt. Csupán két vasúti vonal, az egyik Szlovenszkó északi határán, a másik a déli határon a Duna mentén, kötötte össze s köti össze ma is Szlovenszkó keleti ré szeit Morvaországgal, illetőleg Csehországgal. Ennek hátrányát érezték a csehek, akik Szlovenszkót a lehető legszorosabban szeretnék a cseh történelmi tartományokhoz csatolni. Nemcsak közgazdasági, hanem sztratégiai szempontból is szükségesnek látták egy SzloFeleki M. cs Társa Í2004) angol úri szabósága Budapest, IV. ker., Irányi-u. 21. (félem.) (4-13) Nagy választék skót szövetekben