Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 24. szám - KÖLCSÖNÖSSÉGI ALAP A KISEBBSÉGI JOGOK TERÉN

Magyar Külpolitika - 16 • 24. szám sági életet igen fellendítette és a modern gépekkel való mezőgazdasági művelés mindinkább tért hódít. Ezért, különösen a magyar gépipar termékei, a mezőgazdasági felszereléshez tartozó összes cikkek, az építkezési anyagok, bútor, parkett, ablak, ajtó, villamos készülékek és cikkek, izzólámpa stb. azok a cikkek, amelyek a Görögországba való beviteli lehetőségekre különösképen számíthatnak. Tekintettel továbbá arra, hogy a görög kormány a földmívelés színvonalának emelésére igen nagy súlyt vet, a magyar vetőmagnak és műtrágyának a Görögországba való kivitele szempontjából fokozott jelentősége van. A hasznos állatállomány szempontjából Görögországnak behozatalra van szüksége. így a magyar ló keresett cikke a görög hadvezetőségnek. Az állatbehozatal terén kísérleteket lehetne tenni más magyar haszonállat, így tehén és ürü behozatalával is. Ezeken kívül kelendőségre találhatnak a különböző állati termékek, mint tej, vaj, sajt, tojás, hús, bőr stb.; versenyképes cikkei Magyarországnak a szalámi, sonka, különböző kolbászok, hurkák, úgyhogy az árúcsereforgalom terén még sokkal nagyobb lehetőségek vannak s reméljük, hogy a közeljövőben megkötendő gazdasági megegyezések és még számos függőben lévő gazdasági kérdés rendezése a két ország közötti kereskedelmi forgalom lebonyolítását lényegesen elő fogják mozdítani. Igen nagy jelentőségű az a szerep, amelyeket Görögország kikötővárosai, nevezetesen pedig Saloniki révén Magyarországnak a távolabbi Kelettel és tengerentúli forgalmában játszhatik. Saloniki földrajzi helyzeténél fogva és mint vasúti gócpont már a múltban is igen fontos kereskedelmi hely volt. 1911ben Magyarország közel 10 millió korona értékű árút helyezett el Salonikiben, illetve Saloniki útján; 1912-ben az osztrák-magyar monarchia Saloniki forgalmának több mint 27%-át látta el és az importált árúk értéke 24 millió franknyi volt. Azok a vasúti vonalak, amelyek Salonikiben a tengerrel érintkeznek, Keletnek, Nyugatnak és Északnak viszik a saloniki-i elosztó piac cikkeit. A legfontosabb az északi vonal, amely Magyarországot a távolabbi Kelettel és Magyarországon át a Nyugat és a Levante között összeköttetést létesít. Míg azonban Saloniki a múltban inkább import-kikötő volt, mindinkább nagyobb fejlődést mutat fel, mint export-kikötő és részben közvetlenül, részben átrakodással valamennyi európai és tengerentúli piaccal össze van kötve. A Magyarország és Görögország közötti kölcsönös gazdasági kapcsolatok intenzivebbé válásának igen számottevő eszközei gyanánt jönnek számba a nemzetközi árúmintavásárok, amennyiben a két ország gazdasági érdekeltjei kölcsönösen rendszeresítik egyrészt a saloniki-i, másrészt a budapesti vásárokon való résztvételüket. Magyarország úgy az 1927. mint az 1928. évi saloniki-i vásáron való résztvétele alkalmából a legkedvezőbb impressziókat nyerte. A résztvevők és látogatók egyaránt meggyőződtek róla, hogy Saloniki a levantei és közelkeleti kereskedelemnek hivatott gócpontját és erre való tekintettel a vásár úgy árúbeszerzési, mint árúelhelyezési szempontból kiemelkedő jelentőséggel bir. A magyar-görög kereskedelmi forgalom emelése érdekében úttörő munkát végez a Budapesti Nemzetközi Vásár, örömmel és megelégedéssel látjuk a vásár kapcsán a régi, értékes összeköttetések felélénkülését. Az 1928. évi Vásáron Görögország mint kiállító állam is részt vett, hogy ezáltal is dokumentálja és elősegítse azoknak a gazdasági kapcsolatoknak létesítését, amelyek közte és a magyar piac között tényleg realizálhatók. A görög kiállítók dohányárúikkal, déligyümölcseikkel és háziipari cikkeikkel általános sikert és mély benyomást keltettek. De Görögország részéről is igen erős érdeklődés, illetve forgalom volt vásárunkon észlelhető, ami szintén tanúbizonysága annak, hogy a két állam gazdasági árúcseréje természettől adott módon számottevő mértékben egészítheti ki egymást. Magyarország gazdasági újjáépítése Gratz Gusztáv ny. miniszter, a Magyar Külügyi Társaság alelnöke 1928 december 8-án rádió-előadást tartott Magyarország gazdasági újjáépítéséről, melynek gondolatmenete a következő volt: Magyarország gazdasági összeomlása a legjobban kifejezésre jutott a pénz teljes devalválódásával. Mindaddig, amíg a pénznek az értéke napról-napra változott, a biztos gazdasági élet lehetetlen volt. A devalváció addig ment, hogy a dollár háború előtti értékének a magyar koronához viszonyítva 20.000-re emelkedett és ezzel párhuzamban az árak 23.000-szer emelkedtek a békeárakkal szemben. 1924 június 24-én állították fel a Magyar Jegybankot, amelynek sikerült az újonnan behozott pénzt, a pengőt stabilizálni és minden ingadozástól megóvni. Hogy ha meg akarjuk vizsgálni, hogy Magyarország mennyire heverte ki háború alatti és utáni kárait, akkor egy pillantást kell vetnünk a magyar közgazdaság legfontosabb ágaiba. Gabona tekintetében Magyarország elérte a háború előtti eredményeit, egyes esetekben túl is szárnyalta azokat. Az állattenyésztés tekintetében a háború előtti állapotokat még nem érte el. Az állatállomány öszszetételére vonatkozólag hatalmas átalakulás történt. A magyar szarvasmarha faj helyett kezdik most a tejben sokkal gazdagabb siementhali fajtát tenyészteni. De a magyar állattenyésztés, mint ahogy az előjelek mutatják, a háború előtti állapotát nemsokára visszanyeri. Lovak tekintetében Magyarország ma talán több lovat tenyészt, mint a háború előtt. Kevés hatással volt rá azon államok hadseregének csökkentése, amelyeket Magyarország katona-lovakkal látott el. Majdnem egész Magyarországon termelnek bort. Ez a többlet a gazdaságpolitikusoknak sok gondot okoz, annál is inkább, mert a bornak eladási kilátásai nagyon szomorúak.