Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 23. szám - SZEMÉLYI ÜGYEK AZ EGYIPTOMI ALKOTMÁNYHARC HÁTTERÉBEN

Magyar Külpolitika • 16 • 23. szám ERDÉLYI LEVÉL Kolozsvár, december. In rdélyi csüggedt magyar lelkek mélyén, szinte öntudatlanul is ott lappangott, ott rejtőzködött az a soha be nem vallott titkos remény, — hogy majd egyszer, — ha majd Mániu Gyula kormányra kerül, minden másképpen lesz . . . Ez a bíztató reménység most úgy szétfoszlott, mint egy finom, ópiumos cigarettának a bódító, illatos, halványkék füstje. Nem maradt belőle más, csak a narkotikum utóhatása, ama bizonyos keserű íz a szájak szögletén. A szabadságot, egyenlőséget és testvériséget igérő gyulafehérvári pontokat nemcsak felállító, de tíz év óta állandóan mellettük kardoskodó Mániu Gyula, most, hogy beválthatná azokat, egyszerűen sutba dobja valamennyit, mint valami ócska lim-lomot, amelyre senkinek sincs már szüksége. Az ellenzéki kemény fapadokról, a miniszteri puha bársonyszékekbe került román nemzeti parasztpárt, most ugyanazt a hórát táncolja, mint amelyet a mindenkori uralmon lévő pártok táncoltak. A nóta ugyanaz, csak a furulyások váltották fel egymást. A most kiírt választásokon ma is csak két eshetőség között választhat a magyarság. Vagy beolvad a kormánypártba és vele közös listán indul választási harcba; vagy pedig önállóan megy a küzdelembe, hogy a „tiszta" választásokon, az egyenlőtlen fegyverekkel vívott harcban elvérezzen. Harmadik mód volna a teljes passzivitás, erről azonban egyelőre nincsen szó. Mániu Gyula, — a nagy politikai alchimista, — Erdély hármas népe előtt, szemfényvesztőén pengeti azokat a csillogó, csengő kormányprogramm-aranyakat, amelyeket csak higanyból és rézből állított elő, mert hiszen egy uncia tiszta arany sincs bennök. Nincs, — mert hiányzik belőle a bölcsek köve, hiányzik a kormány programmjából az őszinte megértés és belátás békés szelleme. Mániu harcot akar, mert ez a politikai érdeke. Harcot és nem békét, mert abban a pillanatban, ha a magyarsággal megegyezne, elsöpörné őt a vad sovinizmussal agyontelített fanatikus román közvélemény. A harcot állja is már a román nemzeti parasztpárt elveihez hűtlen vezére. A választási ütközetek előcsatározásai máris az ő javára dőltek el, bár a győzelem erkölcsi értéke nagyon is kétes. Sikerült neki kettészakítani a múltban oly kitűnően bevált, úgynevezett kisebbségi blokkot, szétválasztva egymástól nemcsak a magyar és szász-sváb politikai együttműködést, de szakadást idézve elő úgy a szászok, mint a magyarok között is. Ami nem sikerült a regáti Bratianunak, azt megcsinálta a gyulafehérvári Mániu Gyula. Mi, Erdély magyarjai, mint ahogy azt a Magyar Párt választási kiáltványa olyan lelkeket megrázóan mondja: „Magunkra maradtunk; ez a mi sorsunk" . . . Keserű tanúiság ez a számunkra, de különösen azoknak a számára, akik Mániutó.l várták az erdélyi sors jobbrafordulását. Ez a tanulság azonban felébreszti az álmodókat, felrázza a csüggedőket és egybekovácsolja azokat, akik szétesni akartak egymástól. Mániu abban reménykedik, hogy gyászmagyarokat tud kapni a Magyar Párt ellenzékének köréből. Lehet, hogy egypár disszidenst meg tud majd nyerni magának, de a magyarság zöme, egységesen, mint egy ember áll a Magyar Párt zászlója alatt, amelylyel nemcsak győzni akar, de ha kell, becsülettel meghalni is tud. Krónikás. RÖVID KÖZLEMÉNYEK Rovatvezető: Drucker György dr. Apponyi Albert gróf Berlinben Apponyi Albert gróf, a Külügyi Társaságelnöke, a nemzetközi megegyezést szolgáló német bizottság meghívására a minap előadást tartott Berlinben. Apponyi ragyogó beszédben ismertette a mai nemzetközi helyzetet és ezen belül Magyarország helyzetét. Németül beszélt és mesteri előadása óriási sikert aratva, ellenállhatatlanul magával ragadta a szíveket és elméket. Rendkívül fényes volt a hallgatósága is. Megjelent Loebe a birodalmi gyűlés elnöke, Koch igazságügyminiszter és Buerald közlekedésügyi miniszter, az egész diplomáciai kar, a magyar követség tagjai Kánya Kálmán vezetésével és a berlini társadalom számos neves tagja. Az előadásnak nagy visszhangja volt a német sajtóban is és Apponyiban azt a politikust üdvözölték, akinek ideális gondolatvilága rést ütött a biztossági elmélet francia befolyás alatt álló teoretikusainak merev politikáján. Báró Villani Frigyes párisi magyar követ Félhivatalosan jelentik: A „Budapesti Közlöny" szerdai száma két kormányzói kéziratot közöl. Az egyik szerint a kormányzó a külügyminiszter előterjesztésére báró Villani Frigyes rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert a bukaresti magyar királyi követség vezetése alól felmenti, a másik szerint pedig a párisi magyar királyi követség vezetésével megbízza.