Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 3. szám - A RÓMAI KÉRDÉS

Magyar Külpolitika 10 3. szám sebbségi jogai vannak. Ezt azonban francia államférfiak, francia publicisták sohasem fogják elismerni, s ha el is ismerik, kimondani, vagy leírni sohasem fogják. Hiszen az egyik letartóztatott autonómistának, Baumannak, egy nacionalista párisi lap éppen azt vetette legjobban szemére, hogy pár évvel ezelőtt beadványt intézett a Népszövetséghez, az elszászi és lotharingiai kisebbségek nevében s a Népszövetség védelmét kérte a francia kormányzattal szemben. Franciaország azonban nem akar kisebbségi kérdést ismerni, legalább is a francia határokon belül nem. A RÓMAI KÉRDÉS A katolicizmus erőteljes újjáéledésének egyik legjelentősebb bizonyítéka az a tény hogy a fasciszta olasz kormány tervbe vette a római kérdés rendezését. Ez a kérdés nemcsak a Szentszéket, a katolikus egyház hívőit és Olaszországot hanem a világ összes nemzeteit és kormányait érdekli. Innét az általános érdeklődés, amely pro és contra állásfoglalásban megnyilvánul. Olasz felfogás szerint a római kérdés eísősor ban Itália és a Szentszék ügye s mert Olaszország volt az, mely az állami egység indokával megszüntette a pápai államot és azzal együtt a pápa világi uralmát. A jelenlegi helyzet — az 1871 május 13-i garancia-törvény szerint — az, hogy az olasz állam elismeri a pápa személyes szuverenitását, a vatikáni és laterani paloták, valamint a castelgandolfoi birtok területenkívüliségét, a pápa jogát, hogy a különböző hatalmakkal hivatalos viszonyt tartson fenn és funkcionáriusai számára a távirati és postai levelezés sérthetetlenségét. A Szentszék ezt a törvényt tudvale\ őleg nem ismerte el és a számára megállapított, évi 2% millió líra állami dotációt visszautasította. A pápák 1871 óta tiltakozásuk jeléül a Vatikán területét nem hagyták el és a Szentszék a királyi kormányt hivatalosan nem ismerte el. A kezdetben mély szakadék és éles feszültség az állam és az egyház között az idők folyamán enyhült. A világháború közelebb hozta az előbbeni ellenfeleket, a fasciszmus hatalomra jutása óta pedig jelentékeny változás történt az állam egyházpolitikájában. Ellentétben a megelőző liberális, sőt antiklerikális kormányzati szellemmel Mussolini, — aki megérti a vallás nagy szerepét a társadalmi rend fenntartásában és felElRUóns. tarló*, olcsó! CIPÓ UERV UIELL CIPŐHÖZ, RfiKOCZI-UT 1-3. SZ. Régi Nemzeti Színházépület fogja annak a történelmi ténynek a jelentőségét, hogy a pápaság székhelye Rómában van, — visszahelyezte a keresztet a nyilvános iskolákba és visszaállította a vallási budgetet az állami háztartásba. Azt lehetne mondani, hogy a béke helyreállott és csak jogi formában való megpecsételése van hátra. Arnoldo Mussolininak, a Duce fivérének a Popólo d'Italiában megjelent cikke úgy tünt fel, mint első lépés a Vatikánnal megindítandó tárgyalások előkészítésére. A Vatikán részéről az Osservatore Romano a megegyezés előfeltételéül a pápai államnak a visszaállítását jelölte meg, szerény keretek között. A pápai állam csupán a Vatikán jelenlegi területét foglalná magában, meghosszabbítva a tengerig, hogy kikötővel is bírjon. Nem lenne nagyobb, mint a monacói vagy a lichtensteini hercegség. Egyelőre azonban az olasz kormány vonakodik attól, hogy külön világi szuverenitása legyen a pápának. A római kérdés megoldásának azonban van még egy része, amely több nehézséget okoz, mint a katolikus érdekek szempontjának és az olasz állami érdekeknek az összeegyeztetése. Ez a rész a nemzetközi szempont. Dönteni kell arról, hogy a megegyezést perfektuáló szerződést csupán a Szentszék és az olasz kormány írja alá vagy a hatalmak kollektív szerződése biztosítsa a pápai állam szuverenitását. Mostanáig az egyházi körök nézete az volt, hogy egy olyan kormány, amelynek lelki gyermekei vannak valamennyi hatalom polgárai között és politikai viszonyban áll csaknem mindegyikkel, nem várhatja előjogainak, sérthetetlenségének és garanciáinak biztosítását egyetlen hatalomtól. A Szentszék 1870 előtt nemzetközi jogi személy volt, egyesítve magában az erkölcsi hatalmat és a világi szuverenitást. Ha tehát a helyzetet vissza akarják állítani oda, ahol a Jog hagyta, akkor az új jogi személyiségnek nemzetközi megegyezésből kell erednie.