Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 22. szám - Magyar szellemi termékek és az utódállamok. Karafiáth Jenő interpellációja - Walkó Lajos külügyminiszter: Az utódállamok gyakorlata ellentétben van mind az emberi jogokkal, mind pedig a kisebbségi szerződések alapgondolatával

26 nyok terjesztésének mindennemű akadá­lyait van hívatva vizsgálni. Kielégítő értesítés azonban arról, hogy e mindennemű akadály kivizsgálása megtör­tént-e már, s ha igen, vájjon a nyomtatvá­nyok terjesztését illetően milyen eredményre vezetett, tudomásom szerint mindezideig hozzánk nem érkezett, mert az Oprescu által szignált és végleges megoldást nem tartal­mazó, szeptemberi választ mindennek te­kinthetjük, csak kielégítőnek nem, és nem hinném, hogy az Akadémia, ha vele foglal­kozni fog, annak tekintené. A magyar kisebbség helyzete Legyen szabad ezek után még a magyar kisebbség szomorú helyzetét az egyes utód­államok szerint részletesen ismertetnem. Romániában Nagyrománia uralma alá került csaknem kétmillió magyar kisebbség a Magyarorszá­gon megjelent könyvek és folyóiratok meg­szerzésétől általában véve el van zárva. Még a Romániában megjelent magyar könyvek és lapok is szigorú cenzúra alá vannak véve. A sajtótermékek behozatalára a magyarlakta területnek Magyarországhoz eső nyugati ha­tára mentén állandóan szigorított, egyebütt pedig enyhébb formában fentartott zárlat van, mely a katonai és politikai ostromálla­pot időnkénti megújításától független. A ro­mán állambiztonsági Rendőrség (Sigu­rancia) főigazgatója 35.983/1921. sz. alatt még 1921. december 11-én utasította az oláh postát, hogy Magyarországtól semmiféle nyomtatványt el ne fogadjon és ne kézbesít­sen. Itt említhetem meg csak — úgy zárójel­közt, hogy az 1924. évi stockholmi nemzet­közi postaszerződés, melyhez Magyarország, Cseh-Szlovákia, Jugoszlávia és Románia egyértelműen csatlakoztak, a postai külde­mények természetes szabad forgalmát az egyetemes postai egyesülés területén újból és kifejezetten biztosította. Ezt a rendeletet 31.194/1922. sz. alatt megújította. Mikor ezután nagy utánjárásra nyelvtanok, szótá­rak és bibliák behozatalát kénytelen-kellet­len megengedték, a román rendőrség agent provokátorjei a vámkezelésnél a Magyar Hiszekegy szövegét csempészték be e köny­vekbe, úgy hogy később ezen „az alapon" ko­bozták el az egészet és ilymódon tartották fenn továbbra is a behozatali tilalmat. A kilátásba helyezett enyhítés ellenére sem mutatkozott e téren semminemű válto­zás, sőt mikor az erdélyi könyvkereskedők az 1924. év pünkösdjén a brit és külföldi bibliatársaság kiadásában megjelenő 300 drb magyar bibliát rendeltek meg, semmi­féle közbenjárással sem lehetett a bukaresti kormánynál kieszközölni, hogy a román ha­tárra érkező angol kiadású magyarnyelvű bibliákat a címzettek átvehessék. De nem­csak az új kiadású magyar munkákat sújtot­ták tilalommal, hanem miként a Nagyvárad című lap 1925. évi május 11-én kelt száma közölte, az oláh közoktatásügyi miniszter az összes iskolákba oly értelmű rendeletet kül­dött, hogy a könyvtárakban található ma­gyar könyveket haladéktalanul csomagolják össze és küldjék Bukarestbe. Egyébként a könyvrendelés tekintetében a helyzet a legutóbbi időkig, — amint azt a Kolozsvárott megjelenő „Újság" 1926 feb­ruár 9-i száma részletesen közölte — az volt, hogy ha valaki egy magyar könyvet óhajtott megrendelni, úgy a behozatali engedélyért előzően egy többszörösen felülbélyegzett kér­vényt kellett beadnia, mely legalább 2—3 hó­napi futkosás után jutott csak el Vojnescu P. Romulushoz, a bukaresti állambiztonsági hivatal vezérfelügyelőjéhez, akinek „állam­titkári" engedélye volt szükséges ahhoz, hogy a határsorompókon valamely magyar könyv vagy valamely magyarországi sajtó­termék bebocsáttassék. Ha netalán sikerült egy ilyen engedélyt elnyerni valakinek, ugy azt előbb leküldték a megyei prefektushoz, aki ezt közzétette a vármegyei hivatalos lap­ban és csak ezután volt megrendelhető a permist kapott könyv. Legújabban 1928 szeptember 25-i kelettel a Magyar Könyvkereskedők Országos Egye­sületéhez a román kir. Követségtől Baltiu kir. követségi sajtóattasé aláírásával a kö­vetkező levél érkezett: — „Légation Royale de Roumanie en Hongrie No. 4490. Budapest, 25. Szeptember 1928. A Ma­gyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének, Budapest, IV., Magyar-utca 50. Van szerencsém tudomására hozni a Tekintetes Elnök­ségnek, hogy a Bukaresti Román Királyi Külügy­minisztérium 38.328/21. Szeptember 1928. szám alatt elhatározta, hogy a jövőben az illető Minisz­térium Sajtó-Osztályához küldendők direkt cenzú­rázás végett azok a könyvek, amelyeknek Románia területén való terjesztését kérik. Az ehhez szüksé­ges kérvényt román, magyar, vagy francia nyelven kell megszövegezni, amelyhez két példánya csato­landó a cenzúrázandó könyvnek. Ezzel egyidőben a Budapesti Királyi Román Követséghez szintén be­küldendő egy-egy példányszám. Egyben kérem a Tekintetes Elnökséget, hogy ezen rendelkezést az összes könyvkiadóvállalatok és könyvkereskedők tu­domására hozni szíveskedjék. Románia Meghatalma­zott Minisztere helyett: Baltiu s. k. királyi követségi sajtóattasé." Hogy a gyakorlatban jelent-e ez a leg­újabb rendelkezés lényeges változást vagy sem, ezt majd csak a legközelebbi jövő lesz hívatva megmutatni. És itt kell visszatérnem újból arra a szo­morú, barbár felfogásra valló és a nemzeti kisebbségek legelemibb szellemi szükségletét sújtó merényletre, mely a régi magyar isko­lai és közkönyvtárak ellen irányult. Amikor Angelescu közoktatásügyi minisz­ter 1923-ban kelt és az összes volt magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom