Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 22. szám - A kifosztott Székelyföld. Az uj magyar-román optánsper

• 21 • November 16 ban 20 milliárdra csökkentette a román kormány ezt a követelést. 4. Követelt ezenkívül Románia a Németországba szállított petróleumért és a háború alatt tönkretett petróleumkútjaiért 10—15 milliárd leit. Megjegyzendő, hogy ezeket a kutakat közvetlenül Románia megszállása előtt angol szakértők tették tönkre és Románia a kártérítést az angoloktól, sőt a franciáktól is követeli, az utóbbiaktól azért, mert hozzájárultak az angoloknak ahhoz a követeléséhez, hogy el kell posztítani a romániai petróleumkutakat, hogy a németek ne használhassák. 5. Végül a Dawes-egyezményből, mint jóvátételi részesedés, egy százalék jutna Romániára. Ez az összeg eredetileg 600 millió aranymárkát tett ki, de később 300 millióra szállították le, megfelel tehát 10 milliárd papírleinek. Románia tehát a fenti öt pontban körülbelül 100 milliárd leit követel Németországtól. Most a berlini megegyezés szerint egyszer smindenkorr a lemondott ezekről a követelésekről, sőt ő maga kötelezte magát a következő fizetésekre: 1. Románia revalorizálja a német kezekben levő román értékpapírokat, ugyanolyan arányban, mint a francia és angol tulajdonban levőket, tehát 35—45 százalékon. Minthogy körülbelül 500 millió lei névértékű értékpapír van német kézben, ez nyolc milliárdos terhet jelent a román kincstárnak. A papírokban már nagy hausse is indult meg a világpiacon. 2. Románia kötelezi magát a szekvesztrált német vagyonok visszaadására, illetőleg azokért a kártalanításra. így vissza kell adnia többek közt a Deutsche Banknak a Magyar-Földgáz R.-T. szekvesztrált részvénymajorítását. A szekvesztrált német vagyonok visszaadása legalább 20—25 milliárd lei újabb terhet jelent Romániára. 3. Vissza kell adni az összes romániai magánvasutak szekvesztrált német kézben levő részvényeit, be kell váltania a lejárt szelvényeket és a részvényeseket kártalanítani kell az elmaradt haszonért. Ilyen magánvasutak például a Szamosvölgyi, az összes besszarábiai vasutak és a Lemberg-Csernovitz-Jassy vonal. Hogy ez mekkora terhet jelent, egyelőre hozzávetőleg sem lehet megállapítani. Mindezekkel a fantasztikus összegekkel szemben Németország az egyezmény szerint kötelezi magát négymillió aranymárka fizetésére Romániának, azonkívül 70 millió aranymárka kölcsönt ad részletekben a Németországban kibocsátott járadékpapirok kifizetésére. Ezt a megegyezést kellett volna Románia minden politikai pártjának garantálnia, ezért kellett Bratianuáknak megbukni, hogy koncentrációs kormány jöhessen ezeknek a terheknek biztosítására. A koncentráció nem sikerült, a nemzeti parasztpárti kormány pedig mindenesetre sokkal kedvezőbb feltételek alatt is kap kölcsönt. Jugoszlávia is megállapodásra jutott a svéd gyufatröszttel. A tröszt 22 millió dollár kölcsönt nyújt Jugoszláviának 6.5%-os kamattal, 90-es árfolyamon, 30 évre. Ezzel szemben a tröszt kizárólagos jogot kap gyufa gyártására és eladására Jugoszlávia egész területén. A tröszt már meg is szerezte az összes jugoszláviai gyufagyárak részvénytöbbségét. A megállapodás szerint a kölcsönösszeg három részben fizetendő ki és az első rész négy hónapon belül esedékes. A gyufa gyártása és terjesztése eddig az állami monopóliumhivatal kezében volt és minthogy a hivatalnak a kormány 1.200,000.000 dinár forgótőkét bocsátott rendelkezésére, a hivatal a tröszt nyújtotta egész kölcsönösszeget az állammal szemben fennálló tartozásának kiegyenlítésére fogja fordítani, míg az állam az így kapott összeggel függő tartozásait rendezi. A világkereskedelem 1928. év második negyedében is csökkenő tendenciát mutatott. Az egyik német közgazdasági lap kimutatása szerint Európa legfontosabb 21 államának és 12 európánkívüli államnak az összforgalma 1928. év második negyedében 55.2 milliárd márkára csökkent az első negyedének 57.6 és az elmúlt év utolsó negyedének 60.1 milliárd márka forgalmával szemben. Az európai államok forgalmának visszaesése elsősorban Angliát és Németországot érinti, de elég jelentősen csökkent Franciaország forgalma is. Érdekes, hogy a nagy államokkal szemben néhány kis országnak, így Ausztriának, Belgiumnak, Lettországnak forgalma emelkedett. A nem európai államok közül Egyiptom forgalma nagy mértékben felszökött, ezzel szemben az Egyesült Államok kiés bevitelének adatai gyengébbek, mint korábban. Olaszországgal folytatott külkereskedelmünkről érdekes kimutatást közöl a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara értesítője. Megemlíti, hogy rendszeresebb, céltudatosabb exporttevékenységet kell kifejtenünk, ha szélesebb teret akarunk nyerni, amire minden lehetőség megvan. Nem akarunk a kérdéssel ehelyütt mélyrehatóbban foglalkozni, csak egy-két egészen szembeszökő példát említünk meg, olyanokat, melyek különösképen jellemzik az elhanyagolt helyzetet. Vágómarhából 1927-ben 87.603 darabot importált Olaszország. Ebből a számból 35.500 jut Franciaországra, 30.869 Jugoszláviára és csak 12.387 Magyarországra. Hozzáérték véleménye szerint a magyar arány jelentékenyen javítható volna, ha a vágómarhaexportot kellőképen megszerveznék. Baromfiból Olaszország tavaly 27.705 q-t vitt be, ebből jugoszláv eredetű volt 20.723 q, bolgár eredetű 5.706 q, magyar eredetű viszont csak 1.135 q volt. Ugyanilyen, ránk nézve kedvezőtlen kép mutatkozik más cikkek tekintetében is, akár a hús, tojás, cukor stb. statisztikáját nézzük. Nem biztatóbb a búza helyzete sem. Olaszország 1.7 millió tonna búzaimportjából Magyarország csak 13.271 tonnával vette ki részét. Nagyon elszomorító arány. Igaz, a tengerentúli búza félelmetes konkurenciájával kell megküzdenünk, de mégis megvan rá a mód, hogy a magyar búzát versenyképessé tegyük az olasz piacon: nyújtsunk segítő kezet búzaexportőrjeinknek tarifális téren és — ezt nem unjuk mog hangsúlyozni — szervezzük meg a kivitelt. Kún Pál