Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 3. szám - A népszövetség az adomák tükrében

I 8 • 3. szám Magyar Külpolitika TÁRCA A népszövetség az adomák tükrében. Irta Lippay Imre (Genf) r A

lmos szürke napok nehezednek a törté. nelmi Genfre. Nincsenek konferenciák, nincsenek idegenek, nincsen forgalom. Genf ilyenkor nagyon csendes, nagyon elhagyatott. Alig ismernének rá azok, akik csak a konferenciákra utaznak ide. Az ilyen ólmos, szürke napok termelik Genfben a legjobb és legszellemesebb adomákat. A Népszövetség folyosóján miközben a legkomolyabb kérdésekről beszélgettünk, a következő történetet mesélték nekem: — Érdekes dolog történt tegnap. A Népszövetség nagytermét tisztogatni kezdték, hogy a legközelebbi ülésre tisztán várja a diplomatákat. Mikor a tisztogató asszonyok neki kezdtek a munkának, legnagyobb meglepetésükre 15 diplomatát találtak a padok közt, akik még a legutóbbi ülés óta aludtak. Nagy nehezen sikerült felkelteni az alvó politikusokat, akik azonban hallani sem akartak arról a vádról, hogy alszanak és váltig azt bizonygatták, hogy ők a Népszövetség ülésén vesznek részt. Az egyik diplomatának azonban a hosszú alvásban elzsibbadt a feje és hogy ez többet elő ne fordulhasson, a következő ülések alkalmával színes borítékban párnákat fognak elhelyezni minden diplomata asztalán. A Népszövetség humoristái senkit sem hagynak fehéren. Benes, cseh külügyminiszter, a jókedvűek egyik céltáblája. Ismeretes, hogy a Népszövetségben Benes mindig franciául szólal fel. Nyelvtanilag hibátlanul beszél, de a kiejtése azután annál rosszabb. Kellemetlen a fülnek és szinte érthetetlen. Egy diplomata, aki nagyon jól beszél angolul, így szól az anekdota, beszélgetés közben azt mondta egyszer Briandnak, hogy ő tulajdonképen nem akar a Népszövetségi szokások ellen véteni, szívesebben beszélne angolul, de ha éppen szükséges, akkor beszélhet franciául is. Mit csinálnak vájjon a többi kollégák, ők milyen nyelven beszélnek? kérdezte a francia külügyminisztert. Például Benes. úgy hallom ő franciául beszél. Briand arcán széles mosoly húzódik végig, majd csendesen megjegyzi: Benes csak azt hiszi, hogy ő franciául beszél. Ilyesmi még csak hagyján. De történnek a Népszövetségben súlyosabb dolgok is. A katonai ellenőrzőbizottság eddig nem mutat hat fel nagy eredményeket, amiért jobbról balról támadásokban részesül. Nagyon jellemző működésére az alábbi anekdota: — Legutóbb fellármázták a katonai ellenőrzőbizottságot azzal, hogy Németország újra fegyverkezik. A Népszövetség bölcsei mindjárt előkerültek az ő „Ugye megmondtuk' kal. Persze mert ők mindent tudnak. Előre megérezték, hogy Németországban titkos fegyverkezés folyik. A Népszövetségben 24 órán keresztül lehorgasztott fejjel járt mindenki. Voltak olyanok is, akik a Népszövetség végét sejtve, fekete karszalagot ajánlottak. A katonai ellenőrzőbizottságnak az összehívása után 24 órával, vetődött világosság erre az ügyre. Kitűnt ugyanis, hogy a sürgönyt, mely a titkos fegyverraktárakról tesz említést, Hamburgban adták fel és szövege a következő: ,,Bei Hagenbeck Waffenlager eingetroffen. Grosser Erfolg. Sieg sicher." A katonai ellenőrzőbizottság azt sem tudta, mihez kezdjen előbb: Csapatokat kérni az antant-hatalmaktól és megszállni Németországot; bombáztatni Hamburgot; vagy talán békés úton való megegyezésre szólítani fel Németországot. Szerencsés véletlen folytán azonban még mielőtt mozgósították volna az antant csapatokat, tisztázódott a helyzet. Kitűnt, hogy a sürgönyben tévedésből Waffenlagert írtak Affenlager helyett, ugyanis 250 új majom érkezett Hagenbeckhez, melyekkel biztosítva látta az európai turné sikerét. A félreértés majdnem egy új majomperre adott alkalmat. A szimbolikus értelmű adomák egyik legérdekesebbje a következő: Egy kutya tévedt be a Népszövetség épületébe és ott sokáig szaladgált. Végre az egyik hivatalnok megkérdezte tőle, hogy mit keres az épületben? — Itt kellemes meleg van, felelte a kutya es nagyon jól érzem magam itten. — De ez az épület szent, felelte a hivatalnok, itten a nemzetek vannak képviselve, takarodjon ki innen azonnal. A kutya nem mutatott semmi hajlandóságot a távozásra és teljes nyugalommal kényelembe helyezkedett. A hivatalnok újabb érveket hozott fel, hogy meggyőzze a kutyát és távozásra kényszerítse. Mindez nem használt. A kutya csendesen üldögélt és sétált és úgy tett mintha nem hozzá beszélnének. Mikor a hivatalnok azt mondta neki, hogy: Itt nem kutyákat ápolunk, hanem a nemzetek békeszeretetét, akkor szemtanuk állítása szerint, a kutya felugrott és vonítva kirohant a Népszövetség épületéből.