Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 22. szám - A kisebbségi oktatás kiküszöbölése Délszláviából

Magyar Külpolitika • 1222. szám Eöttevényi szavaira Petrides tábornok válaszolt, mondván, mennyire meghatja őket az a szívélyes fogadás, amelyben Magyarország fővárosában részük van. ' — Mi szívvel jöttünk ide, — úgymond, — de szívünk nélkül távozunk innen, mert azt itt hagyjuk önöknél, cserébe azokért az érzelmekért, amelyet önök részéről tapasztaltunk. Mi jól ismerjük Magyarország nehéz helyzetét, bámulattal adózunk az itt látott komoly és eredményes munkával szemben és bízunk az önök jobb jövőjében. Magyarországnak nagy szerepe volt a múltban, és nagy rendeltetése van a jövőben is. Magyarország lába volt eddig a Nyugatnak, ezentúl a Kelet fejének kell lennie, és ez a politikai programm oly perspektívát nyújt önöknek, amelyért érdemes küzdeni. Mégegyszer köszönöm társaim nevében is magyaros vendégszeretetüket. De gondoskodás történt a görög vendégek szórakoztatásáról is. Már érkezésük napján Delmouzos budapesti görög követ látta honfitársait és a fogadóbizottság vezetőit teára vendégül, amelyen a kormány részéről Walko Lajos külügyminiszter és Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter jelentek meg. November 5-én Kirchknopf Ernő, á Touring Club főtitkára vezetésével és a Club tagjai által rendelkezésre bocsátott autókon sikeres kirándulást tettek a Jánoshegyre. Ugyanaznap este az Otthon írók és Hírlapírók Körében volt fesztelen szórakozás, ahol Balassa József alelnök üdvözlését Pesmazoglou, a Proia főszerkesztője köszönte meg. Másnap este a székesfőváros adott teát a vendégek tiszteletére a Gellért-szállóban, akiket Lobmayer tanácsnok üdvözölt meleg szavakkal. Szerdán este dr. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter adott teát a vendégek tiszteletére, amelyen a házigazdán kívül Walko Lajos külügyminiszter, a kereskedelemügyi és külügyminisztérumok vezető tisztviselői, a Külügyi Társaság, a Kereskedelmi és Iparkamara, a Gyosz, a főváros, valamint a különböző idegenforgalmi intézmények képviseltették magukat szép számban. Megemlítjük még, hogy november 6-án délelőtt Horthy Miklós kormányzó is fogadta a görög vendégeket, akiket Moldoványi Sándor aténi ügyvivő mutatott be az államfőnek. A kihallgatás lefolyása rendkívül szívélyes volt és nagy hatással volt a jelen voltakra. Ugyancsak megemlíthetjük, hogy a görögök megérkezésük után követő napon megkoszorúzták a Milléniumi emlék előtt az Ismeretlen Katona készülő emlékművét. November 9-én, pénteken reggel a görög társaság egy része Eöttevényi Olivér alelnök és Heylmann Ottmár titkár vezetésével Szegedre utazott, ahol a város részéről Somogyi Szilveszter polgármester, Pálffy József tanácsnok és Wimmer Fülöp kamarai elnök fogadta a vendégeket. A paprikamalmok, textilgyárak és a város nevezetességeinek megtekintése után a városi tanács a Kass-Szállóban látta vendégül teán a vendégeket, este pedig a Városi Színház díszelőadásán vettek részt. November 10-én Mezőhegyesre indultak, ahol az Állami Mintagazdaságot, a ménest, valamint a cukorgyárat tekintették meg. A mezőhegyesi kaszinóban tartott ebéden a távozó görögök nevében Petrides tábornok mondott rendkívül meleghangú beszédben a tanulmányút rendezéséért a Magyar Külügyi Társaságnak, Eöttevényi Olivérnek, valamint az aténi Hellén-Magyar Kereskedelmi Kamara igazgatójának, Gaidusek Bélának köszönetet. A kirándulók még szombat este visszaérkeztek Budapestre, ahonnan november 11-én, vasárnap délelőtt indultak vissza Belgrádon keresztül •hazájukba. A KISEBBSÉGI OKTATÁS KBÍÜSZÖBÖLÉSE DÉLSZLÁVIÁBÓL JVÍ ovember hetedikén beterjesztette Grol Milán közoktatásügyi miniszter a belgrádi szkupstinában az új iskolatörvény-javaslatot, mely ha változatlanul keresztülmegy és szentesítést nyer, intézményesen szünteti meg a szerb megszállás alá került magyar területeken a magyar és német kisebbségi oktatást, melyeket eddig csak rendeletekkel béklyóztak meg. Ilyen messzire egyik utódállam sem ment, hogy ennyire szembehelyezkedjék a ma egész Európát annyira mozgató nemzeti kisebbségi jogokkal. A törvényjavaslat nyolc évi tartamban állapítja meg az elemi iskolák oktatási idejét. Ebből a nyolc évből kizárólag csak az első négy osztályban történhetik a kisebbségi tanulók anyanyelvén az oktatás, holott a SaintGermain-i béke világosan kiköti, hogy a nemzeti és vallási kisebbségeknek engedélyezni kell saját anyanyelvükön a népoktatást. A javaslat hetedik szakasza a következő fontos intézkedést tartalmazza: „Azoknak az iskolás gyermekeknek, akiknek az államnyelv nem anyanyelvük, az elemi iskola mellett előkészítő osztályt kell készíteni, amely minden nemzetiségű tanuló számára kötelező. Ez az előkészítő nem számít be az előírt iskolaévekbe, vagyis azoknak a kisebbségi gyermekeknek, akik az előkészítőt végigjárják, még a teljes nyolc tanítási évet is ki kell járniok". Ez a rendelkezés teljesen másodosztályú állampolgárokká teszi a nem szlávnyelvű kisebbségeket s minthogy a nép a nyolc évi elemi iskolai oktatási időt is sokalja, mert a nagyobb gyermekeket már otthon vagy napszámban dolgoztathatja, arra fog vezetni ez az intézkedés, hogy igyekezni fognak lehetőleg a szláv osztályokba iratni be gyermekeiket, hogy így hamarabb végezhessenek. De ugyanerre szorul az a család is, amely tovább akarja taníttatni gyermekeit, mert hiszen nem közömbös dolog egy szülőre nézve sem, hogy gyermekei egy évvel későbben kerüljenek közép- vagy szakiskolába, tehát egy