Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 3. szám - A KISEBBSÉGI VÉDELEM AKTUÁLIS KÉRDÉSEI

Magyar Külpolitika 6 3. szám ták a saját vezetésük alatt akarnak az új területek alakuló frontjának megbontásával koncentrációt hozni létre, éppen úgy a radikálisok is erre törekednek. Természetes, hogy a miniszterelnök Rádicsnál az örök-kétkulacsosnál és megbízhatatlannál tapogatózott. A zágrábi gyűlés után történt a királyi pár másodszülött fiának keresztelője, melyre Rádicsot meghívták, tüntető szívességgel fogadták, a király leghosszabban ővele beszélgetett, ellenben Pribicsevics nem kapott meghívót. A kis herceget az első horvát király nevére, Tomiszlavnak keresztelték s 24 óráig csak úgy dühöngött az udvarnál, politikai körökben és a sajtóban a szerb-horvát barátság, sőt egység. Mindenki biztosra vette, hogy ennek a keresztelőnek nem lesz kisebb következménye, mint Rádicsék belépése a koalícióba és a kormányba. Vukicsevics miniszterelnök formálisan ajánlatot is tett Rádicsnak: feltételül csak azt kötötte ki, hogy váljék el Pribicsevicstől és a független demokratáktól és ő maga személy szerint is lépjen be a kormányba. Csütörtökön délután öt órára várta a választ, de csak hat óra után kapta meg írásban, Davidovics Ljubával egyszerre. Öt órakor a paraszt-demokrata koalíció tartott gyűlést s ezen már felolvasták Rádics válaszát, mely szerint Rádics és Pribicsevics pártja hamarább egységes párttá tömörül, semmint széjjelmenjen, annyira ragaszkodik most egymáshoz Horvátországban és egyéb külterületeken a horvát és a szerb nép. Rádicsot ezért a szövetségi hűségéért, valamint lojalitásért lelkesen ünnepelte a független demokratapárt, ő aztán rögtön vissza is utazott Zágrábba, hogy a radikálisok részéről jövő minden további közeledési kísérlet elől kitérjen. Marad tehát a helyzet a régiben: ingadozó kormány, melyet a demokraták kilépése bármely percben megbuktathat s vele szemben egy nagy szövetkezett ellenzéki koalíció, mely csakis az új területekre támaszkodik és több tagja van, mint a radikális pártnak. A KISEBBSÉGI VÉDELEM AKTUÁLIS KÉRDÉSEI írta DR. ZICHY ERNŐ GRÓF K

özeleg március 15-ike, amikor a Népszövetségi Ligák Uniójának kisebbségi szakosztálya tanácskozásra ül össze a belgák fővárosában, Brüsszelben. Különös fontosságot tulajdonítanak ennek a márciusi tanácskozásnak, mert a megvitatásra kerülő javaslatok egyikének elfogadásától, illetve visszavetésétől függ, hogy lehetséges lesz-e egyáltalán a további gyűlések folyamán kisebbségi védelmi reformokról tárgyalni vagy sem. Ez a kérdéses javaslat a román küldöttségnek már júniusban Berlinben beadott propoziciója, mely azt ajánlja, hogy minden olyan kérdés, amely a jelenleg érvényben levő szerződések által megszabott kereteken kívül esik, zárassék ki a tárgyalásokból. Ennek a javaslatnak célja az igazságosság és békeszeretet örve alatt petrifikálni a jelenlegi chaotikus állapotokat és előre lehetetlenné tenni minden kísérletet, mely arra irányul, hogy a mai helyzet bármilyen módon megváltozzék. Nem értjük azonban, hogy hogyan tudták román kollégáink második javaslatukban a Népszövetségi Egyességokmánynak a kisebbségi védelem elvével való kibővítését ajánlani; hiszen az ellentét a kettő között kézenfekvő. Vagy nem tárgyalunk egyáltalán olyan dologról, amely a jelenleg érvényben levő szerződések szabta kereteken kívül esik, és akkor nem nyúlunk oly kényesen és féltve őrzött szabályzathoz, mint a Pactum, vagy pedig foglalkozunk a Pactum kibővítésével, de akkor el kell hagynunk az előbb említett korlátokat. Ebből az ellenmondásból talán le lehet joggal vonni következtetéskép azt, hogy a ,,De lege ferenda" javaslat nem forog oly veszélyben, mint ahogy azt a románok első javaslatának olvasásánál gondolhattuk volna. A ,,De lege ferenda" vagyis a kisebbségi védelem kérdéseiben jelenleg érvényben levő eljárási szabályzat módosítását tartalmazó javaslat, amely Magyary Géza nagynevű tagtársunk kezdeményező és alapvető munkájának és Overbeke belga delegátus végleges szövegezésének eredménye, oly életbevágó fontosságú, hogy minden megalkuvást kizárva, a románok első javaslatát kereken vissza kell utasítani. A ,,De lege ferenda" szerint, nemcsak a Conseil valamelyik tagjának lenne actorátusi joga, hanem a) a Népszövetség minden tagjának; b) minden a kérdéses kisebbséghez tartozó testületnek; c) minden nyilvános szervnek és társaságnak, amelv az érdekelt állam területén bír tartózkodási hellyel és minderi oly nemzetközi szervnek, amelyik alapszabályai szerint kisebbségi kérdésekkel foglalkozik. Végül föl van a Conseil hatalmazva arra, hogy ugyanilyen jogi hatállyal ruházzon fel minden más kérvényt is. A helyszíni szemle ugyan az érdekelt állam beleegyezésétől van függővé téve, dacára annak, hogy minden állam a kisebbségi kérdésekben szuverénitását korlátozta, elismervén e kérdések nemzetközi voltát, tehát a helyszíni szemle is, mint legfontosabb bizonyítási eszköz, a szuverénitás alól ki kellene hogy véve legyen; mély bölcseség rejlik azonban ezen rendelkezés mögött, mert az illető állam önérzetére hivatkozik,