Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 21. szám - Idegenforgalom és külpolitika. Előadta Lipovnitzky Pál, a Külügyi Társaság idegenforgalmi szakosztályának, Tasnády Szűs András ny. államtitkár elnöklésével f. évi október 23-án tartott ülésén

17 MELLÉKLET A „MAGYAR KÜLPOLITIKA" 21. SZÁMÁHOZ IDEGENFORGALOM ÉS KÜLPOLITIKA Előadta LIPOVNITZKY PÁL, a Külügyi Társaság idegenforgalmi szakosztályának, Tasnády SZÜTS ANDRÁS ny. államtitkár elnöklésével f. évi október 23-án tartott ülésén A Magyar Külügyi Társaság idegenforgalmi szakosztálya október 23-án Tasnády Szüts András ny. államtitkár elnöklésével ülést tartott, amelyen Lipovnitzky Pál mérnök tartott, számos külföldi útján szerzett tapasztalatainak felhasználásával, előadást az idegenforgalom aktuális problémáiról. A felolvasás iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott. Megjelentek a többi között: Apponyi Antal gróf, Bárczy Gyula, Bársony Oszkár, Czakó Elemér, Eöttevényi Olivér, Gáldy Nándor, Gerevich Zoltán, Glück Frigyes, Gömöry Laiml László, Harkányi Béla báró, Markos Gyula dr., Németh József, Ottlyk Iván, Ottlyk László, Paykert Alajos, Peller Imre, Pretsch Gusztáv, Póka Pivny Béla, Puky Endre, Radisics Elemér, Stromszky Dénes, Takách Tolvay gróf, Tábori Kornél, Tausz Béla, Vákár Béla, Válkay Tibor és még sokan mások. Az előadás szövege a következő: élyen tisztelt szakosztály! Hölgyeim és Uraim! Mai előadásomnak célja elsősorban az, hogy rámutassak arra, milyen nagy horderővel bir Magyarország trianoni helyzetében az idegenforgalom, mint külpolitikai segédeszköz. Előadásom anyagát részint abból a hosszú éveken át gyűjtött tapasztalatból merítem, melyet a nálunk megforduló és politikailag többé-kevésbbé számottevő idegenekkel való érintkezésem folyamán szűrtem le, részint — Ausztrália kivételével az összes kontinenseken tett rövidebb vagy hosszabb utazásaimból — pedig abból, amit ennek az évnek tavaszán amerikai felolvasó körútamon, ezt követőleg pedig Angolországban és Franciaországban észleltem. Előadásom tehát bizonyos mértékben beszámoló is és szives engedelmükkel felhasználom ezt az alkalmat arra, 'hogy hálás köszönetet mondjak mindenekelőtt azoknak az intézményeknek, amelyek lehetővé tették, hogy Magyarországot, annak múltját és szerencsétlen jelenét, kultúráját és a nyugati civilizációért vívott harcait 14 amerikai egyetemen és ezenkívül még 30 egyesületben vetített képekkel és filmekkel illusztrált előadásban ismertethessem és mindazoknak, akik ebben a munkában fáradságukkal támogattak. Külön fel kell említenem Butler Wright amerikai követ urat, akinek ezzel kapcsolatban sokat köszönhetek és az amerikai Carnegie Alapítványt, amely páratlanúl pontos és tökéletesen előkészített rendezésével, valamint áldozatkészségével minden képzeletet felülmúlva segített néha, bizony fáradságos munkámban. Azt hiszem, az itt egybegyűlt díszes közönség előtt felesleges bővebben magyarázni azt, hogy az idegenforgalom nálunk nem lehet öncél. Vannak országok, amelyek oly kedvező politikai 'helyzetben élnek, mint például Svájc, Olaszország, Franciaország, a Skandináv Államok, Anglia és még mások, hogy megengedhetik maguknak azt a fényűzést, hogy az idegenforgalmat kizárólag mint öncélt, tehát mint nemzetgazdasági szempontból hasznothajtó ipart tekinthetik. Ezekben az államokban az idegenforgalomból eredő haszonnak az állam bevételei közé való beállítása talán megengedhető, noha, amint alább ki fogom fejteni, még ezekben az államokban sem célirányos. Ezzel szemben nálunk Magyarországon, ahol az idegenforgalmat senkinek sem szabad öncélnak, vagy kizárólag gazdasági hasznot hajtó iparágnak tekintenie, hanem ahol az idegenforgalom mindenekelőtt és mindenekfelett úgy tekintendő, mint egyik leghathatósabb eszköz arra, hogy minél több és befolyásosabb idegen megismerje kultúránkat, tudományos és művészeti intézményeinket, egészségügyi berendezéseinket, ezeréves történelmünk gyümölcseit és ezzel kapcsolatosan azt az oktalan és hazugságon alapuló, az egész emberiség békéjét veszélyeztető és minket magyarokat a legdurvább igaztalansággal suitó helyzetet, — amelybe Európának ezt a részét Trianon döntötte — nálunk, mondom, Magvarországon, ahol arra kell mindenkinek, korcnánvnak, intéménynek és egyénnek egvaránt törekednie, hogy az idegenek 'minél nagyobb száma személyesen győződhessék meg arról, mily nagy veszélyt idézett fel a trianoni diktátum a világbéke szempontjából, itt, hölgyeim és uraim senkinek sem szabad kizárólag a hasznot tekintenie, ami az idegenforgalomból várható, hanem minden fillért, amely haszon képében jelentkezik, vissza kell vezetni oda, ahonnan eredt. A propagandába, az intézmények tökéletesbbítésébe és az idegen-