Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 20. szám - A TERVEZETT PÁNEURÓPA ÁLLAMAI ÉS NÉPEI

1928 • 19 • Október 16 möry-Laiml László külügyminiszteri tanácsos el­mondta, hogy Magyarország szomszédai a vizum­kérdésben eddig még nem tettek olyan lépést, amely­nek konzekvenciája lehetett volna az, hogy foglal­kozzunk a reformmal és éppen mi magyarok olyan helyzetben vagyunk, hogy iniciálnunk nem lehet az ilyen ügyekben. Hat és fél órakor véget ért a hétfői ülés. Havelli vasútigazgató szerint erősen növekvő­ben van az utasrajok száma, elsősorban az Egyesült Államokból jönnek számosan Európába, de propa­gandánk még nem megfelelő, késedelmes. Az ameri­kai rendszerint pontosan összeállítja a programmját elutazása előtt, sőt gyakran már január elején le­foglalja a helyét és informálódik, hová érdemes menni. Persze bizonyos része terv nélkül megy s eze­ket még Európában kellőképen meg lehet nyerni. Fontos, hogy a hajótársaságok elhelyezzék az óceáni gőzösökön a képes ismertetőket, de néhány — saj­nos — gazdasági okokból, melyeket bizalmasan rész­letez, nem teszik meg. Szükség volna arra, hogy az Atlantic Transport, a Red Star és White Star Linie, amelyek ott nagy tengeri kereskedelmet bonyolítanak le, megadják erre az engedélyt. Marensich Ottó in­dítványozta, hogy propagandaanyagok szétosztását jobban szervezzék meg a szállodákban, mert gyakran megesik, hogy elfogy és a pótlásról megfeledkeznek. Bársony Oszkár olyan alapos ismertetőt óhajt, amely úgy az utazási irodáknak és idegenforgalmi hivata­loknak, mint az utazó közönségnek megbízható infor­mációt adjon. Zilahy Dezső főkép a kisebb államok érdekeinek védelmét tartja szükségesnek a közös propaganda vonatkozásokban és kimerítően meg­okolja annak a javaslatnak a szükségét, mely az ide­genforgalmi szempontból nagy hatalmú államok mellett igazságos arányokat biztosít a kisebb orszá­goknak is. Junód Albert v. miniszter (Zürich) az autó- és idegenforgalom kapcsolatainak kibővítéséről tartott alapos előadást. Kifogásolta, hogy egyes országokban még nincs meg az úgynevezett triptik rendszer, amely az utas hazájában előre megküldött igazoló­lapok révén minden vámzaklatást fölöslegessé tesz. Dr. Miklós Elemér azt indítványozta, hogy a vám­mentességi lapok reformját terjesszék ki az evező­sökre is. Végül Tábori Kornél a keletről-nyugatra irá­nyuló idegenforgalomra hívta föl a figyelmet. Bár­sony Oszkár Tábori javaslatát külön figyelemre méltónak tartja, mert itt mérhetetlen új idegenfor­galom lehetőségei nyílnak. KÖZGAZDASÁG A „Magyar Hét"-tel kapcsolatban figyelmükbe ajánljuk az akció rendezői­nek azt az ötletet, melyet az „Osztrák Hét" vezetői megvalósítottak. Az osztrák gazdasági egyesületek összeállítást készítenek az összes osztrák gyártmá­nyú árúcikkről, továbbá azokról a cégekről, amelyek ezeknek a cikkeknek árusításával foglalkoznak. Ezt az összeállítást kinyomtatják és 800.000 példányban szétosztják Bécs és a nagyobb vidéki városok házi­asszonyai között, természetesen költségmentesen. Azt is figyelmükbe ajánljuk a „Magyar Hét" vezetői­nek, hogy a második osztrák hetet karácsony tájára tervezik, amikor a publikum vásárló kedve a legna­gyobb mérvű és amikor az osztrák termékek érdeké­ben legsikeresebben lehet propagandát kifejteni. Románia követeléséről Németországgal szemben már említést tettünk e helyen, célszerűnek tartjuk azonban, hogy ebbe a kérdésbe számszerűleg is belemélyedjünk. A követelés, melyet Románia Németországgal szemben támaszt, több természetű. Első helyen kell említeni a német megszálló csapatok lei emisszióit, amelyek az azóta likvidált Banque Générale Roumaine útján kerültek kibocsátásra. Amikor azután a megszálló csapatok kivonultak, a román kormány kénytelen volt ezeket a bankjegyeket beváltani és erre a célra a nemzeti bank pénzügyi támogatását vette igénybe, amiért a banknak még ma is adósa. A német meg­szálló csapatok által kibocsátott lei bankjegyek ösz­szege 2,114,727.957.91 leit tett ki, mely összeg a kü­lönféle megszálló csapatok között így oszlott meg : Németország csapatai 1,379,302.228.86 Ausztria Magyarország csapatai 628,853.359.01 Bulgária csapatai 100,000.000.— Törökország csapatai 6,572.370.04 leit kaptak. A tárgyalások során Németország ezt a követelést azzal utasította vissza, hogy őt felelősség csak azért az összegért terhelné, amelyet a német hadvezetőség vett igénybe, ezzel szemben azonban Németország az emisszió alkalmával 1,103,441.783.20 márkát helyezett el fedezetképen a Reichsbanknál és ez az összeg Romániának a háború befejezése után rendelkezésére állott. Ha Románia ezt az összeget, melyet neki német részről felkínáltak, annakidején elfogadja, a kárnak jelentékeny része ebből a forrás­ból megtérült volna. Románia késedelmének tudható tehát be, hogy a fedezet időközben teljesen elérték­telenedett. Romániának további követelése Németországgal szemben az a 750 millió lei, amelyet a bukaresti béke alapján fizetett Németországnak. A versaillesi béke­szerződés ugyanis kimondja, hogy a központi hatal­mak és volt ellenfeleik között létrejött különbékék folytán teljesített fizetésekért kárpótlás nyújtandó. A harmadik pénzügyi igénye Romániának arra az aranyletétre vonatkozik, melyet a román nemzeti bank még a háború előtt elhelyezett a Reichsbanknál. Ennek a depotnak az értéke 300 millió aranymárka volt. A német kormány álláspontja ebben a kérdés­ben az, hogy, miután a pénz a román nemzeti bank számláján jóvá volt írva és a követelés, éppen úgy, mint minden márkakövetelés elértéktelenedett, mint minden más esetben, úgy itt is a számlatulajdonos tartozik viselni a kárt. Végül követeli Románia 12 millió márka megté­rítését a következő okból: Még a háború előtt vásárolt Németország Ro­mániától lisztet 379 millió márka értékben. A há­ború kitörésekor az ellenértékből 12 millió márka tartozás maradt fenn, melyet mint ellenséges tulaj­dont a német hatóságok lefoglaltak. Hogy ehhez a nemzetközi jog szerint volt-e joga Németországnak vagy sem, még eldöntendő. Románia mindenesetre követeli ezt az összeget is. A román követelésekkel szemben azonban Né­metország is támaszt ellenköveteléseket és pedig kö­veteli a német tulajdonban lévő háború előtti román járadékok megfizetését. Német becslések szerint ez a követelés 350 millió arany leire tehető, amihez hozzá­számítandók még a román hadüzenettől számított kamatok, úgy hogy az összkövetelés cca 500 millió aranylei volna. A német és román kormányok között, amint tud­juk,^ már többízben folytak tárgyalások az ügy ren­dezése céljából, de mindannyiszor eredménytelenül. A Banater Deutsche Zeitung jelenti, hogy a régi Aradi Polgári Takarékpénztár és a temesvári Schwá­bische Zentralbank fuzionált egy vállalatba, olyfor­mán, hogy már ettől az évtől kezdődően közös mér­leggel dolgozik és érdekkörébe vonja valamennyi kis falusi sváb bankot. Az aradi bank a maga tőkéjét 80 millió leire, a temesvári 50 millió leire emeli fel, úgy hogy ezen a 130 millió részvénytőkén kívül a két bank még 200 millió lei tartaléktőkével is rendel­kezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom