Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 19. szám - Az Egyesült Államok jövője. A XIX. század tanulságai - Zarándoklás a városba - A civilizáció és a népszerüség viszonya - Az éghajlat mint közgazdasági tényező - Orientáció a középnyugat felé - A jövő élelem és nyersanyag gondjai - Mi lesz a korlátlan lehe

Magyar Külpolitika • 16 * }& szám sen kitérnék az Egyesült Államok nyersanyaggazdagságára. A kőolaj-iparban már ma mutatkozik a krízis és néhány évtized múlva a telepek az esztelen pazarlás következtében talán teljesen ki is merülnek. A feltalálóknak itt tág tér nyílik a munkára, és azt jósolják, hogy a most következő ötven év sokkal több találmánnyal fogja gazdagítani a világot, mint a most elmúlt ötven esztendő. Pedig ezek az évtizedek azok, melyek az emberiségnek a legtöbb feltalálót adták, különösen a technika és a kémia terén. A jövő feltalálói azonban a modern laboratóriumokban és kutatóintézetekben sokkal könnyebb feladat előtt állnak, mint a ma feltalálói. Kifürkészhetetlennek tetszik nekünk a jövő, meg nem állapíthatónak glóbusunk, a népek és az egyének sorsa. Nem tudjuk megjósolni, hogy a jövő hány álmot vált valóra, csak a jelen és a múlt tapasztalatait felhasználva igyekeztünk bizonyos lehetőségekre rámutatni. Az emberiség a tökéletesedés felé halad és a kultúra és a civilizáció rohamosan fejlődnek. Az egyén egy része az államnak, tehát maga az állam. Minden egyes hozzájárúlt a munkához, s ahogy gyermekeink sorsára g"ondolunk, úgy kell hazánk jövőjét is szívünkben hordoznunk. Egészséges emberfaj kitermelése és nevelése, intenzív gazdálkodás és munka, a kultúra és civilizáció fejlődése biztosítják a jövőt. Minderre predesztinált az Egyesült Államok fiatal népe. Generációk múlva sem hallunk talán még feleletet a kérdésre : Mi lesz a korlátlan lehetőségek országából ? OLASZORSZÁG GYARMATI POLITIKÁJA A szerződések szentségét csak egyfélekép lehet értelmezni, mondják joggal az olaszok izenhárom esztendeje kötötték meg az antant-hatalmak a londoni paktumot, melyben Olaszországnak a háború sikeres befejezése után gyarmatokat biztosított Anglia és Franciaország. A paktum 13-ik pontja világosan elismeri, hogy Olaszországnak Franciaországtól és Angliától joga van gyarmatokat igényelni olyan arányban, amilyenben azok az elveendő német gyarmatokból részesednek. Anglia és Franciaország — részben Japán — meg is osztozott a német gyarmatokon és Anglia a londoni paktum értelmében ki is elégítette az olasz igényeket a Jubaföld átengedésével, Franciaország azonban a háború befejezte után tíz esztendővel sem hajlandó a maga részéről ezt a gyarmati kompenzációt megadni az olaszoknak. A fasizmus aktív külpolitikája mar ismételten megmutatta, hogy ragaszkodik Olaszország minden régebbi igényéhez és nem nyugszik bele, hogy a Páris körüli békékben a másik két győztes annyira megrövidítette Itáliát. A tangeri probléma rendezésénél már sikerült érvényesíteni követelései egy részét és most a gyarmati rekompenzáció kérdésében mozdul meg az olasz diplomácia. A félhivatalos Giornale d'Itália hasábjain Garda főszerkesztő kezdte meg most a csatározást ilyen irányban, sajnálattal állapítván meg, hogy Franciaországot külön kell figyelmeztetni a londoni paktumból eredő kötelessége teljesítésére. Pedig Franciaországgal szemben kisebbek az olasz területi igények, mint voltak Angliával szemben. Franciországtól Libia déli határának a Csád-tóig terjedő elismerését kívánja. A francia sajtó több ízben felületes könnyedséggel azt állította, hogy Franciaországnak semmi adnivalója sincsen Olaszország számára. A sajtónak ez a hangja próbálkozás akar lenni, hogy megtudják, belenyugszik-e Olaszország abba, hogy a iondoni paktum kötelezettségeit ne teljesítse Franciaország. Vegye tudomásul — úgymond Gaida, — a francia kormány, mely örökké a szerződések szentségét prédikálja, hogy Olaszország teljes erejével ragaszkodik a londoni szerződéshez és igényt tart a lybiai gyarmatával délen szomszéd területekre. V P I I F 6"és 8"hen9eres amerikai t L LI L autó vezérképviselet SCHMALZ JÓZSEF AUTÓPALOTA 4 (2005) DOHÁNY-UTCA 22—24 TELEFON: JÓZSEF 425—68