Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 16-17. szám - ROMÁNIA KÜLFÖLDI KÖLCSÖNE

7 f üggesztését. Mi azonban még messzebb mentünk, mondva: Készek vagyunk bizonyos koncessziókat tenni Magyarország részére, a háború román áldozatainak jogait kisebbítve. De most már nincsen jogcímünk, hogy bármit is tehessünk, nem adóztathatjuk meg háborús áldozatainkat, akik a magyar nagybirtokosoknak, kik késedelmes adósok, várakozásra hajlandó hitelezői. Valóban, abban a pillanatban, amikor a haladékot megadtuk, mi formálisan kikötöttük, hogy mindazokat a kötelezettségeket halasszák el, melyek a trianoni szerződésből Romániára háramlanak. Ezt a feltételt elfogadták. Ennek oka igen egyszerű: Ha a békeszerződés aktívái eltűnnek, természetes, hogy eltűnnek annak terliei is. Ilyen körülmények közt számítanunk kell az 1924-ben kialakult helyzettel, mindazokkal a jogokkal és kötelességekkel, melyeket ugyanaz a békeszerződés ró reánk és a döntőbíráskodás eszméjével, mely önnek olyan kedves és nekünk is. (. . qui vous est si chére, comme elle Test á nous aussi.) Ezek után felolvasom ajánlatomat, melyet a magyar kormány elé fogok terjeszteni: í „Miután a trianoni szerződés által Románia részére biztosított jogok, különösen pedig azok, melyek a 161. és 162. szakaszokból származnak, nem lehetnek alárendeltebbek azoknál a jogoknál, melyet ugyanaz a szerződés Magyarország részére biztosít; a trianoni szerződés nem képezhet aktív szerződést Magyarország részére és passzív szerződést Románia részére. Miután a halasztás, melyet Magyarország 1924-ben pénzügyi restaurációjára kapott, Románia által alárendeltetett, látva a szerződésekbe foglaltatott aktívák felfüggesztését, a trianoni szerződésből fakadó, mindenkire vonatkozó kötelezettségek elhalasztását. A román királyi kormány, azon kívánságtól indíttatva, hogy véget vessen az optánsügynek, a Népszövetség előtt óhajtván bebizonyítani jóakaratát, Magyarországnak a következő ajánlatot teszi, mely azonban sem magában, sem pedig következményei által nem alkothat precedenst, sem a két kormány közti későbbi tárgyalások alkalmával, sem pedig más állammal vagy személyekkel szemben. I. Szakasz. — Ha a magyar kormány a román kormánynak tudomására hozta, hogy a jelen ajánlatot teljes egészében elfogadta, a két kormány felkéri a Tanácsot, hogy jelölje ki közvetítőnek azt a tagját, aki legtöbbet foglalkozott a magyarromán agrárvitával. (Titulescu itt Chamberlainre célzott.) Ez a Tanácstag állapítsa meg, hogy az "Erdélyben keresztülvitt földreform keretén belül likvidációról van-e szó, a trianoni szerződés 250. szakaszának tilalma ellenére, megállapítva, ex aequo et bono, a kártérítés összegét. II. Szakasz. A Tanács kinevezett tagjának átadandó a pörös eljárásra vonatkozó mindenféle •okmány, melyet szükségesnek tart. Minden kiegészítő felvilágosítást bekérhet és ennek a munkának elvégzése céljából még két embert vehet maga mellé. Az utolső okmány beterjesztésétől számított hat hónapon belül a kinevezett Tanácstagnak döntenie kell az egyes esetekben. A döntés végleges. A két kormány kötelezi ma,:gát azt elfogadni és keresztülvinni. III. Szakasz. Az esetleges megállapítandó kártérítési összeget, a magyar államkincstár fizesse abból a jóvátételből, amit annakidején Romániának tartozik majd leróni." Apponyi Albert gróf: Azt hiszem, senki sem várja tőlem azt, hogy egy részletes választ adjak arra az ajánlatra, melyet most hallottunk. Erre az ajánlatra való felelet nem tartozik az én hatáskörömbe. Valójában nem egy a Tanácsot érdeklő ajánlatról van szó; tisztelt kollégám, csak a Tanács előtt ismertetett egy ajánlatot, melyet kormányomhoz óhajt eljuttatni. Nincsen megbízatásom kormányomtól, hogy egy ajánlatot elfogadjak vagy visszautasítsak. Mindazonáltal, miután Titulescu külügyminiszter úr felolvasta a Tanács előtt a román kormány ajánlatát, melyet a magyar kormány elé kíván terjeszteni és ezáltal azt nyilvánosságra hozta, engedjék meg Uraim, hogy rávilágítsak azokra a nehézségekre, melyek ezt az ajánlatot zátonyra fogják juttatni. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy Magyarország a legőszintébb örömmel fogad minden olyan ajánlatot, mely esetleg lehetővé teszi ennek az ügynek bíróságon kivüli elintézését. Magyarország lépett elsőnek egy ajánlattal a román kormány elé; igen természetes, hogy komoly megfontolás tárgyává fogjuk tenni Románia ezt a legutóbbi ajánlatát. Mindazonáltal már most ki kell jelentenem, hogy bizonyos jogelveket szemünk előtt kell tartanunk, még egy kiegyezés lehetőségének esetében is. Azonkívül meg kell jegyeznem, hogy a „halasztás" kifejezés, nem pontos ós nem vonatkozik a pénzügyi talpraállítás ideje alatt, jóvátétel címén fizetendő összegre. Nem foglalkozhatom most ennek a kérdésnek a részleteivel, csak megjegyzem, hogy ez a megjelölés nekem jogilag pontatlannak tetszik. Másrészről, nem lévén előttem az akkori megegyezés szövege, nem állapíthatom meg, hogy Románia, tekintettel lévén Magyarországra, valóban annyira eltekintett volna követeléseitől? Kormányom vizsgálat tárgyává fogja tenni ezt a pontot is és annak idején megadja a feleletet. Azonkívül a román kormány ajánlatának Inső szakaszában, Magyarországgal el kívánja fogadtatni, a vegyes döntőbíróságba egy Tanácstagnak a behelyettesítését, akinek — ha jól értettem — ugyanaz az illetékessége legyen, mint a vegyes döntőbíróságnak. Itt egy fentartásom van a Tanács 1923 július 5-én és 1927 szeptember 17-én kelt ajánlatainak alapján. Felfogásom szerint az ugyanaz a gondolat, mint amit Románia képviselője hangoztatott a legutóbbi Tanácsülés alkalmával, miután Sir Austen Chamberlain felolvasta ajánlatát, a két pótbíró kinevezésére vonatkozólag.