Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 16-17. szám - ROMÁNIA KÜLFÖLDI KÖLCSÖNE

3 a Tanácsban lefolyt hosszas vita után, egy másik ajánlatot tettem, mely felfogásom sze­rint ugyanarra az eredményre kellett, hogy vezessen, mint a Tanács által tárgyalási ala­pul elfogadott hármasbizottsági ajánlat. A Tanács tagjai, az érdekelt feleket nem számítva, egyhangúlag elfogadták ajánlato­mat. Magyarország igen tisztelt képviselőié, kijelentette, hogy kormánya nevében elfo­gadja az ajánlatot, míg Románia képviselője azt maga részére elfogadhatatlannak minő­síti. Mindazonáltal a Tanács egy hivatalos ha­tározatot hozott, az elnök indítványára, mely következőképen hangzik: ,.A Tanács, Tekintetbe véve, hogy az államok közt felme­rült ellentétek kiegyenlítésére a két fél közt való közvetlen barátságos tárgyalást tartja a leg­alkalmasabbnak, nekik 1927 szeptemberében ezt a módozatot aiánlotta, megemlítve három elvet, me­lyek tárgvalási alapul szolgálhatnak. Megállapítja, hogy ilyen barátságos alapon való tárgyalás a felek közt nem jött létre, a Tanács, hasznosnak ítélve az 1927 szeptember 19-én hozott ajánlatot és anélkül, hogy azt lénye­gében megváltoztatná, egyhangúlag a következő ajánlat elfogadására kéri a feleket: A Tanács két személyt nevéz ki, a háború alatt semlegesen maradt államokból, a magyar­román vegyes döntőbírósághoz, a trianoni szer­ződés 239. szakaszának tekintetbevételével. Ro­mánia visszaküldi visszahívott döntőbiráiát, ami­által a döntőbíróság ezután öt tagból állna, hi­vatva lévén a trianoni szerződés 250. szakasza alapján megvizsgálni a magyar optánsok ügyét, akiknek birtokait, azon területeken, melyek az­előtt az Osztrák-Magyar Monarchiához tartoztak és Romániához csatoltattak, földreform címén el­vették. A Tanács kéri a magyar és román kormányo­kat, legközelebbi ülése alkalmával válaszukat tu­domására hozni és elhatározza, hogy ezt a kérdést a legközelebbi Tanácsülés napirendjére tűzi ki." Ezt a határozatot a Tanács és Apponyi gróf elfogadták, míg Titulescu, Románia kép­viselője tartózkodik a szavazástól. A helyzet azonban nem változott. Ma­gyarország fenntartja észrevételeit a Tanács 1927 szeptemberi ajánlására vonatkozólag, míg Románia fenntartja észrevételeit a már­ciusi ajánlatra vonatkozólag. Minthogy mind­két ajánlat csak az érdekelt felek beleegyezé­sével nyerhet szentesítést, a felek nem kény­szeríthetők, hogy azt akaratuk ellenére elfo­gadják. Minthogy a Tanács nem tett kény­szerítő lépéseket Magyarországgal szemben, ajánlatának visszautasítása után, nem teheti ezt Romániával szemben sem. Ennek következtében a következő hatá­rozati javaslatot ajánlom elfogadásra vagy megbírálásra: „A Tanács, Mélyen sajnálva, hogy a két fél idáig nem tu­dott egyezségre jutni, azokon az alapokon, me­lyekét a Tanács neki ajánlott. Anélkül, hogy kizárni kívánna bármilyen ba­rátságos egyezséget, fenntartja azt a véleményét, hogy ezt a vitát be kellene fejezni, azon a meg­oldási alapon, amelyet a Tanács a két félnek elfo­gadásra ajánlott; ezért fenntartja az 1927 szep­tember 19-én és 1928 március 9-én hozott határo­zati javaslatait és Felszólítja a magyar és román kormányokat, hogy ezt a hosszú vitát kölcsönös engedményekkel fejezzék be." Apponyi Albert gróf: Minthogy a Ta­nács legutóbbi határozati javaslatát elfogad­tam, úgy vélem, hogy a mostanihoz való hoz­zászólás alkalmával nem engem illet az első szó. Titulescu: Sir Austen Chamberlain által ajánlott határozati javaslatot elfogadom. Apponyi Albert gróf: Nehéz egy olvan határozati javaslattal szemben azonnal állást foglalni, mint amilyet az imént hallottunk egy olyan elsőrangú férfitől, mint az angol kül­ügyminiszter. Mindazonáltal meg fosrom kí­sérelni, hogy a lehető legrövidebben előadjam véleményemet a határozati javaslat elfoga­dására vonatkozólag, ugyanis, a határozati javaslat nem hatol bele a kérdés lén vegébe. A határozati javaslat csak azon reményének és kívánságainak ad kifejezést, hogy az érde­kelt felek megegyezésre fognak jutni. Ez nem véglesres határozat .... Sir Austen Chamberlain: (Félbeszakítva Apponyi grófot) A határozat terve azt mondia, hogy a felek „kölcsönös engedmé­nyek" útján fognak megegyezésre jutni. Apponyi Albert gróf: Természetesen, egy megegyezés nem jöhet létre másként, mint kölcsönös engedmények útján. Arról van szó, hogy melyek azok a pontok, amelyeknek alap­ján a felek, mély meggyőződésük ellenére, en­gedményeket tehetnek. A dolgok sorrendjéhez ragaszkodva, ki­jelenthetem, hogy első hallásra meglepett Sir Austen beszédének következő része: „Ha a je­lentés teljes egészében elfogadtatik, (azaz an­nak második részével együtt, amelyet a Ta­nács egyértelmüleg kihagyott) a Tanács vég­leges határozatot hozhatott volna és az op­tánsügy lekerült volna a Tanácsülés napi­rendiéről." Engedelmet kérek Uraim, de nem értem, hogyan lehetett volna a helyzetet ahhoz ha­sonlítani, ha a Tanács véglegesen állást fog­lal. Valójában lássuk csak, mit tartalmaz a jelentés második része? Kívülről idézem, de azt hiszem, hogy pontos, amit mondok: Ha Magyarország nem fogadja el azt a három elvet, melyet a hármasbizottság neki ajánl, a Tanács nem fogja kinevezni azokat a semle­ges személyeket, akik közül a visszahívott ro­mán pótbíró helyett, az egyiket választhatja. Ellenkező esetben a Tanács megejti a válasz­tást. Nem látom egészen tisztán, ha a két lehe­tőség közül az első következett volna be, ho­gyan vetett volna az véget a vitának és miké­pen hívott volna életre egy olyan helyzetet, mely megengedhette volna a Tanácsnak, hogy ezzel a kérdéssel ne foglalkozzék többet. Az ilyen quasi-megoldás esetében, hogy úgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom