Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 14-15. szám - Nagyrománia jövője. Dr. Toma Cornea volt prefektus érdekes könyve a kisebbségi kérdésről

1928 Augusztus I választatni, mellyel elkormányozhat a francia megbízóitól előírt irányban. Róma igen erős befolyást szerzett már magának Görögország­ban, Michalokopulosz külügyminiszter meg­kötötte a barátsági szerződést Olaszország­gal, Párisnak sürgős volt tehát nagyon ennek a viszonynak megzavarása. Ezért jelent meg Venizelos az örök forradalmár, aki a minisz­teri székből konspirált már öt kormányban, négy uralkodó ellen. Krétai ember, akit a gö­rög anyaország szívből utál és gyűlöl, ellen­ben tántoríthatatlan hívei vannak a Balkán háború után szerzett új területeken. Musztafa Kemal gondoskodott róla, hogy Kisázsiából kivonuljon vagy kétmillió görög, ezek most az anyaország különben is igen zavaros poli­tikai viszonyait zavarják még jobban. Ezekre az elemekre a kisázsiai és szalonikii görö­gökre támaszkodik a hatvanöt éves balkáni politikus, akinek sikerült újra kezeibe kerí­teni hazája kormányzását. Augusztus végére választásokat írt ki s nagyban reméli, hogy katonai erővel és a menekültek terrorjával megszerzi a többséget. A görög parlament összetétele úgyis nagyon tarka, s a különböző kis pátokkal esetleg elbánhatik és akkor döntő erővel fordulhat a nagy royalista tábor ellen. A most feloszlatott képviselőházban 87 liberális volt, de ezeknek is csak egyrésze fo­gadta el Venizeloszt vezérül, szemben állt vele a 64 royalista és 42 mérsékelt royalista. Ezeken a nagy pártokon kívül volt 27 haladó köztársasági, 19 képviselő tartozott a köztár­sasági unióhoz, 9 volt kommunista, 7 konzer­vatív, 6 szélsőroyalista, 13 független roya­lista, 4 agrárius, és 4 nemzeti köztársasági. Az új választójogi törvény 250-re csökkenti a mandátumok számát, tehát 32 mandátum elvész. A royalisták az angol orientáció hívei, ami nem zárja ki az olasz orientációt. Venizelosz, a köztársasági pártot akarja erősíteni, hogy ezzel szemben a francia irányt vigye győze­lemre. De angol érdekeltségeknek nagvon is sok pénzük fekszik ahhoz Görögországban, hogy a francia politikának egykönnyen áten­gedjék a győzelmet. Venizelosz uralma sem bel, sem külpolitikailag nem szilárd és a hir­telen erőszakosan eltemetett olasz-görög ba­rátsági szerződés igen hamar feltámadhat, még pedig angol segítséggel. NAGYROMÁNIA JÖVŐJE Dr. Toma Cornea volt prefektus érdekes könyve a kisebbségi kérdésről írta: PONGRÁCZ KÁLMÁN \ mióta Anghelescu román kultuszminisz­ter a magán- és középiskolai oktatást szabályozó törvényjavaslataival koronáját tette fel a magyarság ellen irányuló intézke­déseinek, amióta erőszakos „kultúrpolitiká­jával" egyre nagyobb mértékben igyekszik az erdélyi nemzetiségi ellentéteket a „bratianiz­mus" gondolatkörének megfelelően kimélyí­teni, lassan-lassan egyre több helyen találko­zunk olyan figyelmeztetésekkel, amelyek ép­pen román részről helytelenítik ezt a ma Európaszerte szinte egyedülálló és kvalifi­kál hatatlan eljárást. Petrovici — volt avareszkánus közokta­tásügyi miniszter — az Adeverul hasábjain csak nem régen intézett heves támadást mél­tatlan utódja ellen s most ime, egy érdekes, a jelenlegi román kisebbségi politika minden hibáját részletesen felölelő kis könyvet hozott számunkra az erdélyi posta. Szerzője egy volt prefektus, vérszerinti román ember, aki­nek a forradalom utáni időkre eső közhivatali beosztása folytán bő alkalma nyílt annak az erőszakos, céltalan és eszközeiben nem válo­gató balkáni kisebbségi politikának a megis­merésére, amely legfőbb megtestesítő ját eiőbb Jonel Bratianuban, majd ennek halála után Anghelescuban találta meg. Pedig „A kisebbségi kérdés — amint azt Cornea írja — az a sarokkő, amely körül a fiatal román állam egész épülete kiépült . . . A legfontosabb kérdés, az életkérdés ez, amelynek szerencsés megoldásától (Romániá­nak) nemcsak megszilárdulása függ, hanem egyenesen fennállása is". (5. oldal.) Olyan igazság ez, amelyet minden hazá­ját érdek nélkül szerető románnak be kellene látnia. De éppen „itt van a baj. Mert ... a mai vezetők egyetlen hajszállal sem jobbak, mint a tegnapiak és nem akarják megoldani ezt a problémát. Ugyanazokból az okokból, amelyek a tegnapiakat vezették". (17. old.) Cornea Tamás erősen pacifista és antika­pitalista szemszögből vizsgálja az eseménye­ket. Szerinte a tőkések, a „nagy államfér­fiak" és nagy „diplomaták" számára a szeren­csétlenség, amelybe népeik a valóban művelt nemzetekhez méltatlan harcok és vad hábo­rúk következtében zuhannak, kedvező helyze­tek forrása és eszköz oly magasságok eléré­sére, amelyek a számukra — rendes körülmé­nyek között — elérhetetlenek, vagy megtart­hatatlanok volnának". (14. old.) Ezek a „nagyságok" nem veszik számí­tásba, hogy: „Hetvenmillió németnek csak­nem kétszázad folyamán nem sikerült három­négymillió lengyelt el nemzeti eniteni, mit gon­dolnak hát a mi picurka Bismarckjaink, hogy ők véghez fogják vinni ezt a csodát? . . . Vagyis azt gondolják: nekik sikerülni fog, hogy a tizenkétmillió román elnemzetlenítse

Next

/
Oldalképek
Tartalom