Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 2. szám - A Bratianu-kormány helyzete

192H január ltí akarták neki elhinni, hogy egy környékbeli gazdának a fia. Kínozták, vallatták őt. Már késő este volt, mikor nagy nehezen hazaszabadult. Hazaérvén levette Andris a halinát. Gondosan, szeretettel összerakta és aztán ezekkel a szavakkal adta át az anyjának: — „Tegye vissza anyám a ládába, amíg jobb idők nem jönnek, most kár lenne bepiszkolni.'" A DÉLVIDÉK PROBLÉMÁI A

községi autonómia nem sokat ér az adótörvények megváltoztatása nélkül s ezért általános óhaj az egész Délvidéken nemzetiségi különbség nélkül, hogy végre meglegyen az adótörvények egységesítése, hogy a Bácska és Bánság ne ötször akkora adót űzessen, mint a többi kerületek. Ugyanezt követelik a szintén igazságtalanul megadóztatott horvátok is és Rádics István nagy parlamenti botrányt rendezett, amikor Markovics pénzügyminiszter a szkupstinában nem fogadta el az ő sürgősségi javaslatát az adózás egységesítésére. A szerb pártok ellene szavaztak ugyan, de maguk a magyar délvidéki radikális képviselők is a párt keretén belül követelték az egységesítést és a kormány egyetlen délvidéki minisztere, Sztankovics Szvetozár minisztertanácson szólalt fel ebben az ügyben, mire Markovics pénzügyminiszter ígéretet tett, hogy legközelebb a szkupstina elé terjeszti az adók egységesítéséről szóló törvényjavaslatot. Másik nagy problémája a Délvidéknek az új községi elöljáróságok választása. A szerbek úgy szeretnék megtartani uralmukat, hogy a belügyminiszteri rendelet hiányos utasításaira hivatkozva, a községi tisztviselők választásánál le akarják szavaztatni a mostani elöljáróság tagjait is. A német párt memorandummal fordult a belügyminiszterhez, tiltakozván ez ellen a törvénysértés ellen s azonnali nyílt és világos rendeletet kívánt arra vonatkozólag, hogy a községi jegyzőket s a városi fogalmazói kart csakis az új elöljáróságok választhassák s szavazati joga ne legyen a sok Szerbiából kirendelt mai tisztviselőnek, minthogy a miniszteri rendelet értelmében a választások kiírása óta ezek formálisan rendelkezési állományban vannak. Egy év múlva lép érvénybe a képesítési törvény, mely szerint a városi fogalmazói karba csak jogvégzett, községi jegyzővé pedig jegyzői oklevéllel rendelkező ember választható. Ezidőszerint azonban megválaszthatok azok is, akiket a választás kiírásáról szóló miniszteri rendelet állásban talált. Hatalmi kérdés tehát egyfelől a szerbek részére, hogy a maguk képesítetlen embereit állásukban megtartsák, hogy ezzel hatalmukat a délvidéki városok és községek élén megőrizzék, más felől a helyi lakosság az autonómia helyre állításában csak akkor láthat vívmányt, ha a maga embereit juttatja állásba s velük visszaszerzi a községi háztartás és vagyon feletti rendelkezési jogot. Családi érdekek exisztenciális kérdések bonyolítják még jobban a politikai és hatalmi szempontot s így érthető, hogy az egész Délvidék lázas izgalomban \árja az elöljáróságok megválasztását s az adótörvények egységesítését magával az országos politikával. PETRÓLEUMHÁBORÚ ÍRTA KUN PÁL A

z utóbbi időben a külföldi sajtó sokat .foglalkozott a különféle olajipari érdekeltségeknek hol burkoltan, hol nyilt sisakkal folytatolt, de mindenképen elkeseredett harcára. A világ legnagyobb olajipari érdekeltségei merednek egymásra állandó harckészséggel, miközben tervszerűen és gondosan helyezik el az aknákat, melyek az ellentábor stratégiai terveit, pozícióit vannak hivatva szétrobbantani. A magyar olvasó publikum meglehetősen idegenül áll ezekkel a kérdésekkel szemben, egyrész, mert azok gazdaságilag közvetlenül nem érintenek bennünket, másrészt, mert nem sejti hogy ha a kulisszák mögötti mesterkedésekbe betekintést nyerne, a politikai élet sok újabb megnyilvánulásának találná meg kulcsát. Az a célom, hogy az „olajháború" mozgató okait és céljait — amennyire ez egy kis újságcikk keretében lehetséges — megvilágítsam az olvasóközönség előtt és az egész kérdést pucérra vetkőztetve bemutassam. A versengés megindítója voltaképen az a körülmény, hogy az olajtermelés a háború előtti termeléshez viszonyítva a háromszorosára emelkedett, amennyiben az 1913. évi 52 millió tonnával szemben 1926-ban a termelés már 14.") millió tonnára szökött. A vetélkedés egyrészt az angol-amerikai világkonszernek között tombol, másrészt pedig a Royal DutchShell szervez irtóhadjáratot az orosz olaj ellen. Ez az utóbbi körülmény mindjárt magyarázatot ad a legutóbbi idők európai politikájának egynéhány, a közönség előtt érthetetlen mozzanatára. Tudniillik az angol konszern bár csendben, de a legnagyobb céltuda-