Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 12. szám - Revizió és neonacionalizmus. Magyarországot semmiféle szerződéssel nem lehet megölni - A Corriere del Ticino című svájci lap cikke

MELLÉKLET A „MAGYAR KÜLPOLITIKA" 12. SZÁMÁHOZ EGY ÉV MUNKÁJA A Magyar Külügyi Társaság f. évi június 8-án tartott közgyűlése A

Magyar Külügyi Társaság 1928. évi június hó 8-án tartotta évi rendes közgyűlését a távollevő Apponyi Albert gróf elnök helyett Berzeviczy Albert v. b. t. t., társelnök elnökhelyettes elnöklésével. A nagyszámú érdeklődők sorában megjelentek: Lukács György, Nagy Enni, Eötlevényi Olivér, Kratochvvil Károly, Gsekonics Iván gróf, Nemes Antal, Tasnády-Szüts András, Rüblein Richárd, Rottenbiller Fülöp, doberdói Breit József, Schandl Károly, Gonda Dezső, Geöcze Sarolta, Vermes Béla, Saxlehner Kálmán, Gerlóczy Béla, Tóth Béla, Bársony Oszkár, Morvay Győző, Nádas János, Weis István, Schopf Tivadar, Szalay Gyula, Szemere Gusztáv, Klimes Károly, Horváth Jenő, Radisics Elemér, Lutter János, Póka-Pivny Béla, Albrecht Ferenc, Heylmann Ottmár, Drucker György, Berényi Jenőné, Techert Gyula, Kokas Lajos, Yasshegyi Margit. Sávoly Eleonóra és még sokan mások. Berzeviczy Albert elnöki megnyitó szavaiban mindenekelőtt utalt a társaság nagynevű elnökének, Apponyi Albert grófnak minden magyar áldásától és hálájától kísért genfi távollétére, majd a jegyzőkönyv hitelesítésére gróf Gsekonics Iván rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert és Kratochvvil Károly nyug. altábornagyot kérte fel, végű! melegszavú javaslatára a közgyűlés Serédi Jusztinián bíboros hercegprímást élénk éljenzéssel és közfelkiáltással a Magyar Külügyi Társaság társelnökévé választotta meg. Ezután Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnök terjesztette elő jelentését az alábbiakban: Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnök beszámolója Valamivel több, mint egy esztendő telt el azóta, hogy Társaságunk legutoljára jött össze évi rendes közgyűlés megtartására. Most, fennállásunk kilencedik esztendejében immár tudunk bizonyos fokig a múltról is beszélni, minthogy munkakedvünk nem csökken s így tevékenységi körünk is évről évre tágul. Az a programm, amelyet a Külügyi Társaság megalakulásakor maga elé tűzött, oly nagy és nemzetünk jövője szempontjából annyira fontos, hogy lehetetlen elveszíteni a hitünket annak a sikerében. Épp azért szilárd meggyőződésünk az, hogyha akadnak férfiak, akik ezt a programmot önzetlenül és kitartóan propagálják, — aminthogy eddig mindenkor akadtak — akkor ennek mielőbb teljes diadalra kell jutnia. Befelé a magyar művelt közönségnek a külügyek iránti érdeklődését felkelteni és külpolitikai iskolázottságát nevelni, kifelé pedig a magyar nemzet igazát és jogos követeléseit az élőszó és a nyomtatott betű erejével védelmezni: ez az a kettős programm, amelyre hitet tettünk s amelynek hűséges szolgálatában telt le a most lefolyt egyesületi esztendő is. A szakosztályok tevékenysége Itt benn, a haza határain belül, mindenek előtt egyesületi életünk intenzív kiépítése útján s különösen szakosztályaink tevékenységének állandósításával igyekeztünk feladatunkat megoldani. A multévi tisztújító közgyűlés felhatalmazott arra, hogy nyolc szakosztályunkat alakuló gyűlésre hívjam össze, ami az ősz folyamán meg is történt akként, hogy mindegyik szakosztály megválasztotta tisztikarát, megvitatta programját és azóta esetről esetre felolvasó- és vitaüléseket rendezett. A külpolitikai és népszövetségi szakosztály élére Apponyi Albert gróf, a nemzeti kisebbségiére Lukács György, a nemzetközi jogiéra Gratz Gusztáv, a közgazdaságiéra Szterényi József báró, a tudományoséra Berzeviczy Albert, a nemzetközi munkaügyiére Földes Béla, a lefegyverzésiére Tánczos Gábor, s az idegenforgalmiéra Nagy Emil, majd az ő lemondása után Tasnády-Szüts András kerül, akik kitűnően megválasztott elnökhelyetteseikkel és szakosztályi előadóikkal a lefolyt év folyamán igen sikeres munkásságot fejtettek ki. Tartottunk a külpolitikai és népszövetségi szakosztályban 4, a nemzeti kisebbségiben 4, a nemzetközi jogiban 7, a közgazdaságiban 2, a tudományosban 3, a nemzetközi munkaügyiben 2, a lefegyverzésiben 1 és az idegenforgalmiban 5 ülést, amelyek mindegyikén az illető szakosztály munkakörébe vágó egy-egy problémával foglalkozott valamelyik arra hivatott előadó s azután a jelenlevők hozzászólásával mélyítettük ki a vitát. Már ez magában is gyümölcsözővé tette munkásságunkat, mert hisz ekként lehetővé vált az, hogy egyegy fontosabb probléma megbeszélése a szakférfiak széles körében találjon visszhangra. Külügyi Szeminárium De ugyancsak a külpolitikai szakkérdések megvitatása, illetve tudományos rendszerbe foglalt előadása alkotta az általunk immár második éve fenntartott Külügyi Szeminárium feladatát is. Büszkeséggel mondhatjuk, hogy ez egyik oly intézményünk, amelyik nemcsak az itthoni szakkörök egyhangú helyeslésével találkozott, de mindazok a külföldi illetékes tényezők is, amelyeknek munkaprogrammunk e pontjáról tudomásuk van, teljes elismeréssel adóztak nekünk Szemináriumunk megszervezéséért és fenntartásáért. Berzeviczy Albert elnöklése és az én igazgatásom alatt a mult év október havától ez év március hó végéig, tehát közel hat hónapon keresztül összesen 106 előadási órában a Közgazdasági Egyetem által megértő készséggel rendelkezésünkre bocsátott tanteremben folytak le ezek a szemináriumi előadások, amelyeknek az előadói sorában politikai és tudományos életünk sok kiválósága — élükön Apponyi Albert gróffal és Berzeviczy Alberttel — vett részt. Az előadott tárgyak részben fő-, részben speciálkollégiumok formájában a külpolitikai képzéshez szükséges legtöbb tanulmányanyagot felölelték és beiratkozott hallgatóink — akiknek a száma 67 volt, férfiak és nők, 18 évestől 66 évesig, különféle foglalkozásúak, mint tisztviselők, katonatisztek, egyetemi hallgatók stb. — átlag megfelelő buzgalommal hallgatták azokat. Propaganda tevékenységek Az ország határain belül végzett propagandák további fontos ténye volt a most már kizárólagos tulajdonunkat képező és kiadásunkban megjelenő, Radisics Elemér szerkesztése alatt álló Magyar Külpolitika című, havonta kétszer megjelenő folyóiratnak a meg-