Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 11. szám - A NÉPSZÖVETSÉG JÚNIUSI TANÁCSÜLÉSE

Magyar Külpolitika 11. szám §. úgy intézkedik, hogy a román és jugoszláv viszony­latban az elszámolás alapja az összeomláskor érvény­ben volt genfi paritás, míg a cseh viszonylatra nézve a 231. §. b) pontja máskép intézkedik, mert kimondja, hogy az elszámolási árfolyamot a jóvátételi bizottság által kinevezett döntőbíró fogja megállapítani abban az esetben, ha a két kormány egymással nem tud megegyezni. Eme rendelkezések alapján Romániával és Jugoszláviával már régebben létrejött a megálla­podás azon az alapon, hogy a román viszonylatban egy régi koronát fél leijel vettek egyenlőnek, a jugo­szláv viszonylatban pedig egy régi koronát egy jugo­szláv koronával tettek egyenértékűvé, négy jugokoro­nát pedig később egy dinárral cseréltek ki. A csehekkel volt a legnehezebb a megegyezés, mert a magyar korona és a cseh korona között volt a legnagyobb a diszparitás, miután a magyar korona napról napra hanyatlott. Már Hegedűs Lóránd pénz­ügyminisztersége alatt megkezdték ezeket a tárgya­lásokat és csak most sikerült megegyezést elérni. Az egyezményt a magyar kormány nevében Khuen­Héderváry Sándor gróf, a külügyminiszter állandó helyettese, a cseh kormány részéről pedig Wlassák Bogumil meghatalmazott miniszter írta alá. A meg­kötött egyezmény a tartozások és követelések össze­írásánál követett elvet építi tovább és kimondja, hogy minden állam azokat a hitelezőket, akik területén laknak, maga elégíti ki abból a tömegből, amely a területén lakó adósok befizetéséből keletkezik. A gon­dolat ugyanaz, mint az osztrák-cseh egyezmény, bár úgy értesülünk, hogy ettől lényeges eltérések is van­nak az egyezményben. Hír szerint az elszámolást úgy ejtik meg, hogy körülbelül fél cseh korona lesz egyenlő egy régi koronával, ami 14—15 százalékos valorizá­ciónak felel meg. A luganói tárgyalás eredménye. Báró Szterényi József Luganóból, ahol az osztrák pénzügyminiszterrel a volt monarchia közös vagyo­nának likvidálása ügyében választott bíróság tárgya­lásokat folytatott, a tárgyalásokon dr. Egry Aurél felsőházi taggal és a miniszteri tisztviselőkkel a mult pénteken visszaérkezett Budapestre. A luganói tárgya­lásokról a két választott bíró a következő egybe­hangzó közlést adta ki Budapesten és Bécsben: A volt monarchia két állama között függő pénz­ügyi természetű kérdések elintézésére hivatott osztrák­magyar választott bíróság tagjai, magyar részről báró Szterényi József nyugalmazott kereskedelemügyi mi­niszter, osztrák részről dr. Kienböck Viktor szövet­ségi pénzügyminiszter — elnöke a választott bíróság­nak eddig még nem jelöltetett ki — a napokban Lu­ganóban találkoztak. Ezeken a tárgyalásokon a két választott bíró a kormányképviselők és szakértők az eddig még el nem intézett ügyeket jogi és történelmi szempontból igen beható tárgyalás alá vették. Kor­mányképviselők gyanánt szerepeltek a választott bíró­ság előtt magyar részről dr. Egry Aurél ügyvéd, udvari tanácsos. Az említett báró Szterényi és dr. Kienböck külön kormányképviselői és nem választottbírói mi­nőségben parafálták a magyar és osztrák kormány között a muzeális és könyvtári kérdésekben létrejött azt az egyezményt, amelyet legutóbb a Bécs melletti Badenben tárgyaltak meg és állapítottak meg, amely egyezmény csak akkor fog életbelépni, ha a még el­intézetlen összes egyéb kérdésekben megegyezés fog létrejönni. REVÍZIÓS HÍREK Nyolcvanhat olasz cikk Magyarországról. Onorevolo Gray, a legfontosabb olasz idegenfor­galmi szervezet elnöke, akinek vezetése alatt az olasz szakértők nemrég Budapesten jártak, ma újabb hosszú cikkeket küldött Budapestre. Ezekkel a cikkek száma most már nyolcvanhatra nőtt és csaknem kivétel nél­kül a legnagyobb melegséggel számolnak be a ma­gyarországi látogatásról, de egyúttal a főváros és az ország idegenforgalmi és fürdőügyi értékeiről i.s Magyar-francia szövetséget ajánl Rothermerc lord. Rothermere lord az Echo de Paris szerkesztőjéhez levelet intézett, amelyben válaszol Pertinaxnak egyik cikkére. Levélben Rothermere lord elmondja, hogy mi késztette a magyar akció megindítására. — Per­tinax azt írja, — mondja Rothermere lord — hogy egy bájos magyar hölgy befolyása alatt cselekszem. Én szeretném, ha akciómat ilyen romantikus körülmé­nyek sugalmaznák, de az igazság az, hogy magatar­tásom minden esetben az idők és a viszonyok köve­telményeinek nyugodt és hideg megfontolásán alapul. Ezután a magyar problémáról beszél. A magyar nép most éppen úgy szenved, mint Franciaország szenve­dett 1870 után. A trianoni szerződés nagy terület­tömböket vett el Magyarországtól, amelyeken túlnyo­móan magyarok élnek. Én azt sürgetem, hogy Magyar­ország kapja vissza mindazokat a területeket, amelyek vele határosak és amelyeken túlnyomó mértékben ma­gyarok laknak. Ezzel a béke ügyét szolgálom. A nagy­hatalmak államférfiai súlyos vakságot árulnak el, ha nem* tesznek idejében lépéseket e nagy igazságtalan­ság orvoslására. Azt hiszem, — fejezi be Rothermere lord levelét — Magyarország ideális szövetségese le­hetne Franciaországnak Közép-Európában. Ezt a szer­ződést meg lehetne kötni a nélkül, hogy az bármi mó­don érintené azt a baráti viszonyt, amely jelenleg Franciaország és a Magyarországgal szomszédos ál­lamok között fennáll. DIPLOMÁCIAI ÉLET Hevesy Pál a nemzetközi diplomáciai akadémia tagja. Párizsból jelentik, hogy a párizsi Académie Diplo­matique Internationale Hevesy Pál miniszterrezidenst, a Népszövetség mellett működő magyar királyi kép­viselet vezetőjét tagjává választotta. Sir Barclay, Angliának Lisszabonba áthelye­zett budapesti követe eltávozott. Sir Colville Barclay, volt budapesti angol követ, akit az angol király lisszaboni nagykövetté nevezett ki, feleségével, Lady Barclayvel május 30-án délután elutazott Budapestről. A búcsúztatásnál megjelentek a pályaudvaron: Walko Lajos külügyminiszter, Khuen­Héderváry Sándor gróf rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter és Bethlen Istvánné grófnő. A mi­niszterelnököt bárciházi Bárczy István helyettes állam­titkár képviselte, aki a miniszterelnök nevében piros és fehér rózsákból összeállított hatalmas csokrot nyúj­tott át Lady Barclaynek. A pályaudvaron megjelent az angol kolónia számos tagja, akik mindannyian mele­gen búcsúztak el a távozó angol követtől, aki négyévi budapesti követi működése alatt a legnagyobb meg­becsülésnek és tiszteletnek örvendett. Stircea Traján budapesti román követ meghalt. Vasárnap, május 27-én este érkezett meg Bukarest­ből Stircea Traján budapesti román követ. A pálya­udvaron a követség néhány tisztviselője várta, akikkel vidáman elbeszélgetett. Hétfőn reggel aztán öltözkö­dés közben hirtelen megszédült, végigvágódott a sző­nyegen és meghalt. Halálát régi szívbajának váratlan kiújulása, erős szívroham okozta. Stircea Traján hét év óta vezette a budapesti román követséget, s nem­régen töltötte be 48-ik esztendejét. Személyi változások a pápai diplomáciai karban. A júniusi konzjsztóriummal kapcsolatban több változás várható a pápai diplomáciában. Pacelli ber­lini nuncius megkapja a bíbornoki kalapot, Nicotra

Next

/
Oldalképek
Tartalom