Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1928 / 11. szám - JUGOSZLÁV ELLENZÉKI VEZÉREK A KISEBBSÉGEK JOGAIÉRT
1928 11 Június l fejezetten kimondja, hogy az állampolgárok úgy kötelességekben, mint jogokban egyenlők és én mint nacionalista hangsúlyozom, hogy a szerbeknek, horvátoknak és szlovéneknek nem lehet nagyobb jogokat adni, mint a kisebbségeknek és nem szabad ellenségeinknek, akik igen nagy számban vannak, saját törvényeinkkel is fegyvert adni a kezükbe. Mastrovics Radics-párti szólalt fel ezután a szakasz ellen és ő is követelte, hogy a magyaroknak és németeknek ugyanazokat a jogokat kell megadni, mint az ország szláv elemeinek. A MÁSODIK GYULAFEHÉRVÁRI HATÁROZAT N apisajtónk bőségesen ismertette azokat az eseményeket, melyek május 6-án játszódtak le Gyulafehérváron, az immár történelmi nevezetességet nyert városban. Az erdélyi Magyar Párt vezetősége, hűen eddigi politikai programmjához, távoltartotta magát az eseményektől, de sőt még azok kommentálásától is. Érdekesnek véljük szószerint való szövegében is ismertetni olvasóinkkal azt a határozatot, amelyet a nemzeti parasztpárt 71 vármegyéből összegyűlt 676 delegátusa a nép tömegeinek részvételével Gyulafehérváron megtartott gyűlésén hozott. A határozat a következőkép szól: 1. A gyulafehérvári kongresszus kinyilatkoztatja a megingathatatlan egyesülést, mely tíz év előtt Kisenevben, Csernovitzban és Gyulafehérváron létrejött és amely megszenteltetett 800 ezer románnak hősi halálával a világháborúban. A román nép ezt az egyesülést megingathatatlannak deklarálja és ezt az örökkévaló nemzeti egységet megvédelmezi utolsó csepp véréig. 2. A gyulafehérvári gyűlés azonban nemcsak az ország külső ellenségei ellen emeli fel szavát, hanem azok ellen is, akik meggyengítették a román állam helyzetét és megerősítették az ország ellenségeit tízéves kormányzásuk folyamán, mely idő alatt egy alkotmányellenes és törvénytelen rezsim megszentségtelenítette a kisenevi, csernovitzi és gyulafehérvári határozatokat. A csatolt területeket gyarmati kormányzási módnak vetették alá, amely bánásmód a nemzetnek a nagyságáról való várakozásait, hitét és álmait fekete nyomorúságba és szenvedésbe taszította. Követeli a kongresszus az egyesülés aktáiba foglalt elvek tiszteletbentartását és az alkotmányos, parlamentáris rezsim haladéktalan inaugurálását. 3. A gyulafehérvári gyűlés hálaüdvözletét küldi a szövetségeseknek, akiknek oldalán a román nép együtt vérzett a háborúban és a Népszövetségnek, valamint kifejezi békevágyát az összes népek felé, kérve, hogy ne azonosítsák a román népet kormányának kiuzsorázó cselekedeteivel, mely ellen maga a román nép a legerélyesebben harcol és ne hallgassanak ellenségei szavára, akik kétségbevonják a román nép összetartozását és életerejét. 4. A gyulafehérvári gyűlés megállapítja, hogy a jelenlegi kormány az urnalopások és államcsínyek által, valamint a hadseregnek, — mely a nemzeti erőnk egyik alapja kell, hogy legyen — saját céljaira és viszszaélésekre való felhasználásával, az igazságszolgáltatásnak degradálása és az alkotmányos élet lábbal tiprása által és azon alkotmányos erők terrorizálása által is, amelyeknek szolgálni hivatva van, — hosszú időre megbontotta a nemzeti egységet és aláássa annak alapjait. Ennek következtében a gyulafehérvári gyűlés az ország ellenségeinek deklarálja ezt a kormányt, amely oly hosszú ideje jogtalanul és alkotmányellenesen kormányoz. A nemzet jogos önvédelmi helyzetben érzi magát a kormánnyal szemben, amely helyzet öt a kormány eltávolítása érdekében minden eszköz felhasználására felhatalmazza. 5. A gyulafehérvári gyűlés megtagadja a kormánynak azt a jogát, hogy az országot bárhol is képviselje. Különösképen azt a jogát tagadja meg, hogy újabb terheket dobjon az ország népére és megszégyenítő feltételek mellett kölcsöntárgyalásokat folytasson. 6. A gyulafehérvári gyűlés a régenstanácstól a jelenlegi kormány azonnali eltávolítását kéri és a nemzeti parasztpárti kormány kinevezését Maniu Gyula elnöklete alatt. Fájdalommal állapítja meg a nemzetgyűlés, hogy az alkotmányozó hatalomhoz benyújtott kérései, melyekben azt kérték, hogy ne adassék meg a legfelsőbb bizalom annak a kormánynak, mely nem képviseli a nemzeti akaratot, nem találták a jogosan remélt visszhangra. A nemzeti parasztpárt monarchikus elveinek alapján tette meg ezen kéréseit és annak elhárítására, hogy a nép ne azonosítsa a koronát a liberális kormány káros működésével. Annál is inkább hivatva volt a nemzeti parasztpárt arra, hogy bizonyos gondot viseljen, mert mikor a monarchikus államformák mindenütt meginogtak, ez a kormányforma csak azon néptömegek bizalmának alapján állhat fenn, amelyek ezt a maguk érdekében valónak tartják. 7. Teljes egészében aprobálja a párt képviselőinek és szenátorainak működését, köszönetét fejezi ki azoknak a liberális kormány ellen folytatott parlamenti aktivitásáért és ratifikálja a Parlamenti Tanácsnak azt az határozatát, mellyel lemond a párt parlamenti tevékenységéről egy törvénytelen parlamentben, mely a júniusi államcsínyben, urnalopásokban és az összes eddigi visszaéléseket felülmúló törvénytelenségekben gyökeredzik. 8. Felhatalmazza a gyűlés a nemzeti parasztpárt irodáját, hogy ezt a határozatot a magas régenstanács és a nyilvánosság tudomására hozza. MEGHÍVÓ A Magyar Külügyi Társaság folyó évi június hó 8-án pénteken délután V*5 őrkor, határozatképtelenség esetén pedig ugyanaznap délután l/2 6 órakor a Társaság tanácstermében (Országháza, XI. kapu, magas földszint) ÉVI RENDES KÖZGYŰLÉST tart, melyre a Társaság alapító, tiszteleti, rendes és pártoló tagjait, valamint a testületi tagok képviselőit meghívom. TÁRGYSOROZAT: 1. Elnöki megnyitó. 2. Javaslat Serédi Jusztinián bíboros hercegprímásnak a Társaság társelnökévé választása iránt. 3. Ügyvezető alelnök évi jelentése. •i. A mult évi zárószámadás és a számvizsgáló bizottság jelentése alapján e vonatkozó felmentvény megadása. 5. Á folyó évi költségvetés megállapítása. ti. Az elnöki tanács egyharmad részének alapszabályszerű kisorsolása és megválasztása. 7. Esetleges indítványok (melyek a közgyűlést legalább 8 nappal megelőzően az igazgatóságnak írásban jelentendők be). Budapest, 1928. május 10. Gróf Apponyi Albert, s. k. elnök.
