Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 2. szám - RHEINBABEN BÁRÓ VOLT NÉMET KÜLÜGYI ÁLLAMTITKÁR NYILATKOZATA A NÉMET-MAGYAR VISZONYRÓL

Magyar Külpolitika 2 2. szám nyomán méltán kérdezhetjük, mi lenne, mi lehetne, ha-Csehszlovákia éléről Massaryk és Benes eltűnnék. Ne folytassuk! Sapienti sat! A fölött vitázhatnak a hitetfenek, hogy van-e isteni igazságszolgáltatás, de bizonyos, hogy van történeti igazságszolgáltatás, amelynek alfája az, hogy a nemzetek sorsát hosszú futamban nem a pártfogók kegye, hanem a saját nemzeti fajsúlyuk dönti el. Lehet ideig óráig a fajsúlytalanságot titkolni, de a történelem nagy vizsgáin előbbutóbb ki kell ennek sülnie. Románia most bukott meg a világ előtt a kormányzástanból: a ráadott oroszlánbőr alól egy olyan más állat bújt ki. amelyet azt hiszem még legnagyobb jóakarói sem tarthatnak kormányképesnek. Mi magyarok nemzeti fajsúlyunk tudatában és jegyében megyünk tovább a magunk útján az igazság felé. Eme igazság géniusza már kezd kiemelkedni kútja mélyéről, már a világ elé tartja tükrét, már szól is. És, ti győzők, idenézzetek, lássátok meg azt, amit elkövettettek, a látottakból vonjátok le a konzekvenciákat és állítsátok vissza az isteni és emberi igazságosság egyensúlyát a földön. Mi büszkén bizakodva vetjük oda a mi nemzetünk fajsúlyát a revízió mérlegének a serpenyőjébe. RHEINBABEN BÁRÓ VOLT NÉMET KÜLÜGYI ÁLLAMTITKÁR NYILATKOZATA A NÉMET-MAGYAR VISZONYRÓL írta IRINVI JENŐ A

német politikai életnek egyik fontos tényezője Rheinbaben báró volt külügyminisztériumi államtitkár, birodalmi gyűlési képviselő. Rheinbaben báró a német néppártnak egyik vezéralakja, tehát annak a pártnak, amelyhez maga Stresemann dr. külügyminiszter is tartozik. Amidőn Stresemann átvette a német külügyminisztérium vezetését, államtitkárává régi bizalmasát, Rheinbaben bárót tette meg, s épp annál az intim viszonynál fogva, amely Rheinbaben bárót a német külügyminiszter személyéhez fűzi, politikai nyilatkozatainak jóval nagyobb jelentőséget lehet tulajdonítani, mintha azok csupán egy ismert politikustól származnának. Fölkerestük Rheinbaben bárót, hogy megismerjük véleményét a magvar küloolitika ezidőszerint legfontosabb kérdéséről, a Rothermere-akcióról. Reszélgetésünk során mindenekelőtt a német birodalomnak Magyarországhoz való viszonyára tért ki az államtitkár, aki hangsúlyozta, hogy Németországban továbbra is nagy érdeklődéssel figyelik Magyarország jövendő sorsának kialakulásál és őszinte örömmel állapítják meg, hogy Magyarország aránylag oly rövid idő multán az őt ért katasztrófából figyelemre méltó lendülettel halad egy jobb jövő felé. Majd így folytatta: — Nagy örömmel állapíthatjuk meg, hogy Németország viszonya Magyarországhoz igen jó és hogy ez a megállapítás egyenesen magától értetődő dolog. A német nép nagy része őszintén és szívből kívánja a magyar nemzetnek, hogy a háború ütötte sebeket mielőbb kiheverje és hogy visszanyerje régi erejét. Ugyanezek a körök nagy tisztelettel és becsüléssel adóznak Bethlen grófnak azért az. államférfiúi teljesítményeért, amely Magvarországot a szükség és elszigeteltség helyzetéből kiszabadította és ismét egy becsült és általánosan elismert állammá tette. — Ami pedig a Rothermere-akciót illeti, ki kell jelentenem, hogy én azt a magyar politika nagy sikerének tartom. Ennek az akciónak láthatólag két oldala van: az egyik a tulajdonképeni magyar jelentősége, s a másik annak elvi jelentősége az európai politika számára. Amennyiben Magyarország jön tekintetbe, én mint német, nem akarok abba beleavatkozni. Ezt már azért sem tehetem meg. mert Rothermere lord saját maga a versaillesi szerződés revíziós lehetőségeit már eleve kizártnak akarja tekinteni. Egyik-másik nyilatkozatában Rothermere lord tévesen még azt is állította, hogy Magyarországot a Németországgal való szövetség döntötte szerencsétlenségébe. A valóságban azonban éppen Németországnak, az osztrák-magyar monarchiához való szövetségi viszonya hívta ki a pánszlávizmus halálos gyűlöletét Németország ellen és a szerbiai konfliktus volt az, amely Németországot a világháborúba sodorta, jóllehet ebben a kérdésben teljesen érdektelen volt. — Ami azonban a kérdésnek elvi részét illeti, arra kell utalnom, hogy maga Németország is azon államok közé tartozik, amelyek a mostani államhatárok megváltoztatására törekszenek. Teszi ezt a népszövetségi paktum 19. cikke értelmében és annak idején ki is jelentette, hogy a német-lengyel határvonal megállapításánál nyilvánvalóan elkövetett igazságtalanságok jóvátételére és ezen határok revíziójára fog törekedni. A nagy európai politikában tehát Németország és Magyarország között szinte önmagától a törekvések közössége adódik, amennyiben mindkét ország békés eszközökkel az' evolúció politikájáért küzd, ellentétben a békét veszélyeztető szerződések merev megváltoz-