Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 10. szám - A FÖDERALISTA FRANCIAORSZÁG

Magyar Külpolitika . 14 . 10. szám tanultak magyarul és az itt lakó magyarok egy része megtanult vendül. Ez a vidék tehát joggal magyarnak volt tekinthető, egyes községek (Muraszombat, Martyanci, Tessanovci, Barkóé) magyar nemességet is kaptak tekintet nélkül arra. hogy a lakosok magyarok voltak-e vagy vendek. Magyarország viharos idejében e vidék tényleg teljesen ügy viselkedett, mint magyar vidék. A 48-iki szabadságharc alkalmával a bécsi kormány Hurbán tót agitátort küldte e vidékre, aki fényes ígéretekkel hiába próbálta a vend nép vezetőembereit megnyerni és kénytelen volt e vidékről elmenekülni. Ugyanígy viselkedtek a vend protestánsok az abszolutizmus idejében, az ügynevezett pátens-harcban. A 67-iki kiegyezés után a vendség Kossuth-párti képviselőket küldött az országgyűlésbe és csak rövid időre sikerült Széchenyi Tivadar grófnak a vendeket a kormánypártnak megnyerni. Ismételjük, a világháború ideje előtt a vendség joggal volt magyarnak tekinthető, mert az itt lakó fajmagyar népen kívül a vendek is kevés kivétellel tudtak magyarul. Az Amerikába kiszármazott vendek is magyaroknak tartották magukat és mindenütt a magyarokkal közös életet éltek és élnek most is. Hogy pedig a vend nép nemcsak tud magyarul, hanem hogy a magyar nyelvet meg is becsüli, annak legmeghatóbb bizonyítékai a temetőkben találhatók, ahol a sírföliratok majdnem kivétel nélkül magyar nyelvűek. . . . Az a kisded csoport, amelyik a „Magyar Külpolitika" zászlója alá tömörült, tartja kezében a magyar jövő bágyadt virágait. Miskolc, 1928 március 19. MIKSZÁTH, főispán. A FÖDERALISTA FRANCIAORSZÁG A

z átlagos európai közvélemény meg van L győződve róla, hogy Franciaország egyike a legtisztább nemzeti államoknak, ahol kisebbségi kérdésről szó sem lehet, illetőleg nem lehetett, míg Elzászt most a világháború után hozzá nem csatolták. Ezzel az általános közhittel szemben érdekes leleplezésekkel szolgál a Colmarban most folyó elzászi autonómista per. Alig indította meg a francia államügyészség ezt a pert, azok ellen az elzászi németek és franciák ellen, akik pártba tömörülve, lapot indítottak és nyíltan programmjukra tűzték Elzász autonómiájának kiküzdését, a nélkül, hogy ez a Franciaországtól való elszakadást jelentené, sorra jelentkeztek más nemzetiségi pártok és ingyen ügyvédeket küldtek az üldözött elzászi autonómisták védelmére. Elsőnek jött a breton autonómista-párt megbízásából egy quimperi ügyvéd a fővádlottak védelmére, azután megérkezett P almieri ajaccioi ügyvéd, mint a eorsicai autonómistapárt megbízottja ; táviratilag ajánlkozott egy katalán ügyvéd. A Poincaré-kormány meggondolatlan lépése, mellyel a párizsi centralizmus, de különösen az iskolai és vallási kérdésekben tanúsított állami türelmetlenség által elkeserített elzászi lakosság százait hurcolta törvény elé. miután előbb egy rendőrspiclivel igyekezett az autonómista-pártot olyan lépésekbe beugratni, hogy hazaárulási vádat lehessen belőle faragni: végeredményben lerombolta a világ egy téves illúzióját, s alkalmat nyújtott ahhoz, hogy Franciaországot mint nemzetiségi államot ismerjük meg. A párizsi lapok még véletlenül sem tesznek említést ezekről a dolgokról. Annál élénkebben tárgyalják azonban a külföldön jórészt ismeretlen nemzetiségi lapok. Kiderült, hogy Franciaország lakossága nemcsak eredetére nézve különböző, de nem olvadt össze ez a sok különböző eredetű nép másfélezer év alatt sem teljesen, megmaradtak ősi nemzetiségek, akik komolyan vették a Wilsontól proklamált önrendelkezési jogot és követelik ennek alkalmazását magukra is. Különösen erős a nemzetiségi mozgalom Bretagnó-ban és Corsica szigetén. Mindkét területen a legerősebb autonómistaszervezkedés folyik, Bretagne, az egykori külön kelta királyság, melynek népe a nagy kelta népnek, mely majdnem egész Európát lakta valamikor, éppen olyan maradványa, mint a szintén századéveken tartott álomból új nemzeti életre ébredt ir, vagy az északi skót szigetek gaelja, a Walesi-félsziget lakói és a baszkok a Pireneusban. A breton királyság 1587-ben egyesült az utolsó királylány férjhezmenetele folytán Franciaországgal, de külön államszerződéssel, hogy saját törvényei, nyelve, szokásai életben maradnak. A nagy francia forradalomig érvényben is volt ez a szerződés, a breton nyelv hivatalos nyelv maradt, akkor azonban egy csapással megszüntették s azóta teljesen kiszorították a hivatalokból és iskolákból. Már csak egymásközt beszélte a szegény halásznép, a világháború óta azonban a társadalomban újra uralkodóvá lett, lapok, könyvek jelennek meg rajta s követelik újrabevezetését az iskolákba, valamint a hivatalok minden ágába. Corsica szigete teljesen olasz, szintén újabb szerzeménye Franciaországnak, de ennek népéhez soha el nem jutott a francia nyelv és a francia kultúra. A sziklás, nagy, alig hozzáférhető sziget mindig a maga nemzeti életét élte és éli, most azonban már hivatalos nyelvnek sem akarja megtűrni a franciát. Harmadik nemzetiség a baszk, melynek csak egy része tartozik Franciaországhoz, má-