Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 10. szám - Egy nagyszabású életpálya. Rothermere lord életrajza

Magyar Külpolitika 6 10. szám politikust egész Romániában nem találhattak volna. 1905-től kezdve a magyar parlament tagja volt, nagyműveltségű európai légkörben felnőtt ember, aki Magyarországon az európai színvonalú parlamenti harcokhoz szokott. Ezt a multat nem tudja elvetni, pedig emiatt nem tud semmiféle eredményt elérni Romániában. Valamivel radikálisabb, határozottabb, Vajda Sándor, Nagyrománia első miniszterelnöke, aki éppen mint miniszterelnök, négy hónap alatt eléggé megismerkedett a királyságbeli politikával a levantei észjárással és erkölcsökkel, melyeknek áldozata lett. Bratianu tolta arra a helyre, hogy mint miniszterelnök megszüntesse az erdélyi kormányzótanácsot, melyre nem volt már szükség, amikor az erdélyiek alakíthatták meg az egész ország kormányát. Négy hónap múlva Bratianu kirepíttette az erdélyieket a kormányból, mert már akkorára megszabadult Bukarest éppen a Vajda naívságából az erdélyi kormányzótanácstól. Erdély így nyolc év alatt szépen beolvadt Romániába, a gyulafehérvári határozatok sorra szegre kerültek. Ezekért a határozatokért, Erdély megmentéséért gyűlt össze most az újabb nemzetgyűlés, de nem tudta jóvátenni, amit az első elrontott. Összecsődült minden hatósági terror és akadályozás ellenére negyedmillió ember, mert szentül hitte, hogy komoly dolgok fognak történni : ahogy kimondták 1918-ban a Magyarországtól való elszakadást, éppen úgy kimondhatják 1928-ban a Romániától való elválást. Ezt várta az elkeseredett paraszttömeg s kapott helyette egy határozatot, mely éppen az ellenkezőjét hangoztatja: a törhetetlen kitartást Románia mellett, Bukarest és az egész balkáni rendszer elítélése helyett csak a liberális pártkormány elítélését. Ez a határozat meg is pecsételte a népgyűlés sorsát: néhány képviselő lobogtathatja a határozatot* Bukarest felé, a nép azonban zászlajának nem fogadja el. A Bratianu-kormány pedig a maga elítélését kihagyva belőle, buzgón terjeszti az első rémhírek lecsillapodása után a fellélekző világsajtóban, hogy Gyulafehérvárt rendületlenül kitartottak a román nemzeti egység mellett. Pillanatnyi eredménye ennyi Gyulafehérvárnak. A jövőnek azonban nyújt újabb programmot és megújít egy régi tanulságot. Egyik sem lesz kedves Bukarestnek, mert a programmot ezután már nem Maniu csinálja, akinek vezérkedése most majd közkatonák nélkül folyik le, mert vezérek lesznek azok az eddigi alvezérek, a fiatalok, Erdélyben Dobrescu Aurél, a Bánságban Bocu Szevér, akik már politikai iskolájukat Romániában nyerték, s akik tudják, hogyan kell Bukaresttel beszélni. Ha ők mozdítják meg a tömegeket, a határozat nem marad plátói óhaj. A királyságban pedig a tömegek vezére Michalache lesz, akiből igen könnyen újabb balkáni Sztambulinszki nőheti ki magát. Az agrárkommunizmus eszméi kísértenek úgyis Romániában még abból az időből, amikor a kommunizmusnak híre sem volt. A liberális kormány nem akarta otthagyni a húsosfazekat s rövidlátóságában inkább lejáratta Maniut, az egyetlen mérséklő erőt a tömegek előtt. Saját bűné fog a fejére szállni, amikor Maniu helyett Michalacheval és tegnapi alvezér társaival találja magát szemben, akikkel nem lehet alkudni. A nagy tanulság Gyulafehérvárból pedig Maniu részére is az, hogy Erdélyt csak erdélyi alapon lehet megmenteni. Maniu azonban elhagyta ezt az alapot, amikor a román nép egységének fikciója mellett kötötte le magát, ahelyett, hogy az erdélyi népek egységéből indult volna ki. Mert pillanatnyi politikai érdekek, elvakult nacionalizmus, akármit hirdethetnek is, az az igazság, hogy a három együtt élő, együtt haló erdélyi nép közelebb áll egymáshoz, mint akármelyikük is Bukaresthez. Az erdélyi közösségből egyiknek sem lehet kiválni, és minden olyan politikai kísérlet, mely ezzel az alapigazsággal nem akar számotvetni, — legyen az a román egység rögeszméje vagy magyar irredenta, — egyformán kudarcra vezet. . . . „A magyar probléma ma külpolitikaprobléma. Azt a látókört, amelyet természeti szerüleg, ha nem vesztettük is el teljes mértékben külpolitikai téren, de amely meggyengült a magyar nemzetben, mert kizárólag belpolitikai problémákkal foglalkozott, vissza kell szereznünk, még pedig nemcsak a magasabb rétegekben, hanem az egyszerű embereknél, a falvakban is, mert mindenkinek tudnia kell, hogy cselekvésének, gondolkozásának, nyilatkozásának következményei vannak nemcsak belpolitikai téren, de külpolitikai téren is". BETHLEN ISTVÁN GRÓF. UELIE 6-és 8-hengeres amerikai autó uezérhepulseiet SCHIYIALZ JÓZSEF AUTÓPALOTA (4-11) * (2005) DOHÁNY-UTCA 22-24 TELEF011: JÓZSEF 425-68