Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 6. szám - KÜLPOLITIKA ÉS KÖZVÉLEMÉNY

Magyar Külpolitika 18 6. szám és bizalmas tárgyalások indultak meg a szik­szói birtokán tartózkodó gróffal. Egy napon azonban a londoni Times kipattantotta a tit­kot. A bécsi orosz nagykövet szentpétervári utasításra azonnal interveniált a ballplatzi külügyminisztériumban és tiltakozót' Hu­nyady jelöltetése ellen. A teljesen osztrák érzésű és magyarul nem is értő Kálnoky Gusztáv gróf külügyminiszter, akinek kü­lönben sem volt ínyére, hogy a legfénye­sebb magyar történelmi név viselője jus­son trónra, értésére adatta László grófnak, hogy megválasztása esetén az osztrák-magyar monarchia nem fogja elismerni. A tárgyalá­sok ezután Szófia és Szikszó között abbama­radtak. Hunyady gróf belátta, hogyha Ausz­tria-Magyarország nem fogja elismerni feje­delemnek, a többi hatalom és a török szul­tán, aki akkor még vazallusának tekintette a bolgár fejedelemséget és a fejedelmet, még kevésbbé adja meg a hozzájárulását. Ekkor lépett akcióba az agilis Zichy Jenő gróf, aki Battenberg Sándor detronizálása után, 1886 augusztus végén egy magyar tár­sasággal, amelyhez Batthyány Elemér gróf. Üchtritz Zsigmond báró és Pejacsevich Gá­bor gróf tartoztak, lent járt Szófiában és ettől kezdve jó viszonyba lépett Sztambulovval. Neki támadt az ideája, hogy a fiatal Koburg Ferdinánd herceget kellene megválasztani. Először a herceg édesanyjával, özvegy Kle­mentin hercegnővel lépett érintkezésbe, aki valamennyi gyermeke közül legjobban Fer­dinándot, utolsó szülöttjét szerette. Klemen­tin hercegnő nagy vagyonnal, rendkívüli in­telligenciával és diplomáciai képességgel ren­delkezett. Mint Koburg Ágost felesége, soha­sem feledkezett meg arról, hogy a francia király leányának született és a bécsi udvar­nál is kiváltságos pozíciót biztosított magá­nak. Fölváltva Bécsben, a Seilern-utcai hatal­mas Koburg-palotában és a család ebenthali kastélyában tartózkodott. Amikor fia trón­jelölésének terve fölmerült, már betöltötte hatvanadik életévét, hallása is meggyöngült, de energiája és ambíciója változatlanul meg­maradt. Zichy Jenő ajánlatát habozás nélkül elfogadta és azonnal hozzáfogott a legszéle­sebbkörű diplomáciai előkészítéshez. Akció­jába belevonta legidősebb fiát. Fülöp herce­get, Lipót belga király vejét: Franciaország ban élő vérrokonait; József főherceget, lissza­boni, brazíliai és németországi rokonait, leg­lőkép arra törekedve, hogy fiának megvá­lasztásával szemben az orosz cár semleges magatartását garantálja. Bécsben nem sok biztatást kapott. Komplikációktól tartottak és ligvelmeztették Klementin hercegnőt és Fülöp herceget, hogy Ferdinánd ne számítson aktív támogatásra a monarchia részéről. Kevésbbé energikus nő, mint a 60 éves Klementin hercegasszony, valószínűleg vissza­riadt volna a vállalkozástól. Hiszen számolnia kellett azzal is, hogy Bulgáriában az orosz­pártiak részéről veszély fogja fenyegetni fia életét. A fiatal huszárfőhadnagy azonban megnyugtatta anyját, hogy kész minden ve szedelemmel szembeszállani. Amikor Lon­donból megérkezel í az értesítés, hogy Viktó­ria királyné szívesen látja a tervet és az an­gol kormány helyes megoldásnak tekinti, hogy egy Koburg fogalja el a bolgár trónt, Klementin hercegnő megadta beleegyezését, hogy Bulgáriában hivatalosan jelöljék a fiát. Zichy Jenő személyesen tárgyalt Sztambu­lovval, s leküldött néhány embert Bulgáriába, hogy a Szobranje tagjai közt ..hangulatot'' keltsenek Koburg Ferdinánd mellett. A megbízottak egyike egy Waldapfel Fü­löp nevű gabonaügynök, aki elég széleskörű összeköttetésekkel bírt Bulgáriában, a feje­delemválasztás után rendkívül borsos számlá­val állott elő, amelynek kiegyenlítését Zichy Jenő megtagadta. Pör és botrány támadt a dologból s végül a már trónra jutott Ferdi­nándnak kellett a „fejedelemcsináló" gabona­ügynököt tekintélyes összeggel elhallgattatnia. A fejedelemválasztó országgyűlés 1887 jú­lius 7-én ült össze Bulgária régi székhelyén. Tirnovóban és Sztambulov ajánlatára meg választotta Ferdinándot fejedelemnek. Az európai sajtó részint jóindulattal, részint sem­leges közönnyel fogadta a hírt, csak az orosz lapok ütöttek lármát; azt hangoztatva, hogy a koburgi herceggel Ausztrai-Magyarország veti meg lábát Bulgáriában. Ferdinánd her­ceg már a választás előtt szabadságoltatta magát ezredétől és Bécsben szorgalmasan kez­dett bolgárul tanulni egy Sztancsov nevű va­gyonos bolgár családból származó és a bécsi egyetemen tanuló fiatalembertől, aki aztán később kabinetfőnöke, majd párisi követe lett. Kiváló nyelvtalentumával pár hónap alatt annyira elsajátította a bolgárt, hogy mire leutazott új hazájába, nemcsak folyéko­nyan, de helyes hangsúlyozással tudott be­szélni. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom