Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 5. szám - Az ÚJ SZERB KORMÁNY

1928 19 mán uis 1 mulasztották el kézzelfogható érvekkel meg győzni Esszad basát, Ismail Kemaít, Prenk Bib Dodát, Isza Bpletinácot, a Vlorákat, a Zo gukal és a többi befolyásos albán notabilitást, hogy Wied Vilmos megfelelő uralkodó lesz Albánia számára. Hamarosan összeállott egy küldöttség és elment Neu-Wiedbe fölajánlani a koronát a hercegnek. Esszad basa, mint a deputáció vezetője és szónoka, reményét fejezte ki. hogy egy második Skender bég !esz a fejedelemből és biztosította, hogy úgy ő. mint az egész albán nép holtig hűek marad nak hozzá. Akik ismerték a derék basa mull ját és egyéniségét, mosolyogva értesültek erről az ünnepélyes fogadkozásról, a herceg azonban, sőt a bécsi udvar is, komolyan vették. Esszad Bécsben megkapta a Ferenc József-rend nagykeresztjét és bőven ellátták útiköltségekkel. Wied Vilmos február végén látogatást tett Bécsben, Berlinben, Párizsban, Londonban és Szentpéterváron, majd márciusban útnak indult és Trieszten át a rendelkezésére bocsátott Tauris jachton, március 7-én megérkezett ideiglenes fővárosába, Durazzoba. Ennek a kikötővároskának akkor mindössze 5000 lakosa volt. A fejedelem számára a régi kormányzói konakot rendezték be, a külföldi diplomáciai képviseletek ellenben nem tudtak tisztességes lakáshoz jutni. A fejedelem fogadtatására becsődült a környék népe is, de az egész ünnepség messze elmaradt egy főispáni beiktatás színes pompájától. Valami operettszerü lebegett a fejedelem, a környezet, az új egyenruhába öltözött albán tisztek és a staffázsul szolgáló bocskoros, de állig fölfegyverkezett népség fölött. Talán egyedül Vilmos fejedelem nem érezte, hogy az a trón. amelyet a diplomácia épített Albánia számára, nem nyugszik szilárd alapokon. Bízott az Ígéretekben, hogy azon a 10 millió frankon kívül, amelyet az osztrák-magyar monarchia és Olaszország előlegeztek, rövidesen folyósítva lesz egy 35 milliós kölcsön. Bízott Esszad basában és Löwenthal Henrik báró osztrák-magyar követben, sőt bizalmába fogadta Olaszország követét. Aliotti bárót is. CSaJódása és kiábrándulása már négy hónap múlva bekövetkezett. Elsőnek természetesen Esszad basa pártolt el tőle. aki NeuWiedben örök hűségről tett fogadalmat. A fejedelem és az osztrák-magyar követ háta mögött, Aliotti báróval összejátszva, júniusban fellázította a mohamedán törzseket Turkhán basa kormánya ellen. Ekkor történt, hogy Löwenthal báró. értesülvén a felkelőknek Durazzo ellen vonulásáról, a fejedelemmel együtt sietve fölszállt a kikötőben horgonyzó hadijachtra, a másik protektor. Aliotti báró ellenben nyugodtan helyén maradt és tárgyalásokba bocsátkozván a felkelőkkel, visszatérésre bírta őket. Márciu> 7-től szeptember 2-ig tartott 1. Yil mos uralkodása. A világháború kitörése nélkül is távoznia kellett volna, mert Albániában már a nyár folyamán teljes anarchia kapott lábra. Kormánya tehetetlenül állott a lázadásokkal szemben, amelyeket az ismét szerb, görög, montenegrói (helyesebben orosz l és egyéb idegen zsoldba szegődött vezetők az ország különböző részein támasztottak. A szegény fejedelemnek nem volt sem tekintélye sem pénze, sem kellő számú katonája. Jóformán mindenkitől elhagyatva, szeptember 2-án hajóra szállt és visszatért Németországba, ahol őrnagyi ranggal beosztották a vezérkarba. Távozásakor nem mondott le a trónról. Még ma is fejedelemnek tekinti magát, noha az albánok a háború után köztársasággá nyilvánították országukat és a Népszövetség mint ilyet vette föl tagjai közé Albániát. (Folytatjuk.) Januárhavában jelent meg angol és magyar nyelven i igazságit Magyarországnak 1 !í a Külügyi |; Társaság hatalmas műve a lí trianoni béke igazságtalanságairól | Ára 36 Pen9Ő i Kedvező részletfizetési feltételek.