Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 1. szám - NORVÉGIA VÁLASZÚTON

Magyar Külpolitika • 10 • J- száin SZASZONOV HALÁLA E gy nizzai táviral szerint Szaszonov Szer gij Dimjtrievics volt orosz külügyminisz­ter ott karácsony estéjén váratlanul elhunyt. Halálával a cári Oroszország egyik hatalmas oszlopa dölt ki, akit nemcsak a legyőzött államokban, de hazájában is a világháború egyik főelőidézöjének tekintenék. Nem tartozott a kimondott háborús uszítók közé, mint Izvolszkij, az európai politikának ez a veszedelmes és céltudatos kártyakeve­rője, de azáltal, hogy az 1914-es események homlokterében állt és cári urának és a hábo­rús terveket szövő orosz, nagyvezérkarnak abszolút bizalmát bírta s az imperialista tö­rekvéseknek nem akart vagy nem tudott ellenállni, önkéntelenül a háborús bűnösök között szokták említeni. 1910-ben, a legválságosabb időben, VII. Edward király halála és az akkor még siker­telen balkáni politikája miatt megbukott Iz­volszkij távozása után, nevezte ki külügy­miniszterré II. Miklós cár. Miniszterségétől Európa közvéleményének józanabbik része a monarchián keresztül a Balkánra nehezedő orosz nyomás enyhülését — hasztalanul várta. Ott folytatta az oroszok külpolitikáját, ahol megbukott elődje félbenhagyta: minden eszközzel, a szomszédok politikája nélkül vagy ellen, esetleg egy európai háború árán kell a tengerszorosok kérdéséi Oroszország javára megoldani — amint ezt 1913 decem­berében Miklós (árhoz irt memorandumában sürgette Szaszonov. 1(.)14 telén tartott orosz haditanácson pedig előszóval is rámutatott a Konstantinápolyéli folytatott küzdelemben egy esetleges háború lehetőségére és szüksé­gére Mindezt természetesen — ha máskép nem lehet az. Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolásával kell megvalósítani, amint ezt július 27-én Poincaré t iniékezetes péter­vári látogatása alkalmával rendezett sajtó estélyen a francia újságíróknak mondotta. Azóta nagyot fordult a világ s az. egykor oly hatalmas orosz államférfi szerencsecsil­laga is lehanyatlott s a bolsevizmus kitörésé­ül annyi ezer honfitársával együtt számára is az emigráció keserű esztendei következtek el. Először Párizsba költözött, ahol a külön­féle ellenforradalmi mozgalmak francia kép­viseletét vállalta. De Koltcsak, majd Denikin szerencsétlen kísérletei után a közszerepléstől végképp visszavonult s Prágában telepedett le. Itt élt csendes visszavonultságban most elkövetkezett haláláig, s csak legutóbb Nap­lója megjelenésekor hallatott ismét és utol jára magáról. Könyvében — amint ez várható volt is — igyekszik magát tisztázni s a hábo­rús felelősséget egyedül Németországra há­rítani, bár a német bűnösség mellett komoly, számbavehető bizonyítékokat ő sem tudott felvonultatni. Bármiként vélekedünk is ma a Mon­archia és Szerbia közi 1914-ben kitört konflik­tusról, egy ma már kétségtelenül bizonyos: az osztrák-magyar—szerb ügyből Szaszonov csinált európai kérdést! Az ennek nyomán támadt pusztító förgeteg pedig maga aláte­mette a kataklizma úgvszóhán valamennyi előidézőjét. 1 (Dr. D. Gy.)~ X NORVÉGIA VÁLASZÚTON írta LEFFLER BÉLA (Stokholm) N orvégiában az utóbbi években erőteljes bel­politikai hullámzásokat lehetett észlelni. Ezek a hullámzások mindig a gazdasági hely­zettel \ollak szorosabb összefüggésben és így természetes, hogy az. 1919. évvel kezdődő sú­lyosabb gazdasági krízis a bolsevista irány nak kedvezett és már attól lehetett tartani, hogy Norvégia a Moszkvából szított bolse­vista őrületnek esik áldozatul. Szerencsére Nfoszkva most is elszámította magát, meri nem gondolt arra. hogy egyes norvég agitáto­rok talán hiúságból vagy anyagi érdekből el­feledkeznek hazájukról, de a nagy tömegek­ben lakozó nemzeti érzést még sem lehet ru­belekkel és nagyhangú Ígéretekkel teljesen kiölni. így történt, hogy az erőteljes norvég bolsevista párt, melynek harminc tagot sike­rült a parlamentbe behozni, megunva a moszkvai parancsolást, két részre szakadt és csak a kis töredék esküdött továbbra is hűsé­get a szovjet lobogónak. A norvég bolsevis­táknak ez a palotaforradalma, mely napvi­lágra hozta az orosz szovjet szégyenletes aknamunkáját Norvégiában, megmentette az országot a lelkiismeretlen kalandorok teljes kizsákmányolásától és az erős kezű Mo­winckel alatt a gazdasági krízis lebonyolítá­sára lehetett gondolni. Azonban Mowincki i csak a parlament kisebbségére támaszkodha­tott és amikor szanálási tervei összeütkö­zésbe hozták a jobboldallal meg a paraszt­párttal, kénytelen volt távozni, hogy helyét a megerősödött polgári konzervatív kormány­nak adja át. élén Lykke-vel. Lykke főcélja az volt, hogy a norvég gaz­dasági helyzetet véglegesen rendezze, a nor­vég koronát parira emelje, a norvég ipari vá­mokkal megvédje és általában az államház­tartás egyensúlyát helyreállítsa. Nagy mun­kának befejezése elölt érte az októberben lefolyt új választás. Jóval a választások előtt a szétforgácsolódott munkáspártok közös ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom